2015. június 30.

Parti Nagy Lajos: Hősöm tere


Mert az embernek mindent szabad, ugye? Egyelőre, főemlőském, mondta, egyelőre, ami nem mindörökké.”

Na tubicáim, Lajosunk itt aztán rendesen aládúcol a renceridegenségből kikandikáló fajmajomkolóniának . Kloákaszagú ideológiát tojik a galambtollnok, a palomistává ideologizált  Tubica Cézár. Szervezetazonosságba összekommunikálja a génszobrászati húsüzemből összedarált fiókákat egy léptékbeteg  faszkakukk. 
Lehet ám vigyázni basszáj tubi ca or not tubi . Mert bár lehet ezen nevetni, de a kortárs irodalom zseniálisan odapakolt szatírikája ellenére ez nagyon is jujj.


Lényeg a lényeg, senki nem alávalóbb a másiknál, legföljebb fölébb.

"S mennyi könyv, sóhajtotta, bár én ne higgyem, hogy ő is nem tudna annyi könyvet írni, mint a szar. Mert tudna. Többet is, ha volna ideje. Csak ne tennék ilyen kibaszott zsúfolttá a lakást!"

"Tudod te egyáltalán, kérdezte, hogy ki vitte az olajágat Noénak a bárkába, hogy jól van, öreg, vége van az özönvíznek, lehet törülközni? Na ki, kérdezte Rencike pikírten. A galamb, mondta Tubica. És mi körözött Jézus Krisztus feje felett, amikor megkeresztelkedett a Jordán folyóban? Galamb! Nem sas vagy papagáj, te szárnyasbetét, nem ám, ordított fel Tubica a búzafelfújt szürkés romjai fölött, hanem galamb! És mit mondott a tanítványainak, ha veszekedtek? Legyetek, baszki, szelídek, egyszerűek, mint a galambok. És semmi flanc, meg minden héten kuvaiti ajakfény és csőrhidratáló. Krisztus a mi ékes szavú szellemi gerlénk."

2015. június 28.

Miklya Zsolt: Pityu azt mondja…

Na most, hogy lehet eligazodni ebben a káoszban, ha még az sem egyértelmű, hogy Isten szeret e játszani, vagy szokott e fürödni. Ki tud ezekre válaszolni, ha anya feje sem lexikon, apa meg azt tudja mi a krízis, de hogy mi Isten kedvenc színe, vagy szeret e labdázni, azt bezzeg nem. 
A Pityu? A Pityu meg csak röhög. Ha meg nem röhög, akkor hatosokat dob. 
Tök idegesítő. 
Tisztára mint a svéd gyerekversek. Amúgy olyan mint a hol van Wally, csak itt Istent keresik égre-földre.


"Hát nyitva hagytuk az ajtót.  
Ha az angyalok meg nem védik,  
úgyis hiába zárjuk hét lakattal a házat."

(felhasználói lábjegyzet: Sose olvasd lefekvés előtt egy 6 éves gyereknek. Minden versbeli kérdést megtold még hárommal. De olyannal, ami téged is érdekelne, ha valaki tudná rá a választ)


2015. június 26.

Spiró György: Diavolina

Diavolina Gorkij szolgálója majd ápolója és társa narrációjában eleveníti meg Spiró a vörös cári oroszország minden szutykát, mocskát, gonoszságát és bűnét.

 Így indul a regény: „Tegnap összefutottam hajdani asszonyommal, Marija Fjodorovnával, és ez annyira felkavart, hogy úgy döntöttem, megírom, amit általa éltem át. Ehhez az elején kell kezdenem.“

Nagyon alapos munkát végzett Spiró(most is). Rengeteg tényanyagot dolgozott fel ebben a kis regényben. Felsorakoztatja a hatalom birtokosait, bukottjait, haszonélvezőit. Az ellenzőit, a kor irodalmárait zenészeit, és egyéb nagyságait, akik kapcsolatban voltak Gorkijjal, aki furcsa adok-kapok viszonyban állt Sztálinnal és az általa működtetett szemétdombbal, ahol ostoba, műveletlen fajankók , erőszakkal és  a hatalmukkal próbálták kompenzálni a mindenféle emberi, szellemi hiányosságukat.


"Este Alekszej a Nagyszínházban mélyen meghajolva fogott kezet Sztálinnal. Nem az öregségtől, nem a betegségtől, hanem hogy kisebb legyen köztük a különbség. Sztálin nagyon alacsony volt, alig magasabb nálam. Csodálkoztam, hogy lehet valaki még Leninnél is satnyább és jelentéktelenebb."

