2014. szeptember 30.

J. M. Coetzee: A barbárokra várva

Cotzee nagyon felkavaróan mutatja meg, hogy milyen ingatag, ám mégis önfenntartóvá lehet rettegni a világ mindenféle rendű és rangú hazug hatalmi  tákolmánynak a működtetését megtámasztó külső és belső barbárját.  Félelmetes.
De ami a legfélelmetesebb az az, hogy a recept mindig működik.

 Minden a barbárokhoz képest érvényes vagy érvénytelen. A van, a volt és a lesz, de még az is, ami nincs. A szó, a tett de még  a szándék is. Egy hatalom, ami a kivetített barbárjaihoz pozicionálja magát, igazolja a létét. Igazodási pont, összetartozáskarám,
A szemben álló pedig az egyén, és mindig csak az egyén, mert a jellegénél fogva az ilyen rendszerek kizárólag elszigetelt egyéneket eresztenek át a sűrű szövésű kollektivizált rémszűrőinek a meglazult résein.  Egyént, aki annak ellenére, hogy a hatalom  élvezőjének számít és éppen ezért kicsit felülről lát rá, egy bizonyos ponton mindebből a rendszerből kilóg, aki megfogalmazza a barbár alaptalanságát, az erre épített hatalom  talmiságát. De vajon meddig tart az egyén ereje, a kitartása az elvei mellett. Mit bír ki a kívülálló magányosság, a fizikai, lelki kitaszítottság, a besározott elszigeteltség, embert próbáló fájdalmas meggyötrés. Mikor kezdi elhinni a saját fájdalomüvöltése érveit, mikor vágyik inkább a tompa, fájdalommentes közigazodásoz? Mikor hiszi el a fájdalomtanítójának, hogy a barbárok léteznek, és ez így is van rendjén? Mi az erősebb, a  fájdalomtűrő meggyőződés vagy a enyhet hozó, beletörődést mímelő őrületálca.

A barbár maga az ok és az okozat, az indok és a következmény a magyarázat és a megmagyarázhatatlanság,  Mindig üldözni kell, sosem lehet utolérni, de sosem lehet abbahagyni az üldözést, mert még a végén kiderül, hogy  a saját önpusztításunk nyomain körbe-körbe  járunk és a barbárok mi  magunk vagyunk, a mi magunk által vakságot mímelt, lelki és szellemi túléléshez szükséges oldozást adó, rettegést fenntartó igényre.

Cotzee képes volt egy egész regényt írni erről, de Konsztantinosz Kavafisznak elég volt egy versnyi tér.

Mindkettő a maga nemében remek.

Csiki László: A jóslat

Csattanós szösszenetek Ignáccal, aki a mindenféle rövid és mégrövidebb történeteknek A Férfiszereplő archetípusa. Olvasható buszon, fotelban, orvosi váróban, ha sok időd van, ha alig van időd, ha jó a kedved, ha nem annyira jó, ha esik, ha süt… Annyira sokszínű, hogy az már szivárvány. Szóval ez nagyon!

Ernest Hemingway: Afrikai vadásznapló

Nem szeretem a vadászokat még akkor sem, ha egyébként meg igen. 
Van egy rész, amikor a meglőtt hiénák szenvedésén örömködnek. Na az ott különösen utálatos. 
Mondjuk mint irodalom sem különösen tetszett. Kicsit unalmas egy idő után a
 löjjekmáegynagyoterőlködés.

2014. szeptember 28.

Michael Hjorth - Hans Rosenfeldt: A tanítvány

(Sebastian Bergman 2.)

A svéd szerzőpáros második kötetében újra munkában a svéd királyi nyomozóhatóság. Minden jel arra mutat, hogy egy sorozatgyilkossal állnak szemben. De mit ad az ég, a lánya körül sertepertélő Sebastian Bergman kriminálpszichológus ismét belekeveredik a nyomozásba annak ellenére, hogy a csoport minden tagja ezt határozottan ellenzi. Nem örvend népszerűségnek, különösen a lánya utálja szívből. Persze a rokoni kapcsolatról senkinek sincs tudomása, kiváltképp a lánynak nincs, de éppen ezen igyekszik változtatni Bergmann, amikor rájön, hogy a gyilkosságok mintázata egyenesen felé mutat. Pontosabban azok felé a nők felé, akikkel szexuális kapcsolata volt az elmúlt időkben. Nincsenek kevesen, viszont értelemszerűen köztük van a lánya  anyja is. 
Nincs mese, részt kell vennie a nyomozásban és meg is találja az összefüggések közt a szálat, ami elvezeti egy korábban rács mögé juttatott sorozatgyilkoshoz. Igen ám, de Hinde éppen a büntetését tölti egy börtönben.  A módszer viszont ahogy a gyilkosságokat elkövetik kétséget kizáróan az ő gyilkolásainak a pontos másai. 
Mindeközben szembe kell néznie önmagával is, amitől némiképpen meghasonul, és az addigi mindenáron beférkőzés a lánya nyugis családi életébe az ellenkezőjére fordul. Minden eszközzel igyekszik megtartani a titkát.

Izgalmas krimi, ahol versenyt fut a nyomozó a pszichológus és az olvasó a gyilkossal, aki a gyerekkori traumáit egy sorozatgyilkos iránti tisztelgéssel próbálja ellensúlyozni.

(továbbá felhívnám a figyelmet a fordítóra, aki zsenge kora és rövid fordítói múltja ellenére nagy karrier előtt áll;)

Csukás István: Egy kiscsacsi története

Nem is tudom, hogy ez ártatlan nosztalgia vagy csak elért a bezzegazénidőmben kor, de valahogy olyan érzésem támad ezektől a meséktől, hogy sokkal pacifistább és gyerek-szülő közelibb mesék ezek, mint a mangafejű harcos cicák meg a teletabbis nyökögések meg mittomén mik. Az is igaz, hogy ebben a nosztalgikus gondolatban nagy szerepe van Halász Juditnak is, aki úgy tudott mesélni, ahogy minden szülőnek kéne, ágyszélén ülve nyugtató hangon, betakarós simogatósan. Ezek a mesék pont ilyenhez valók.


2014. szeptember 26.

szülinap


Boldog szülinapot FMK-t!   

