2014. július 22.

Jókai Anna: Szegény Sudár Anna

Egy erdélyi asszony naplója. na de micsoda napló. Nagyon méltó módon veszi elő Jókai Anna ezt az érzékeny témát, ami nem a manapság dívó magyarkodós-abajkodós pózörség, hanem érzékeny de méltó irodalmi feldolgozása a magyarságtudatnak, az emberi önző majd önzetlenné szelídülő  szeretetnek.  Benne van a hetvenes nyolcvanas évek magyar- román feszültsége. Anna önnön magyarságakaratának a feszülete, ahogy az unokájában igyekszik átmenteni mindazt a fájdalmasan eltűnni vagy inkább erőszakkal eltüntetni igyekvő magyarságtudatot, amit a ceausescu-i ideológiával átszőtt Románia erjesztett. És méltó abból a szempontból is, hogy a másik felet is képes a saját neki fájó társadalmi környezete mentén szemléltetni , és kompromisszumképesnek bemutatni.  Nagyon szép szövegű a regény és az a kálvária, amit megjár Anna, majd a békesség, amit megtalál az öreg  Petru szavai által, az egy nagyon erős hitű asszony jutalma a rámért életnyi nehézség felett.

Részlet a naplóregényből. (Petru szavai Annához) :

„A kicsi ember (a gyerek) nem azt felejti el, amit tanult - legfeljebb azt, akitől tanulta. És ez lényeges különbség. Nagyon-nagyon fájó különbség, de legalább annyira vigasztaló is.”„Aztán még azt is mondta, hogy ő ismerte a nagyapámat. Rendes ember volt, bár egy kicsit rátarti, büszke ember. Szigorú, vallották a régi munkásai, de igazságos. Ő szokta mondogatni, ha az embereket megítélte: „Ezt írjuk a javára.” Hányszor hallotta azóta az én számból! (Valóban: ezzel szoktam magamat szélsőségektől óvni!) Azt meg igazán nem gondoltam volna, hogy amikor valami butaságot pöntyögtem, Lukács nagyapó volt az, aki mindig így szólt rám: „Gyorsan üsd meg a szádat!” Arról nem is beszélve – Petru szerint –, hogy ugyanúgy vetem a fejemet hátra, ha nem tetszik valami. S azok a szép magyar dalok! Sudár Lukács mindig azokat dúdolta, amikor cipelt engem, föl a karján, a fakitermeléshez. Mi ketten is, Petru meg én, úgy ismerkedtünk meg, hogy Lukács nagyapó rábízott egy délután Petrura. Hát a folyót, a meredek partot, ki mutatta meg?! Az volt Sudár Lukács néhai gazdaúr pihenőhelye. Onnan szokott körültekinteni, onnan szokta a még nagyobb Gazdaúrt szólongatni… S most őszintén valljam be – Petru az arcomba nézett – a nagyapámból, a személyéből mire emlékszem?”„Remény nincsen már. Az önáltatásból kinőttem. Mégis: amit Petru mondott, nem ámítás. A mag megfogan, tán szárba is szökken. Tán még aratásra is beérik. (Ha be nem szántják, ki nem gyomlálják, méreggel el nem pusztítják közben – s kártevők meg nem zabálják.) De a szántóvető személye később ritkán megkülönböztetett.”

2014. július 21.

Hakan Nesser:A gonosz arcai

Egy látszólag képtelen gyilkosság felgöngyölítését kapja a nyakába a skandináv krimi rajongó. Úgy indul az egész, hogy egy reggel  Janek a filozófiatanár  holtan találja a szintén tanár feleségét a fürdőkádba és fogalma sincs mi történhetett, sőt tulajdonképpen pillanatnyilag azt sem tudja, ő maga kicsoda, csak abban biztos, hogy nem ő ölte meg. Minden esetre amíg a halott felesége a kádban lebeg, Ő a rendőrökre várva kimos és kitakarít. Persze letartóztatják.
Később tisztul benne a kép, de nem eléggé ahhoz, hogy ne ítéljék el.  Aztán Ő is gyilkosság áldozata lesz. Itt lép be a képbe Van Veeteren főfelügyelő, aki sejti, hogy itt nagyon nem az van, amit a kézenfekvő látszat mutat és egy nem mindennapi eset részleteit kapargatja ki a homályból. nem akarnám spoilerezni a könyvet, de ha azt mondom, a családi drámába oltott love story skandináv krimi módra, akkor még nem is mondtam semmit.
Mérsékelten jó a skandináv krimik közt, de mivel magas a léc, így ez nem leminősítés.

P. G. Wodehouse: Karikacsapás

Bonyolulttá bonyolított bonyodalmak egy régi sérelmezett  és egy hirtelen  támadt szerelem körül , ami egyeseket féltékenységre másokat komornyikságra ingerel  de  van, akit  pácba sodor. Sonkapácba.
A történetkarikírozás szempontjából csapásjellegű  jelentősége van még egy korai portrénak, aminek a jelenlegi és a jövőbeli kívánt tulajdoni  státusza  beindítja a kalamajkává kavarodó eseményeket.  Hamis fontosságúvá lényegül egy bajusz, ami tudtán kívül egy szerelmi civódás  tárgya lesz. Továbbá szerepet kap több szelet indiáner, ami megveretés ellen fogyasztódik el,  egy keményített ingmell, aminek a viseltetése fejekbe kerül míg csak meggyőző  hazárdjátékálca nem lesz belőle, és persze nagy szerepe van egy elhibázott lánykérésbe fulladó bárgyú dalnak meg egy lányneveldei nyelvbotlásnak. Ez utóbbi kettő jelentős anyagi befektetést igényelne,  amiknek szintén van köze a sonkához, de pác nélkül. Nagyon vicces, ahogy  W. szórakoztató iróniával, szinte oldalanként lapot húz 19-re és sose veszít, pedig minden pillanatban az olvasója nyer.  Egy-egy egy önfeledt percet.

2014. július 17.

Fodor Sándor:Mit gondol az öreg pisztráng

Fodor érdemes képviselője a méltán nagyhírű erdélyi novellairodalomnak.
Ebben a kötetében belekóstolhat az olvasó  egy színes fodori varázslatba, mert abban a szerencsés szerkesztésben lehet része, hogy többféle írói formáját, korszakát mutatja meg.

Ajánlom azoknak, akik ismerkedni akarnak vele, mert egyrészt elbűvölően egyszerű, másrészt tömören sokatmondó novellákkal lopja magát egyre beljebb az olvasószívbe. Mert itt nem maga a cselekmény a lényeg, hanem az azt megélő, cselekvő vagy éppen elszenvedő  szereplő történetpillanatba villantott jelent és múltat meg jövőt  megvilágító látköre.

2014. július 14.

Rejtő Jenő (P. Howard): A Nevada szelleme

Ez nem az a klasszikusvitzes Rejtő könyv. Itt kérem kovbojnak öltözött porszívóügynököket röhögnek ki , nem alaptalanul. Itt helyes, jófiúból , vad martalócot csinál a nyugati bosszúállás törvénye. Itt egy éjszakai indiánszellem intézi azt a visszavonhatatlan következményekkel járó perszonális nagytakarítást, amit a törvény őrének kellene rabosítással eszközölnie a békés polgárok és utazók nyugalma és komfortérzete érdekében. Itt kisasszonyok szerelmesednek bele a gyávaság inkognitóját viselő jófiúba. De a legendás arany, az persze mindenkinek kell. A rosszaknak önös kényelmi szempontokat megalapozni, a jóknak a köz érdekében jófejkedni. 
Szóval ez egy ilyen. Kovbojosos, banditásos meg szellemes.


Leonie Swann: Glennkill

Milyen is az embernyáj birkaszemszögből. Főleg büdös, de buta, és lélektelen is. Viszont szépen olvas.
Birkakrimi.
A nyáj egy reggel alternatív ásóhasználat közben találja a juhászt. A birkáknak az alternativ dolgokkal nem is lenne baja, hisz ők maguk is eléggé eltérnek az emberekben kialakult birkaképtől, mert hogy mást ne mondjak a kedvenc időtöltésük az, amikor felolvasnak nekik. Ellenben az őket is megdöbbenti, hogy az ásó nem a juhászuk kezében hanem a hátában van.  Nyáj úgy dönt, kiderítik mi történt… persze ez nem olyan egyszrű, ha a nyomozók, mint jelen esetben is, birkák. De semmi pánik (persze azért az is van), mert egy ilyen sokoldalú jellemekkel megáldott nyájban akad éles szemű, bár gyenge eszű, briliáns logikával és nyomozói vénával megáldott meg zavaros múltú feketebárány is. Na és persze bééé terv.

Humorban gazdag, emberre vetített iróniadús szórakozás.

2014. július 13.

VB4

                                                                               Hajrá!


update

Hurrá!

2014. július 12.