De a hatalomnak szüksége volt prímekre is. Így lett Gorkij Sztálin kiválasztottja. Hol száműzte, hol visszacsábította. Gorkij pedig beleállt ebbe a fura „játékba“.  És így kerültek bele a játszmákba a hozzá közelállók is, akik tehetségük okán nem kívánatosak voltak a hatalom szemében, többek között Dosztojevszkij, Platonov, Bulgakov, Makarenko, Csehov, Babel, Sosztakovics, Meyerhold…

“Alekszej írt egy furcsa darabot, az Ördög Moszkvában hamis pénzt osztogat az embereknek, Hamis pénz a címe, de amikor elkészült vele, megijedt, hogy Sztálinra ismernek, úgyhogy visszakeltezte 1913-ra, mintha még a cárizmus alatt írta volna. Bocsánatos tévedés, hogy ’31 helyett ’13-at biggyesztett a végére. Széteső darab, de Bulgakovnak annyira megtetszett, hogy elkérte az ötletet, regényt írna belőle, Alekszej odaadta. Nem tudom, Bulgakov megírta-e végül.”

Hát megírta. És ezért örök hálával tartozik az utókor mind Gorkijnak, mind Bulgakovnak. Kösz fiúk.


Minden van ebben a regényben, ami ebben a korban jellemző volt. A hatalomvágy, a visszaélés, a kegyetlenség, a zsarnokság, kicsinyesség, árulás, minden feletti teljes ellenőrzés, félelem, megalkuvás, gyávaság.

Gorkij sokat szórakozott magában ezen, mert olyanokkal „szórakoztatta” Sztálint és seggnyaló bandáját, amit éppen akkor talált ki, nekik... ezeknek a történeteknek vagy eseményeknek valódisága olyan messze volt a bugyuta és sötét intellektusuktól, amit    csak látványos unatkozással és/meg nagy mennyiségű itallal tudtak látszatfenntartva érdeklődést mímelve, elhitetni a külvilággal, hogy úgy tűnjön értik , érdekli őket és igyekeztek szinten maradni. (HAHA, KIT CSAPTAK BE)   Vagy ha a zavaros agyukban, a sértett hiúságukon  nem sikerült  magukat is becsapni, hát tettek róla, hogy az összes szégyenük tanúját emberi mivoltukban, szabadságukban megalázzák. Ha ezzel sem tudták megtörni azokat akik tükrében silányabbnak látszottak, akkor őket , de még a hozzátartozóikat, ismerőseiket is kiirtották. 


"Egykor Kamenyev rejtegette a lakásában a cári kopók elől Sztálint, aki valamit rosszul idézett latinul, mire Kamenyev kijavította; három évtizeddel később kiderült, hogy ezt nem kellett volna. Persze ha nem tud latinul, Sztálin akkor is kinyírja."

Mindenkinek pusztulnia kellett,  aki sokat tudott vagy akik emberileg, szellemileg  felettük álltak. Majd azoknak is meg kellett halniuk, akik végrehajtották ezeket az embertelen  a parancsokat.

„Főbe lőtték Kolcovot, Babelt. Főbe lőtték a derék embereket, a besúgókat, a szemeteket, a közömbösöket, nehéz rendszert találni. Jezsov végezte a tisztogatást, aztán őt, a tisztogatót is főbe lőtték. Főbe lőtték Aroszevet, aki Romain Rolland-ékat kísérte és jelentett róluk. Főbe lőttek majdnem mindenkit, aki megfordult nálunk Sorrentóban, Gorkiban és Tesszeliben. Talán egyedül csak a kedves Marsak maradt életben, lehet találgatni, hogy miér“




pontosítás

. . .

nincsenek szavak.
kihulltak a ketrecből
mi nyitva maradt.

beragadt szókból
két pont közt elakadva
három pont maradt...

pontosítsunk hát:
itt a vége, kiszállok 
a szabadságba.

 ha nincs már teher, 
 szó se kell mi ott tartson.
 haladok másba.


