Volt egyszer egy Angi, aki megírta a Mamót. Olyan erővel hatott ránk,
hogy figyeltük minden írott és íratlan mozdulását. Aztán volt egyszer , hogy Voltegyszer és volt még egyszer amikor Egy susogó levél-en suhant ide az
olvasmányaink közé. Most ide mesélte a kapitányt, aki tudott parancsolni a
víznek meg a kacsáknak de aztán egy narancshal barátságáért végigmente a
keresést, hogy megismerje miért tolja a metró maga előtt a szelet meg hogy a
földi tejúton a csillagásztól megtudja, hogy a holdra kell írni a keresést. És
egy rövidke ollócsattintással visszaköszönt a jégre karcoló rák*,
naszóval volt egyszer egy Angi, aki nagyon sokunkat visszavarázsolt a mesékbe
és ez nekünk jó, ám most, hogy a sünmuszogást is tudjuk meg a kert szülinapját
is megünnepeltük , na meg a narancshal családja és barátai is kiszabadultak a
kerítésezett üvegből , és a tejcsicsonka világ is a helyére került, most jó
volna, ha lenne egyszer megint egy nagygyerekeknek szóló szomorédesség, mint az
a feledhetetlen lyukas fazékban a kékre hordott szobafekete .
Csak várok és várok és várok...
Csak várok és várok és várok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése