2017. április 9.

J. K. Rowling :Legendás ​állatok és megfigyelésük

Aham, cukisos meg humorosos meg rowlingosos, de tényleg, csak hát én már… na nem mintha akkor … de akkor még nagyobb volt a lendület a najóhátakkorelolvasom könyvek iránt,  meg a határtalan játszóskedv. Persze azért ari, csak erre már nincs nekem igényem meg kedvem sem. (ja! nyüszögök itt aztán azért csak elolvastam. nooormális?)



(az elkészült film is ari meg minden, csak … lásd fentebb. Aztán meg kissé túltolták a pusztítós részeket és  a főszereplő is eléggé kékacélos magnumarc nekem, viszont így, hogy nincs kibontva a fantasyvalóság teljes skálája nyilván van még benne töltet. Szóval na! Van varázslóélet herripotteren túl is.)


Hajrá.



2017. április 6.

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Észak-Koreából a szabadságba
"Korlátolt létezésének az volt az egyetlen célja, hogy élelmet találjon és elkerülje a verést. Nem érdekelte a külvilág, sem szülei és családja múltja. Egy dologban hitt – már amennyiben ezt hitnek lehet nevezni –, abban, hogy születésétől fogva, eredendően bűnös. A nép ellenségeinek volt a gyermeke, így az volt az egyetlen esélye az éhezés elkerülésére, ha keményen dolgozott."
"A rabok a földeken dolgoznak, szenet bányásznak, katonai egyenruhát varrnak, cementet készítenek. Étrendjük, amely kukoricából, káposztából és sóból áll, tápanyagban rendkívül szegény, így foguk kihullik, ínyük megfeketedik, csontjaik meggyengülnek, negyvenéves korukra már görbén, hajlott háttal járnak. Évente egy vagy két váltás ruhát kapnak, mocskos rongyokon alszanak. Nincs szappanjuk, zoknijuk, kesztyűjük, alsóneműjük és vécépapírjuk. Naponta tizenkét–tizenöt órát dolgoznak. Ötvenéves koruk táján, rendszerint alultápláltságból eredő betegségek következtében halnak meg."
 Szörnyű!

Nem csak úgy szörnyű, hanem borzalmas. Mert ez nem fikció. Ez valóság. A drótkerítések valósága. A zsarnokságok, elnyomások, kegyetlenségek valósága. 20 millió észak-koreai felnőtt és gyerek valósága.
Olyan embereké, gyerekeké, akik az állatok trágyájából kapirgálják ki a megemésztetlen kukoricaszemeket. Akik húst soha életükben nem ettek. Akik arról, hogy a kerítésen túl is létezik világ , csak hihetetlen mendemondákat hallanak.
"Az őrök arra sem vették a fáradtságot, hogy megtanítsák neki, amit minden észak-koreai gyerek tud: hogy az amerikaiak „rohadékok”, akik el akarják foglalni hazáját, és az a céljuk, hogy országát leigázzák és lakosait rabszolgasorba kényszerítsék. Dél-Korea Amerika szajhája, Észak-Korea azonban erős állam, amelynek állhatatos és lánglelkű vezetői példaként állnak a világ népei előtt. Szin arról sem hallott, hogy létezne Dél-Korea, Kína vagy az Egyesült Államok."
 Akik az anyjukat adják hóhérkézre, egy pillanatnyi előnyért.
"Észak-Korea a mai napig ugyanazt teszi a gyerekekkel, amit vele is műveltek: úgy idomítják őket, hogy ne legyenek emberi érzéseik."

Mindez történik akkor, amikor a világ többi részén gyerekek mobiltelefonnal pizzát rendelnek, felnőttek azon vitatkoznak, hogy a cseh vagy az ír sör a jobb. Persze nem ez a baj, mert hát ez legyen a világ minden emberének a legégetőbb problémája. Viszont az nagyon elkeserítő, hogy ez a távoli szörnyűség semmiféle nemzetközi összefogást sem indikál. Csak figyelik kényelmes messzeségből, ahogy Shin Donghyeok születnek bele egy huxley-i disztópiába. Ahogy egy egész nemzet a népirtásba születik bele.
"Emberi jogi szervezetek értetlenül állnak azelőtt, hogy az észak-koreai munkatáborok embertelenségét feltáró, elsöprő erejű bizonyítékok nem kavarták fel a dél-koreai közvéleményt. Ahogy a Koreai Ügyvédi Kamara kiadványa megjegyezte: „a máskülönben szociálisan érzékeny dél-koreaiak ebben a tekintetben megmagyarázhatatlan módon süppednek bele a közönybe”. 
"Gyerekeik joggal vonhatják majd felelősségre a mostani generációk tagjait, akik az egyre jobb felbontású műholdfelvételekről bámulják Kim Dzsongil táborait, és mégsem tesznek semmit.”

2017. április 3.

Péterfy Gergely: Mindentől keletre

Sok indulattal íródott publicisztikák, amik talán éppen az indulattúltengés miatt nem tetszettek igazán. Értem én a felháborodást, mert nem alaptalan, hiszen az intellektuális és morális mélyrepülés valóban aggasztó, és igen, van benne egyféle ironikus szórakoztató faktor is, csak valahogy egy íróembertől ennél cizelláltabb formát várnék. De annyiban mégis van helye az olvasói listán, amennyiben az olvasók számon kérik a határozott kiállást ügyek mentén a többnyire lapító értelmiségen.
Azért egy vitaindítónak igen csak impulzív egy határokon túlmutató baráti sörözés alkalmával. Aztán mindenki viszi tovább a maga szűkebb vonalán a sokszínű, széles spektrumú véleményeket.  Talán ez is a célja. A zártkörű vitákon túli társadalmi szintű beszélgetés generálása.





"Egy autoriter rendszer (még ne feltétlenül mondjunk diktatúrát) kiépülését mikroszkopikus közelségből, sejtszinten figyelni a legkevésbé sem szórakoztató dolog. Taszító kaland, mintha egy holttest (még ne feltétlenül mondjunk hullát) bomlását kéne közelről végignézni. Mindig kíváncsi voltál, hogy is megy ez, de menet közben nyilvánvalóvá válik, jobb lett volna megmaradni annál, ha csak könyvekből ismered."