Jorge Semprún: Az ájulás

Ennek a regénynek nem csak a tartalma borzongató, hanem a szerkezete is levegőtkapkodós, ahogy Semprún főhőse Manuel ájulása köré mesél egy időben és térben hol vissza, hol előre eszmélő történetet. 
Alkalmanként a harcok zűrzavarába, helyek szépségébe, lányok ölelésébe, forradalmak hevébe vagy éppen a gestapos pofonok fájdalmaiba ébred a mesélő.  Az olvasó pedig megéli a regény izgalmát, fájdalmát és várja mi lesz a következő mélység…

2015. június 25.

vendégoldal

ezt egyszerűen nem lehet jobban elmagyarázni:)  

itt ni:  lilablanche 

vigyázz felnőtt tartalom! csak saját felelősségre kattints.

itt és most

Hát csak annyit mondok, felejts el mindent, amit eddig a Hair-ről gondoltál.
Kicsit leporolták a Mohácsiék.

2015. június 24.

Rejtő Jenő (P. Howard): Vissza a pokolba!

Kicsit benne van ebben a rövidkében a rejtői szaharai összes. 
Na de, hogy kerül Rózsa Sándor a sivatagi kerékpárversenyre, ahonnan egy erős sprinttel disszidál? 
Rézfejű és pofozótársai kimentenek egy Csenevész nyápicot a biztos nyaklevesözön általi halálból, ami egy feldúlt kormányos veretes tenyerével látszott lecsapni a szerencsétlenre. 
Bár ellentétes a kikötői etikettel a magánjellegű verésbe való beleavatkozás, de annyira szembeszökő volt az egyoldalú erőfölény, hogy Rézfejűék indokoltnak látták felrúgni az illemet. 
Ez az életmentés halálos veszedelembe sodorja őket, önkéntes alapon. Jön a légió meg a hozzátartozó gebasz, úgymint hőség meg fegyelmező őrmester, ám hőseink nem hiába hírhedt ám szívós csibészek, egy huszár, pontosabban kapitányvágással , amit (mármint a levágott kapitányt ugye), szökött légionáriusoknak köszönhetnek, még pontosabban ennek a levágott kapitánynak a ruháját álca és visszaélésként használva kimentik a pofonmenekített pártfogoltjuk kebeltjét a szahara poklából és az örökségbitorló ármányából. 
Ez ilyen. Kis történet kis hülyeségekkel.


2015. június 23.

Máté Angi: Kapitány és Narancshal

Volt egyszer egy Angi, aki megírta a Mamót. Olyan erővel hatott ránk, hogy figyeltük minden írott és íratlan mozdulását. Aztán volt egyszer , hogy Voltegyszer és volt még egyszer amikor Egy susogó levél-en suhant ide az olvasmányaink közé. Most ide mesélte a kapitányt, aki tudott parancsolni a víznek meg a kacsáknak de aztán egy narancshal barátságáért végigmente a keresést, hogy megismerje miért tolja a metró maga előtt a szelet meg hogy a földi tejúton a csillagásztól megtudja, hogy a holdra kell írni a keresést. És egy rövidke  ollócsattintással visszaköszönt a jégre karcoló rák*, naszóval volt egyszer egy Angi, aki nagyon sokunkat visszavarázsolt a mesékbe és ez nekünk jó, ám most, hogy a sünmuszogást is tudjuk meg a kert szülinapját is megünnepeltük , na meg a narancshal családja és barátai is kiszabadultak a kerítésezett üvegből , és a tejcsicsonka világ is a helyére került, most jó volna, ha lenne egyszer megint egy nagygyerekeknek szóló szomorédesség, mint az a feledhetetlen  lyukas fazékban a kékre hordott szobafekete . 


Csak várok és várok és várok...

The wall


Fodor Ákos: OPTIMIZMUS


" Ez már a mélypont...!"


Én: PESSZIMIZMUS

"- Ez már a mélypont...?"

2015. június 20.

Máté Angi: Mamó

Angi szavait olvasni olyan, mint amikor az ember egy nemvárt pillanatban és helyen rátalál egy szeretettel faragott titkos ládikára, amit óvatosan kinyit, és ahogy fedezi fel benne a kincseket, szépen lassan átlopakodik belé a lélekben gazdag tartalma. Éjjel, amikor elolvastam az utolsó mondatot, éreztem , hogy egy átsuhanó mosoly melege simította meg az arcomat és tudtam, hogy reggel a kávé mellé is ezt kérem. Nem is akartam ellenállni. Mondhatom, hogy ezzel feküdtem, ezzel keltem. Köszönöm.

"Azt is tudtam, hogy tavasz van, az az idő, amikor mamó megöleli a lyukas fazekakat a fáradt virágokkal, s hordja őket, menti a kinti kékre a szoba benti, vastag feketéjéből. S ha akkor megkérdezi, mit szeretnék, azt mondtam volna, lyukas fazék szeretnék lenni."