M. C. Beaton: Hamish Macbeth és a gyilkos vakáció


(Hamish Macbeth 6.)

Közeleg a karácsony és Hamish nincs jól. Nagyon nincs. Sőt! Armagedon. 
Náthás.
Priscilla a saját turistaszállóvá avanzsált kastélyuk fogja, nem ér rá ápolni, de sebaj, mert majd a mama… Aztán jön a telefon, hogy ne menjen haza, mert ott lesz az a nagynéni, aki ki nem állhatja Hamisht, viszont a dúsgazdag néni pozitív komfortérzete pénzügyileg előnyös a családra nézve. 
Ekkor menti meg Priscilla egyik barátnője  Jane, aki meghívja az egészségpanziójába a hebridákra. Persze nem minden hátsó szándék nélkül, hisz  szerinte valaki az életére akar törni. Ezt az sejtését megerősítette egy-két aprócska, de felettébb gyanús baleset és egy szavahihető jósnő jövendölése. 

Így hát Hamis megy.

Viszont amennyire kellemesnek ígérkezik a szép Jane-el az ünnep, okkora kalamajkába kerülnek az őslakók ellenséges körében. Nem elég, hogy a nem komplett belterjes társaság folyamatosan keresztbe tesz nekik, még az autók sem tudnak normálisan viselkedni. 

A rosszul sikerült  karácsonyi vacsorahangulatot oldandó, kirándulásra indul az egészségfarm  fura vendégközönsége, ám az egyik házaspár unszimpatikus hölgytagja balesetet szenved. Lezuhan egy szikláról. A helyi rendőr és az orvos hamar le is zárná az ügyet, de Hamishnak gyanúja támad.
Jobb híján fel is hívja kedvenc felettesét Blaire felgyelőt, aki muszájból tessék-lássék nyomozgatásba kezd.
Na de Hamisht nem lehet egykönnyen félreállítani, ha szimatot fogott….

Ugyan a szép tulajdonossal a románc a hölgy érdeklődése híján elmarad, de úgy néz ki Priscillával még felmelegedhetnek a dolgok. Ám a szerencsés véletlenek nem a vidéki rendőrlakban karácsonyoznak…

Erdős Virág: Belső udvar

Cseles csaj a Virág. Kiírta a vers sorait a lapszélig, hogy becsempéssze őket a prózakötetbe. 
Rövid kis villámlások ezek, de magasfeszültséggel bírnak. 
Aztán az utolsó(Mária) c. írásánál motoszkálni kezdett a gondolat, hogy ezt én már valahol olvastam. Hm.. hm.. Gondolkozzunk… Virág, kortárs, modern, nő, nyilván válogatás lehetett. Nézzük a női irodalmi válogatásokat. (sajnos nem egy tág paletta) Éééés Bingó! Forgács Zsuzsa féle nőirodalmi antológiák. Éjszakai állatkert. Ugyan van benne Erdős Virág, de nem ez. Szomjas Oázis. És igen. Abban van a
 Máriája. Kicsit örülök, hogy ez egy nyúlfarknyi kis JAK füzet volt és hamar a végére értem, így nem éjszaka jutottam el addig, hogy kotorászva kutogassak a könyvespolcon.

Ernest Hemingway: Fiesta

Mérhetetlen unalom és érdektelenség csak úgy folyik ki az állandó mozgásban tartott, a nyüzsgő életek mögül. Céltalan, túlzásba vitt italozások, céltalan, tartalom nélküli szerelmek, céltalan élvezet nélküli szórakozások. Elveszett életek vannak itt beburkolva túlzottan megéltnek hazudott hangulatokba. 
Igazából ez egy nagyon szomorú, kiábrándultságot sugárzó regény. Egy dolog visz bele életet, az pedig Hemingway írói stílusa, ahogy a korba ágyazott semmirevalóságot is kockánkénti filmmé varázsolja a tollával.

2014. szeptember 24.

Baráth Katalin: Arany cimbalom

És most a díjátvevőkről ismert köszöngetés jön.

(elérzékenyül, csendet kitart, elcsukló hangon elkezdi)

Köszönöm Guttenbergnek, hogy feltalálta a könyvnyomtatást, köszönöm anyámnak, hogy megtanított olvasni, köszönöm az irodalom tanáraimnak, hogy nem utáltatták meg velem. Köszönöm a családomnak, hogy hagynak kedvemre a könyveimmel szórakozni, köszönöm az íróknak, hogy írnak, és végül de nem utolsó sorban köszönöm Baráth Katinak, hogy nem hagyta kiszámítható unalomba fulladni a Dávid Veron sorozatát. Mert sikerült csavarintani egyet az eddig bevált, de valljuk be már ráncfelvarrásra érett  sémán.  És Nem is akárhogy.   Hinnye a betyárját! Sose gondoltam volna, hogy Rózsa Sanyibá’ ilyen furmányosan lopóczkodik  vissza egy omnibusszal a mai irodalomba. Mer biza visszaódalgott Veron sikereinek a farvizén.  Ejj, tsuda egy világ ez, hogy a híresen hírhedt  betyárikon,  egy korát megelőző,  emancipált csaj kriminális történetének a mellékszereplője, pedig ebben a verontörténetben többnyire a férfiaké a főszerep . Na de nem ám csak úgy karikás meg bőgatya, hanem  a Kufsteint megjárt Sándor bácsival  együtt,  valami más is visszalopódzik a múltból. Valami nagyon sötét dolog. És mindezt a rémálmot Veronnak másodmagával kell átvészelnie.  Ám ezzel a bajoknak nincs ám vége, mert  csak most jön még az igazi kaiseriánus veszedelöm .
(vajon  a gyereket Móriczkának  fogják híni?)



2014. szeptember 19.

Graeme Simsion: A Rosie-projekt - Ésszerű szerelem


 Akkor vegyük sorra,  miért ésszerű, hogy elolvastam ezt a könyvet és miért következik ebből egyenes arányosan, hogy te is olvasd el:
Ez a könyv 400 papíroldalból áll. Ez így nem pontos adat, mert van még hozzá pár lap, ami egyéb kiegészítő információt tartalmaz, úgy mint borító, impresszum stb.. (ez az adat egy könyvpiaci szereplő feldolgozott adatforrása alapján került ide, mert én e-könyvben olvastam.)

Szeretek olvasni, van is helye a napirendembe ennek a programnak, ezért nem okozott gondot a napi időintervallumomban  elhelyezni ennek a könyvnek az olvasását.  Egészen pontosan 1,57 nap/olvasásidőt használtam fel a könyvre, ami az átlagosan erre a tevékenységre fordított időegységemnek a hasonló mennyiség-indexnek jutó megfelelő egység. Továbbá egy állatnak sem kellett meghalnia, kivéve amelyek élőhelyét a könyvolvasó működtetési kapacitását biztosító áramtermelési erőforrás létrehozására biztosított infrastruktúra megkövetelt. De ez már inkább lételméleti filozófia tudomány körébe tartozik, a meg nem született állatok viszonylatában, így mind laza kötődésű, sőt irreleváns mellékszál, eltekintek a jelen esethez kötődő taglalástól.

Volt benne némi előre nem kalkulálható kockázat, hogy a tartalma mennyire lesz  kompatibilis a tetszésemmel, de úgy döntöttem egy rövid kockázatértékelő gondolatsor után, hogy ennyi  rizikó belefér, majd maximum ha nem tetszik, gyorsan abbahagyom és az életemből így kiesett hibásan felhasznált időt  behozom  egy vásárlás során valami trükkös pénztári sorbaállással. 
De nem kellett pozitív egységnyi alternatív időt termelnem, mert az előzetes elvárásaimon alapuló gyakorlati becslésem szerint tetszett a könyv.

 Egyéb adatok:

Az olvasás folyamán némi extra gramm testzsírt gyűjtöttem be, két egymástól különböző forrásból. Egyik az olvasás ideje alatti inaktív státuszú izom és belsőégést generáló mozgások mellőzéséből, a másik pedig a nevetésből fakad, ami bár nincs igazolva tudományosan, de nem reprezentatív felmérések szerint hizlal. (felj.: ezt leellenőrizni)

Maga a könyv arról szól, hogy Don Tillman professzor, egy a születésénél fogva genetikai és alanyi jogon szerzett az átlagkockáénál is racionálisabb elme felhasználója milyen társas kapcsolatokat alakít ki és ezeket hogyan éli meg.( ugyan nincs a könyvhöz csatolva Don orvosi jelentése, de gyanítható, hogy olyasmi állapot lehet, amit a tudomány Asperger szindróma jelzővel azonosít)  Persze ez semmit nem változtat azon, hogy alapjában meg amúgy is minden tekintetben egy rendes fazon. Alapjárati működésénél fogva, igyekszik mindennek a legpraktikusabb és minden tekintetben a legjobban kihasznált verzióját alkalmazni, így a napirendje tervezett és mindenre kiterjedően kontrollált. Ebben a maga által formatált világban egész jól elboldogul, hisz olyan területen dolgozik, ami megköveteli a precizitást, pontosságot és főképp a racionalitást. Genetikus professzor és egyetemi tanár. Olyan barátai vannak(szám szerint 4, de abból a fele speciális, hisz vagy rokon, vagy/és már sajnos nem él), akik vagy szakmájuknál, sajátos helyzetüknél vagy emberi értékeiknél fogva együtt tudnak működni Donnal. Nincs is semmi gond, eltekintve azokon az apróbb zökkenőkön túl, ami a logikán túlmutató, érzelmi motivációval megfejelt eseti döntéseken alapulnak, amivel olykor találkozik.  Szóval Don hasznos tagja a társadalomnak és fontos tagja a szűk közösségének.

Egy idő után a logika úgy diktálja, hogy vegye számításba azt, hogy elérkezett az idő a más minőségű és célú kapcsolatain túl egy feleséget találni.  Semmi nem szól ez ellen, hisz 40-es, jó kondícióban lévő, önálló egzisztenciával rendelkező férfi. Ellenérv nulla, ha csak az nem, hogy pontosan tudja mit, illetve milyen feleséget akar. Az hogy, pontosan, esetében a szó legszorosabb értelmében értendő.
Nyit egy feleségprojekt című mappát, amiben egy praktikus kérdőívben összegyűjtötte azokat a logikus kritériumokat, ami kizárja a fölösleges randizásokat, ellenben pontos és időspórolós módja a tökéletes párválasztásnak.  Mindenre kiterjedő reprezentatív kérdéssor a szellemi , egészségi, étkezési, élettani sőt még a fagyi ízhez való vonzódási információkról, amik begyűjtésével és kiértékelésével kiszűri a jelentkezőket, így megspórolva az értelmetlen randiköröket, segítve ezzel a logikus és időoptimalizált feleségválasztást. Ugyan volt némi hátránya ennek a konkrétra praktizált kérdéssornak, de  azt például már megtapasztalta, hogy a szóbeli tesztelés sokkal körülményesebb, mert kevésbé oldja  az ismerkedés nehézségeit, ha teszem azt a testsúly, nemi betegség és az intelligenciaszint állapota kerül szóba az első randin. Nem mondhatni, hogy ez a leglazább csajozós módszer és hatékonysága is kicsi találatot mutat. Jószerével nulla, kivéve, ha valaki hamis adatokat ad meg, vagy értelmezési nehézség okán megtévesztő választ jelöl be.

Aztán egyszer csak  Gene, a mindig segítőkész és tökéletesen ellentétes beállítottságú, csapodárságáról hírhedt barát jóvoltából (önzéséből) megjelenik Rosie az irodájában, aki persze minden tekintetben alkalmatlan a feleség-teszt kritériumainak, viszont remek alapproblémája egy speciális genetikai kutatási projektnek az évfolyamnyi apajelöltjével. Innentől röpködnek a DNS-ek és a megborult napi rutinok, amiket nagyon jól adagolt humorral és némi szentimentális romantikával tálal Simsion

2014. szeptember 18.

Arnaldur Indridason: Hipotermia

(Erlendur felügyelő 8.)


A véletlenek az évtizedek párhuzamában találkoznak.

Öngyilkos lesz egy fiatal nő. Évekkel ezelőtt csónakbaleset áldozata lesz egy férfi, aki történetesen az öngyilkos nő apja. Évtizedekkel előbb eltűnik egy lány az autójával együtt, de azt sem lehet tudni, pontosan mikor tűnt el. A lánnyal közel egy időben eltűnik egy teljesen átlagos fiú úgy, hogy semmi nyom nincs utána. Feltűnik olykor egy egy médium, aki visszajáró lelkek üzeneteit hozzák.  Lehetne misztikus dologra gondolni, de lehetne véletlenre is. És Erlendur a véletlenekben hisz.  Pedig véletlenek azok nincsenek. Vagy ha igen, akkor azok egy alapos nyomozó kitartó szimatolgatása során találkoznak, Már csak azért is, hogy kiderüljön,  van e a kezdőmondatban állított tételnek igazsága. 
  
Mindeközben...
... a szokásos módon Erlendur tragikus gyerekkori emlékeit és  jelen élettörténéseit is nyomon követhetjük, ami szintén van olyan érdekes, mint a nyomozásai.

2014. szeptember 17.

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kísértetház (14.)

Agatha hazatér egy kis pihentető munkából Londonból, és újabb szomszédot talál a háza mellett, aki
természetesen egy pasi. Semmi cécó, gyorsan tisztázzák, hogy nincs semmi  bizalmas haverkodás és már indulnak is egy vénkisasszonyhoz egy titokzatos szellemet elkapni.
A falu facér hölgyei természetesen rácuppannak az újfiúra, de Agatha a maga nyers és úrinői allűröket mellőző modorával valahogy vonzóbbnak tűnik, mint a sok pités hölgy, bár elsődleges elhatározásukból semmi szándék sincs ezt férfi-nő szintre váltani. (a smink és az öltözködési mizéria persze nem erre utal) Ezt azonban a falu nőtagjai nem hiszik, így a soros irigység-utálat hullám elindul Agatha felé. Persze szarik rá, főleg, hogy van új nyomoznivalója. Még akkor is, ha a szellem által zaklatott idős hölgyet zsigerből utálja az első pillanattól kezdve.
Az sem teszi könnyebbé Agatha napjait, hogy megjelenik James árnyéka is.
No de itt van az új szomszéd Paul és bár tartozik hozzá egy fiatal feleség is, de ez csöppet sem zavarja meg Agatha hagymázas álmodozását a kettejük várható románcáról.
közben megjelenik a pofátlan Sir Charles is a semmiből, majd beszáll a nyomozásba, amire eddigre már több halottja is van.
Ugyan egy fia szellemet sem sikerül felkutatni, de a siker így sem marad el, már azoknak ugye akik túlélik a helyzetet.


2014. szeptember 16.

Gárdonyi Géza: Az én falum

Milyen a falum? Olyan, ahol, élnek(nem laknak) kicsinyek és nagyok, jók és betyárok, kópék és szamarak, élők és holtak. Tartoznak oda helybéli kutyaugatások és bokorsuhogások, birkabégetések és fűhajladozások, udvarzajok és udvarlakóhangok . Ahol tudják egymást, ahol hiszik a hihetetlent, ahol látják a láthatatlant. Hajnalonta belelesnek a pirkadatba, estelente belefurulyáznak a csendbe. Időnként megérkeznek, néhanap eltávoznak , de valahogy mindig ott marad belőlük valami. Tele van a falu elvágyódással, odamaradással, talánnyal és valódisággal. Honnan tudhatja ezt, aki sosem élt falun? Hát például Gárdonyitól.

Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara

Eddig Tar Sándort tartottam a legjobb novellistának. Most is, de csatlakozott mellé Darvasi . Nálam A hegyen c. novella a kötet csúcspontja.
Szuperül tud játszani a melankólikus humorral.

Daniel Glattauer: A hetedik hullám

lehet ezt inkább nem kéne elolvasnom. – gondoltam amikor elkezdtem. 
És igazam volt. Szörnyen erőltetett. Sok rész már bosszantóan béna. Csak azért olvastam végig, hogy tudjam, amit már az elején gondoltam.

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre

Na ez a szél ez átfújt rajtam. Ha valaki azt mondja, még két nappal ezelőtt is, hogy egy idegen pasi meg nő közötti csetelésfolyamot fogok olvasni, azt nagy eséllyel arcon nevetem. Aztán beleolvastam ebbe a könyvbe. Aham, mondom, nem egy eredeti ötlet. Véletlen levél, kicsit döcögős is az eleje, de nézzük hová tart. Nocsak, gondolom, ez az e mail nyelvezet és hatáskutatás még érdekes is lehet. Tán egy csetszociometrikus érdekesség? Aztán végül mégiscsak egy előre tudható férfi-nő idegeneffekt játszódás alakult ki, valahogy mégiscsak fenntartotta az érdeklődésemet, mert egyszuszra elolvastam.(azért valljuk be, nem kihívás) Szinte bele is éltem magam mindkét (három)szereplő helyzetébe (már amennyire egy harmadik (negyedik)fél ilyen helyzetben rá tud hangolódni egy zártkettős fokozatosan felerősödő rezgésére) és nagyon drukkoltam, hogy ne legyen olcsó ponyvaregénydugás a vége. Azt kell mondjam, nem futott banalitásba , elegáns vége lett.



2014. szeptember 15.

Ivo Andrić: Híd a Drinán

Bosznia az oszmán és osztrák monarchia birodalmak ütközőpontja volt sok évszázadon keresztül. 
Minden sarkos ellenpont kicsapódott ott, ami keletet és nyugatot elválasztja egymástól szellemiségben, gazdaságban, hagyományban, vallásilag.  Nehéz volt itt a tradicionális de nehéz a haladó gondolkodással is érvényesülni, hisz folyamatosan változik az aktuális hódítói mentalitás.  Ilyen környezetben könnyen lehetett  egy elégedetlenségtől lázongó csoportban kikötni, aminek a ma legismertebb,  Szarajevói eseményekben teljesedett ki  a csúcspontja.
Ezen a regénybéli 4 évszázadnyi idővonalon megfordul  néhány markáns karakter,  jól körberajzolt jellem. A történet szereplői esszenciálisan hordozzák a két világ képviselőinek jellemzőit, a kötetben szerepeltetett karakterei nem csak a korszakokhoz és státuszokhoz köthető konvenciók bemutatásában , de emberi jellemábrázolásban és lélektan bemutatásában is erősek. De mindkét féltől jól elhatárolhatóak a helyiek, akik mindig ott voltak és maradtak is, bármilyen szél fújt éppen, bármelyik hatalmi erő érkezett és távozott, akármilyen személyes tragédiák estek meg vagy éppen közösségi események sodrása zajlott a vegyes nemzetiségek által lakott városkájukban. Ők csak élték az otthonukban az oda rendelt életüket, míg a híd körül zajlik a világtörténelem.