2015. június 19.

Anna Gavalda: Kis kiruccanás

Nekem ez tetszett. Nem akar többnek látszani, mint ami. Egy könnyű és szórakoztató olvasói kiruccanásnak, könnyű írói vonalvezetéssel, egy létterhes történet, súlyosan terhelt szereplőiről, akik lazítanak az életövön egyet, egy röpke pillanatra. 
Mi fontos? Semmi. Minden. De leginkább a hidratálás meg a rizs(a) ;)

Per Petterson: Megtagadom


Megtagadom, hogy alkut kössek.
Megtagadom, hogy megbocsássak.
Megtagadom, hogy felejtsek.

Tulajdonképpen már a könyvborítón ezzel el is indul a könyv, és tulajdonképpen le is záródik. A többi meg kitölti, betölti, megeleveníti, feleleveníti.
Remek könyv. Remek a több síkon végigevezett véletlen találkozásból kiinduló visszaemlékezés és a jelenidejű történés párhuzama, amin végigvezeti az olvasót Petterson egyetlen napban összesűrítve, de időbeli visszaemlékezős részekkel és A nagyobbik lányhúg, picit az apa és nagyon picit az anya szemszögéből ugyan az a történés közbeszúrva, láttatva, hogyan hat a múlt a jelenre, hogyan múlik ki az ember életéből, amit hagy kimúlni vagy amit nagyon is akar, hogy kimúljon.
Rengeteg veszteség van ebben a könyvben. Egy anya elvesztése, egy anya túlzott vallásossága, a testvérek elvesztése, sosem volt testvérség magánya, a barát elvesztése, annak veszni hagyása, egy brutális apa rémsége és a sosem volt apa hiánya… Családtalanság, társtalanság… Hogyan veszítenek , tagadnak meg mindent egy egy pillanat szülte döntéssel vagy éppen akaratlanul, ami aztán kihat az egész további életükre. Minden a pillanaton múlik. A meghozott döntéseken.

Nagyon patent írás ez. Minden sallang nélkül tudja ezeket az érzelmeket megmutatni, megérint és hat olvasását közben. Mert bár veszteségek és lemondásokkal teli regény, de mégis ott van benne a remény teliség, az önsorsirányítás lehetősége. Lehetőség. De vajon a tett mennyire tükrözi a lehetőséget.

Tommy egy baseball ütővel tett pontot az anya nélküli és brutális apás családjának a drámájára. Persze ezzel csak a napi agresszió és rettegés szűnik meg, mert így elveszti az ikreket és a hozzá közelálló húgát Siri. A kettejük és és az apahiányosan felnőtt, önnönmagában egyszer csak elveszett barátja Jim, felkavaró visszaemlékezései a gyerek koruk óta megélt családi erőszakról, a külvilág és egymáshoz való kapcsolataikról és mindehhez a magukban megfogalmazott viszonyulásokról.

Minden benne van abban, amikor mindezeket leírva a végén ott van a Megtagadom! szó. Mert van mit és kit mindannyiójuknak.



(T. megint egy jó könyv tőled. Gyanús vagy. Te szépen, titokban kiismertél:)

2015. június 18.

NEMZETI KONZUMÁCIÓ





Maróti Lajos: Liszt Ferenc élete

Forrongó korban, művészeti és közéleti lángelméktől (Heine, Berlioz, Wagner, Beethoven , Chopin, Mendelssohn, Brahms, Schumann, Rossini, Paganini, Csajkovszkij, Rubinstejn, Erkel, Munkácsy, Vörösmarty, Batthyány , Széchenyi, Wesselényi, Deák… stb.)gazdag közegből kiemelkedni… na ez az igazi zsenialitás bizonyossága. 
A kora celebje volt. Világfi, állandó hakni, zavaros családi élet, non-stop csajozik, rajongói párbajoznak érte, a szivarcsikkjeit is felszedik, adakozik, segít, tehetségek útjait egyengeti, folyton megújul, szóval két végén égeti az életgyertyáját, de elbírja a géniusza. Sok mindent lehet vitatni vele kapcsolatban, de egy kétségtelen. Zenetörténelmet írt. 
Ez a könyv egy filmes életrajzi könyv. Valamikor a királyi tv-ben látható volt. Eléggé kor és élethűre sikerült , de így olvasva sokkal informatívabb élményt nyújtott. Ami ennek a formátumnak az előnye a sima életrajzzal ellentétben, hogy nem csupán száraz adatokat sorol fel, hanem kontextusba helyezi a tényeket.