Nagyon szépen és szerethetően tud mesélni Andric. Benne van a keleti bölcs  legendamondó  lassúsága, de benne van a nyugati tiszta történelmi racionalitás is .

Danilo Kiš: Fövenyóra

Dezsavű… hm.. megint… megint? Naneee. Őrülten lapozgattam oda-vissza. Nem nyomdahiba. Talán megőrültem. Ez egy nagyszerű írói teljesítmény. Remek szerkezetű könyv. Na és ahogy egy levélből egy félelmetes atmoszférájú, kikerülhetetlenül bekerítő, csontvázig kizsigerelő, szomorúemlékű de valóságos egyéni tragédiából áthalló közössorsot mintázó korregényt kerekít! Szenvedtem. Minden sorát újraszenvedném. Ez valami őrület zseniális.


Cserna-Szabó András: Puszibolt

Na jól van Cserna-Szabó. Ezt még megkeserülöd. Fájós torokkal tudod milyen szar felröhögni? 
Olyan, mintha össze vissza hülyülne, azt közben meg szépen körbehülyéskedi kerekre. Ahogy gurul előre, úgy bukkan elő minden oldala. Egészen addig, amíg aztán elhúzza a 70-essel a belét. 
(csak annak spoiler, aki végigolvassa, akkor meg már nem is.)

2014. szeptember 12.

John Scalzi: A lázadás hangjai

Vének háborúja 5.

 És eljutott  az ötödik vének háborúsvilágnyi űrzűrje a Földig. A Gyarmati szövetség bajban van, a titkolózás katasztrófába fullad, a  kolóniák renitenskednek, a fondorlatos és sokszor önfeláldozó módon kiügyeskedett tárgyalások sorra kudarcba fulladnak.  Megjelennek az új fajok, akik zokon veszik, ha hülyének nézik őket és persze rész kívánnak maguknak ebből az ismert világból.  Nem kevesebb a tét, mint az emberiség jövője. A sokszor véres játszmákba a nagy kérdés, hogy a Föld melyik oldalra áll. Ebbe a sodró fordulatos történetbe veszik ki a részüket Salzi  előző köteteiből megkedvelt , kemény képességekkel és  laza humorral felszerelt szuperkatonái. Igaz újak a szereplők, de a figurák ismerősek. A könyv befejeződött, de a történet szálait bármikor fel lehet venni és tovább szőni.Kicsit hosszúra sikeredett, ahhoz képest, mint ami ebben a soros  történetben benne volt, de egy scalzi-fan ezt meg tudja bocsájtani. A kezdőknek viszont nem javaslom ezt a részt, amíg nincs meg a kellő bemelegítés ebbe a világba, mert zavarosnak tűnhet az ide-oda kapós jelenetek közti ugrálás. De nyugi, összeállnak a dolgok, még ha kell is hozzá némi megelőlegezett bizalom.

előzmények itt

2014. szeptember 11.

Csányi Vilmos: Ironikus etológia

Na ez kellően ironikus lett és kellően etológikus. Pontosabban éppen annyira, amennyire a civil olvasónál nem csapja ki a biztosítékot, ha a lazán tálalt humánetológiai ismeretekkel tudományosan kívánják tágítani a jártasságát egyébként komoly tudósok. ( na jó, ez azért inkább teória)
Talán egy pöttyet sok volt a (persze valljuk be önmagunk fontosságát túlértékelve  jogos) cinizmus az emberi faj kipellengérezése közben. Míg a szórakoztatófaktora a könyvnek magas az össztársadalmi szinten, addig a fanyalgófaktora is olykor kileng mégpedig a politikai odamondogatásoknál. Na nem azért, hogy ne lenne igaz, csak mintha cseppet sok hangsúly lenne rajta.

Persze a világért sem akarnék senkit lebeszélni erről a könyvről, mert addig,  amíg a tudomány és az emberiség így tud nevetni önmagán, addig nem vagyunk kipusztulásra ítélt faj. Még akkor sem, ha a magunk teremtette önhitt világuraképzelgős szélsőségeink, így egy csokorba gyűjtve elég elkeserítőek ránk nézve.  Jó, mondjuk én tényleg a világ ura vagyok és tényleg semmi, de semmi nem igaz rám ezekből a viccesnek álcázott lesújtó  megállapításokból meg az is van, hogy én felül is emelkedek ezeken a dolgokon, mert olyan intelligenciával vagyok megáldva, hogy tisztába vagyok vele, hogy ezek a dolgok mindenki másra igazak de rám nem, és én  amúgy is egyszer bújócskába megtaláltam csáknoriszt, pedig ott sem volt. 

2014. szeptember 10.

Galgóczi Dóra: A nő millió arca

Elég konkrét szituációk, elég konkrétan, mindenféle eszköz rásegítése nélkül, mai szemmel megírva.
 Nem mondom, hogy hemzseg a költészettől, nem mondom, hogy izgalomhegyektől magaslik, de ha belerázódik az ember a hangnembe, meghallja az éneket, ami akár szólhat rólad, rólam vagy a szomszéd nőről. 
(sajnos önkéntelenül összehasonlítgattam egyéb novellás kötettel, antológiákkal és ez nem volt egy súlycsoport, ezért nem is volt fer.)

Daniel H. Pink: Motiváció 3.0

Csíkszentmihályi óta, az utóbbi idők legösszeszedettebb és leginkább befogadhatóbb modern áramlata . Kár, hogy ezt még kevesen hiszik, pedig minden fejezetét tudnám valódi példával alátámasztani vagy cáfolni. (szoktam is) 
Lehetne szemezgeti a könyvből, de csak három dolgot emelek ki kedvcsinálónak: önállóság, szakmai igényesség és céltudatosság. Ez a belső motiváltság kulcsa. Tessék olvasni.

Darvasi László: Szerezni egy nőt

Hihetetlen, hogy ilyen embertelenül kegyetlen környezetbe helyezett, fizikailag is fájdalmas történeteket sikerült úgy megírnia, hogy a szereplői magatartásokból szóambuláns beavatkozásával, szinte gerincvelői érzéstelenítéssel felérően kivonta az Embert. Történnek a dolgok szinte állati módon , ösztönből, vértől és közönytől átmarva. 
És ha már Darvasi, említsük meg, hogy bár nem egy szépernős finomsággal, de ez is egyfajta csajozós regény;)


2014. szeptember 8.

Popper Péter: A nem értés zűrzavara

A forma kereteihez képest széleskörűen rámutat, hogy manapság(is)sok a csaló, aki haszonszerzésből kihasználja az emberek hinni akarását és az egyre népszerűbb mágikus mankókat, ezoterikus hiedelmeket kínálva megakadályozza a valódi szellemi és talán azon túli titkok ismerőjének az esetleges felismerését. Ártva ezzel az egyénnek, egészséges léleknek, a szellemnek és a világot megismerni és megérteni akaráson alapuló kíváncsiságnak és hitnek. (vallástól és hittanbéli hovatartozástól függetlenül)

Agatha Christie: Egy marék rozs

Utálatos apa, kikapós ifjú feleség, szerető, tékozló fiú, testvérharc, hozományvadász kérő,gumibogyó tiszafabogyó hegyek, fura személyzet, üzleti haragos, ésatöbbi ésatöbbi… jó sok lehetőség a gyilkosságok miértjére. Na de ott van Neele felügyelő megerősítve a kérdezőbiztosMrs Marple-el. Éééééés az elmaradhatatlan a versike. Tuti bukta a gyilkosnak.

 „Valamennyien a kertészinast gyanúsítottuk, de ő váltig tagadta, hogy az ő keze lett volna a dologban. "

Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé


Nem ez lesz a kedvenc Hemingway regényem, bár minden jellemzője megvan, amitől hemingwayesnek lehet nevezni. Jó belső monológok, jó leírások, de a párbeszédek helyenként bosszantóan amatőrnek hatnak. Kiváltképp a szerelmével folytatott beszélgetésekkor a  minden mondat végére odabiggyesztett szeretlekezés meg kislányomozás miatt.


Egyébként a történet maga jó, ahogy az öreg, sokat látott ezredes búcsúzik mindentől, amit szeretett, felidézve a megélt, átélt dolgait, a lassú visszaemlékezéseit, beletörődést tükröző emlékeit, ahogy a két háborúban és aközött megélt éveit a maga nyugalmassá szelídült módján,  méltósággal rendezi és egyben búcsúztatja

2014. szeptember 3.

Csukás István – Sajdik Ferenc: A Nagy Ho-ho-ho-horgász

Nem szeretem a halat. Úgy brehmi értelemben a kukacot sem. Meg a horgászat sem a szívem csücske. Na de a Nagy Ho Ho Ho…t, hát őt minden kukacoskodás nélkül szeretem, sőt igencsak a szíven csücske. Mert kérdem én van e a földön még egy olyan fanatikus halhajkurászó őrült, aki képes karácsonykor inkább mákos tésztát enni halvacsora helyett, csak hogy ne kelljen bántania a fürdőkádban lubickoló halat? Naugye. Asszem ha nem lenne saját bejáratott horgászom, megkérném a kezét. 
( és akkor az apósom lenne Csukás I. és minden este ő mesélne álomba)

Scott Westerfeld: Góliát

(Leviatán-trilógia 3.)

Ez a trilógia arra nem jó, hogy pontos történelmi és tudományos ismereteket szerezzen belőle az érdeklődő ifjúság, viszont arra kiváló, hogy megszeresse a történelmet és a tudományt. Kíváncsivá tegye és utána olvasva valódi tényeket is megismerje, akit magával ragadott a könyvsorozat. Azon ritka trilógiák egyike, amikor mindhárom rész színvonalas és érdekfeszítő. A kiadóváltást csak annyiban volt zavaró, hogy két perccel később vehettem a kezembe a könyvet , mert másik standnál kerestem a Millenárison.

Sok valódi személyre és valódi történésre, tudományos törekvésre épül a sztori, de az írói képzelet alternatívvá tette mindezt, hogy élvezetes regényfolyammá formálja.
Jó szívvel ajánlom ezt a trilógiát minden tízes évei elején járó gyereknek és persze minden,  jóféle meseszerető, gyermeki rajongással  megáldott felnőttnek.
A történet lezáró részében fény derül mindenre. Ez a fény sajnos nem mindig jön jókor a szereplőknek, sőt legtöbbször meg is nehezíti a dolgukat, de hát azért ahogy az egy idealista majdnemmesében lenni szokott, úgy itt is van ok a reménykedésre minden viharos részben. Sándor nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy egy világpusztító gép marketingjével állítsa meg a háborút, míg Deryn a titkos szerelemtől szenvedve igyekszik megtartani a féltett  titkát, aminek a kiderülése nem csak a saját életcélját, de mint kiderül a nemzete renoméját is befolyásolhatja. Nem könnyű úgy lavírozni egy kettészakadt világban, hogy az embernek a nemes céljain túl a saját érzelmeivel is meg kell birkóznia. De vajon a két fiatalnak sikerül e úgy teljesíteni a saját küldetésüket, hogy az egymás iránti vonzódásukat se kelljen elnyomniuk.
Nehéz és veszélyes pillanatok várnak rájuk a regényben.

előzmények 1. 2.


2014. szeptember 2.

Hamvas Béla: Szilveszter / Bizonyos tekintetben / Ugyanis

Szilveszter
A zseniális veleszületett és az írói képzett képzelet képessége kell egy ilyen szintű történethez. (nekem egyik sincs) 
Hamvas, a sokszinten egyszerre rezdülő véresenkomoly és velejesenhumoros fantáziája által összesűrített élménydömpinget zúdít az olvasójára, hogy az csak kapkodja a levegőt és keresi a szalmaszálat, amibe belekapaszkodva a felszínre evickélhet, hogy a belső kaotikusan kavargó forrongásból kidugva a fejét, egy mély levegővétellel újra végigtekintsen a gubanchalmaznak tűnő forrgombolyagon és felülről nézve kibogozza a szálakat. 
Nem könnyű, mert a nemolvasóbarát nevek sokasága tovább mélyíti a szivárványironnal írt történet (szem)árkait. 
Végül is a reális értelmét a téboly ellenére is teljes ártatlanságban megmaradó Patmore naivsága és hite adja, de lehet az is, hogy csak így tudja ép ésszel átvészelni az örök átvészelhetetlent.

Bizonyos tekintetben
Na, valahogy így tudnám összefoglalni a lineális olvasásélményt: 
Olvasolvasolvas… 
Mondom ez hülye… 
Olvasolvasolvas… 
Mondom ez nem is olyan hülye… 
Olvasolvasolvas… 
Mondom húbzmg.. tényleg!
Megtanulhattam volna már, hogy Hamvas nem hagy kitartó olvasót a nemértés káoszában.(legalábbis nem rajta múlik). Az első szózuhatagnak tűnő áradat után szépen pórázt dob a fuldokló nyakra és kivezet a fojtogató pánikból. Nem rángat, hanem inkább apró rántásokkal terelget. 
De ilyen a gyarló olvasó. Türelmetlen és siettetni akarja a megértést, amitől a pánik csak fokozódik. Pedig éppen attól az ami egy Hamvas írás, hogy az egészből teremti meg az apró de karizmatikus részleteket.
Ha eltekintünk attól, hogy a szerkesztés hibás néhol, akkor is érződik, hogy ez nem olyan klasszikus regény. 
Persze itt nem is erről van szó. Simán elfelejthetjük a fentieket. 
Egy abszurd komédiába fulladó regényparódia kerekedik a szemünk alatt. A vége már annyira meg lett kavarva, hogy egy Brazil szappanoperaszerző sírva könyöröghetne a receptért. 
Persze itt is kilóg Hamvas zsigeri zsenije. A nagy katyvaszon ott ülnek a jól elhelyezett cinikus paradoxonok. 
Úgymint a bűnt elítélő bűnöző, a jóra törekvő rosszaság, az üldöző és üldözött egymásba be és kifordított jellemrajza, a tisztaság monomániája mögé rejtőző mocsok, az erényből kirobbanó feslettség, a halott, aki élni szeretne , de nem tud.(így).
Szóval annak ellenére, hogy nem tartják sokra Hamvas regényeit, érdekes élménynek tartom. Főleg magam miatt.

Ugyanis
Hatalmaskodás, elnyomás- belenyugvás, elnyomottság pszichológiai, erkölcsi és gyakorlati útmutatója is lehetne. 
Mérhetetlen borúlátó írás. Pusztulat az egész világ és pusztító benne minden ember. A mérhető különbség annyi, hogy van aki pusztít, van aki önpusztít (tűri). Viszont mindkét oldal léte értelmetlen önmagában. Mindkét oldal a másikból táplálkozik. Sőt titkon a másik helyébe vágyik, anélkül, hogy valójában feladná a saját pozícióját. A kedvezményezett szeretne tiszta lelkiismeretet, míg az elnyomott szeretne a javakból részesülni, de mégis védik a saját bástyáikat, mert a belső vágyat felülírja egyik részről a kényelem szeretete, másik részről viszont a hamis illúzió, hogy ellenáll a kísértésnek, ezáltal tisztább bár sebezhetőbb. 
Nagyon sötét gondolatok, de mégis valóságosak. Ami félelmetes, hogy bár nyilván a saját korát rajzolta meg, mégis van egy rész, ahol a múltból eredezteti és a jövőbe vetíti ezt a társadalomképet. Lehetne párhuzamokat vonni, más bűnre és bűnhődésre vonatkozó moralizálós regényekkel, egyéb negatív utópiákkal vagy éppen cinkossággal ártó karaktereket felsorakoztató írásokkal, de Hamvas itt annyira egyértelműen és konkrétan fogalmaz és vezeti le a gondolatmenetének alapjául szolgáló környezetet és ideológiát, hogy bár korlátlanul beleilleszthető minden zsarnokságból kicsírázott hazugságeszméből összetákolt és gyávaságból túlélési ösztönnek eufemizált , kifordult erkölcsű, létalapfosztott marionettvilágra, mégis ott lebben minden sorának a végén a hazai trikolor felismerhető kondenzcsíkja.

Ivo Andrić: Magyar Musztafa

Kóstolónak szántam ezt a három elbeszélésnyi történetet az írótól a  török világból a valóság és a fikció keverékével. Azt hiszem jól döntöttem. Tényleg ízlelgettem. Ahogy a klasszikus előételnek hatnia kell, pont úgy hatott ez a könyv. Megjött az étvágyam. Remek jellemeket rajzolt meg egyedileg és a csoportszellemre vonatkozólag is. A változások a történetek folyamán kitapinthatóak és nagyon jellemzőek az ilyen-olyan hatalommal bírók és elszenvedői gondolatai, viselkedésük fejlődései leépüléseinek a fázisai. Jó könyv, na! 
Jöhet a Híd a Drinán.

Edward de Bono: Gondolkozz! …mielőtt túl késő

Ettől a könyvtől nem adsz le 20 kilót egy hét alatt, nem lesz simább a bőröd, nem lesz fehérebb a fogad és még csak a kopott porckorongod sem épül újra. Viszont elindít egy folyamatot, amivel jobbá teheted a gondolkodási készségedet. És még csak hinni sem kell benne, csak kipróbálni. 
Ki gondolná, hogy nem produktívan gondolkodik? Szinte senki. Legalábbis nem szívesen. Aztán amikor kicsit megpiszkálják kívülről a gondolkodásunk metódusait, akkor csak nézünk ki a fejünkből, hogy jé, tényleg. Aztán ha a miérteket is felfejtjük, na akkor jön a másik hökk. Ilyen pofonegyszerű, csak ki gondolná, ha nem teszik elénk, hogy : na figyi, ez így ez meg ezért.… Persze utólag már mindenki okos(kodik), hogy ennyi? Meg, hogy nem is. Pedig de. Ennyi és de igen. A jó dolgok mindig pofonegyszerűek. (na jó ez egy médiaverzió, de használható és simán továbbfejleszthető, hozzá kell olvasni a néhány gyakorlati módszerek leírást is) Ki lehet próbálni, közkincs.
A kipróbált és beágyazott konzervmegoldások, a logikus gondolkodásvonal persze működik. Működik, de nem fejlődik. Ez nem egy ellenes könyv, (mint ahogy egyik könyve sem), hanem ez jó, de most lépjünk még egyet könyv. 
És aki önhittségében azt gondolja nekemnemmondújat, az is jól jár, ha odafigyel Bonora, mert még csak be sem kell vallania, hogy tanult valamit. A szerzett tudás az övé és kész;)
 
Tessék ezen elgondolkodni.

Friedrich Nietzsche: Az értékek átértékelése

Nihilizmustól az Isten haláláig. Hatalom és igazság, művész és művészet, állam és ember. 
Sok sok nietzschei filozófiai gondolat töredék gyűjteménye. Ha csak az kell, hogy beindítson valamelyik nietzschei elmélet vonalán, akkor jó alap. Nem ködösít, világosan , érthetően kommunikál, még akkor is, ha sok aforizmát használ.
(Vannak versei is) Bátran nyúl régi gondolatokhoz úgy, hogy először lerombolja, majd egy másik gondolat mentén újra építi. Sokszor sarkosan, sőt ellentétesen. Az egyetértéstől vagy a tanai tagadásától függetlenül mondhatjuk, nagy formátumú gondolkodó volt, aki hatott az univerzális filozófiára.

2014. szeptember 1.

Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom

Az a jó ebben a könyvben, hogy úgy játszik a bársonytapintatú jóérzés és a romanticmovie giccs határán, 
hogy az sem zavar, hogy néha átbillen picit. Jól adagolt hiperugások a múlt és jelen között. Szépen gurulnak a történetmorzsák a nagy idősíkasztalon, mert ami az egyik meseszeletsütiből lepottyan, azt felcsippentve megadja a másik falat kezdőízét. A kedvenc Flaggtér-időutazásom , amikor a kisvárosi postáskisasszony blogol .

Evelin  kisvárosi, túlsúlyos és unalmas élete örökre megváltozik, egy a maga korában nagyon is formabontó idős hölgy visszaemlékezéseitől. Ahogy haladnak a beszélgetéseik vissza az időben, úgy halad előre Evelin a maga visszavonhatatlan változásaival. Mrs. Cleo elmeséli hogyan forgatta fel a kisvárost ő és a barátnője , aki  nem elég, hogy az akkori elfogadottság szerint egy átlagos barátságon túlmutatóan szerették egymást, de még a kávézójukban menedéket és ételt találhatott a fekete család, a számkivetett csavargó és mindenki, aki csak betért. Még akkor is, ha az a volt férjnek, a helyi seriffnek és a ku-klux klánnak nem is tetszett. Lett is emiatt bajuk, de az egymás iránti szeretetük és a környezet felé mutatott  humanitásuk továbbsegítette őket a nehézségeken. 


.

Gárdonyi Géza: Égre néző lélek

Gárdonyi önnön hitvallása, a maga érthető bölcseletei kis uticsomagokba rendezve az emberről, világról meg úgy mindenestől a testi-lelki egységről, kétségről. Szép útravaló ez bárkinek, aki erre fogékony. 
Egy kicsi fanyalgás kizárólag azért, mert ez nekem ilyen magángöbzi a füveskönyvekkel. Bár kiporciózott adagokba vettem magamhoz, pont mert tudtam hogy nyüszögni fogok a végén , mégis enyhe túladagolást okozott.

William Gibson: Neurománc

Ha olvastad úgyis tudod amit én nem, ha nem olvastad döntsd el, akarod e tudni.

Egy a nem éppen tisztességes üzletet űző munkáltatóit meglopó cyberbűnöző Case, nagy szarba kerül, mert a volt alkalmazói megmahinálják a szervezetét úgy, hogy  ha nem csinálja a megbízói utasításait, egy beépített méregcsomag beszivárog a szervezetébe és ki fog nyiffanni. De annál is rosszabbul érinti, hogy a jó kis drogfüggése is veszélyben van, mert a cucc nem tűri a drogokat, így hanyagolnia kell a mesterséges kómát. Hogy nyugodtan tovább röpködhessen a saját éterébe, cserébe meg kellene hekkelnie egy szuperfontos orosz számítógépes védelmi rendszert. Vagymit.

Különböző fura szerzetek segítenek neki, akik szintén nem a föld világosabbik oldalán mozognak, és éppen halni akarnak vagy már nem is élnek. Na itt aztán van szoftvertörés , mesterséges intelligenciák  harca  , elmentett tudatok lázadása, meg fogságból kiszabadítások kavalkádja rendszertelen sorrendben, aztán majdnem mindenki azt kapja amiért harcol vagy harcba küldték. Vagy mégsem. 

Vagy valami ilyesmi.

Egyébként meg:

Ha ez a cyberpunk másodgenerációs alapirodalma, akkor  tán kicsit elkéstem ezzel a könyvvel, mert a nyolcvanas években ez nyilván egy sci-fis szubkultúra alapjai lehetett, de  ma  a mátrix és társai után azért ez kicsit túlhaladott irodalmiprogramnyelv (hamárugye)
Minden esetre nem mérvadó a véleményem, mert gyógyíthatatlan outsider vagyok ebben a műfajban, mert bár Dick megvett kilóra (eddig nem találtam olyat, akinek sikerült lekoppintania), azért próbálkozok. Ez viszont már sok nekem. Nem tudok azonosulni egy ilyen valóságot mímelő szintetikus kóma működtette virtualitással.  (mondom nem sikerült Dick világát elérnie)
Azt viszont elismerem, hogy a punknyelvezetű,(bár inkább én high-tech eszközlistázásnak nevezném) átkonstruált maffiásított cyberklón világ menekülős-üldözős, ember-mesterséges elme versenyfutása azért, hogy visszakerüljön a világot meghatározó valakik érdekei által képzelt térbe száműzött univerzum emberelmefogságának az élhetővé szintetizálására alkotott művilágába, nekem így gibsoni módon tálalva kaotikus és túlpörgetett.