Julie Orringer: Láthatatlan híd

(aki fülszöveget akar,  annak most szólok, olvasson egyéb helyeken róla, ez nem hátoldali könyvismertető)


Érdekes a viszonyom ehhez a könyvhöz.
Családregénynek kicsit kevés, bár igaz, hogy egyes szálai családregényi alapossággal indulnak. Történelmi könyvnek elég mértéktartó, sok esetbe a lektűrség a történelmi háttér kárára billen és nem feltétlenül adja vissza a hazai (és  világi) viszonyok hű mélységét.  Szerelmi történetnek viszont jó, bár  az elején túl sok volt a nyüglődés a Párizsi színben és mindez sajnos a későbbi, a szereplőkkel való események  történelmi sodrású környezetbehelyezésének a kárára.
Kedveltem a könyvet, a fentiek ellenére, bár alig egy hajszál választja el attól a kategóriától, amit már nem kedvelnék, de vonalon belül van a túlírtságával és a szereplőinek a passzív jóságával együtt. Elég nagyívű az elképzelés, ahogy a megidézett borzalmas korba játszódó,  kis részben saját elemekből táplálkozó családi drámát elmeséli az írónő. Nagy ívű, nagy terjedelmű, viszont ez nem feltétlenül vált a hasznára, mert elég  szellősnek éreztem. Nem tudom mi hiányzott belőle, (talán minden összetevőjéből még egy csipettel)mert  egyébként tényleg jól olvasható és igen,  elismerem , meghatott,  ahogy a szerelem és ember-ember iránti szeretet átíveli és összetartja az egészet.  Azt a mai napig  érthetetlen emberirányította önfajpusztító ámokfutás, ami átszőtte András és Klára és a családjaik sorsát. (jól van, lebuktam hatnak rám a klisék)
Amit mindenképpen az írónő és a könyv  pozitívumaként tartok számon, hogy a direkt ítélkezést hagyja és a (kissé túlpolírozott)szerethető szereplőiből  és a velük a szörnyűségeket átélő emberekből, valami szelíd és szép ragaszkodás , mindenen túlmutató egymásértvalóság  árad.  Azt is a regény erősebbik részéhez sorolnám( fenntartva a vigyázat! túlírtság kis táblácskáját), ahogy a hazaszeretetre éppen azon haza és embertársáruló kor  katonasoraiból adnak leckét, még akkor is, ha kicsit túlzóan már már joválisnak éreztem a többszöri váratlan szituációból jövő segítséget a katonai vezetőktől.
A dokumentalista és a mindenpillanategyborzalom típusú holokauszt témájú könyvektől  ez úgy más, hogy minden ismert reális valóság ellenére nem a gonoszság és halál szaga lengi be az olvasásidőt, hanem  a minden bűzt elnyomó, másik emberért való túlélést segítő szeretet, szerelem illata.  (még akkor is pozitívnak mondom,  ha ez egyébként műfajilag kötelező)
Ez ilyen, véletlenül se hasonlítgassuk Kertész könyvéhez. Más műfaj.

2014. július 9.

VB3

Szemelvény a Szakértői Tudathasadás Rovatunkból.

A házi naugye-totónkra ma 20-ig lehet leadni a fogadást.
Okulva a tegnapiakból, szerintem most nem bízom a mezekre a szerencsémet. Szakmai alapon döntök.


A mamák kedvence Messi vagy a szülőcsatornába  szorult fejű Robben.
Mert mindkettő ha megindul ...


Hosszú statisztikai elemzés, lemodellezett lehetséges forgatókönyvek és mindenre kiterjedő akciótervekre épülő megfontolás alapján fogalmam sincs, úgyhogy az  érmeröptető módszeren alapuló döntésfolyamat szerint a hollandokra fogadok.




Valójában azért, mert  eszembe jutott Ruud Gullit.

2014. július 8.

VB2


Szemelvény a szurkolói attitüd rovatunkból.              

Tudom, hogy most írom ki magam  Europából,
de én asszem a Braziloknak drukkolok.
Miért miért?!
Mert szebb a mezük. Oké a hajuk az tényleg fura.

Köszönöm a figyelmet.  
Ha túlélem a család lesújtó pillantásait, lehet hogy még jövök.

Update félidő: megfigyelésen alapuló következtetés: a jó mez nem számít. Nagyon nem.

James Herriot: A repülő állatorvos

Az előző könyvéből annyira megkedvelt stílus és az állatorvosi pálya szépségeit és humoros oldalát elmesélő történetek folytatása megszakítva egy egy RAF-os katonasztorival. Jó mixet sikerült összemesélnie újra Herriotnak. Bár most kicsit elegem lett a tehén méhlepényekből meg a macskaivartalanításokból és persze a hozzájuk tartozó lökött vagy kedveske állatgazdákból, de biztos lesz még közös esetünk, amikor erre a fajta humorra, kikapcsolódásra vágyok. A látszatkeltésem ellenére, miszerint unalmasan egysíkú történetek (álbeteg állatok gyógyítása, fura gazdáikkal való fájtolás) tényleg nagyon szórakoztató. De tényleg.

Mark Twain: Egy gyilkosság, egy rejtély és egy házasság

Néhány rövid történet Twaintől, amiből a megszokott tanulságokat, okulásokat meg egyebeket tudhat meg az ilyesmikre kíváncsi olvasó. A könyv rövidsége ne tévesszen meg senkit, mert a tartalma meg a stílusa nagy dózisban foglalja magában az írójának a jól ismert és kedvelt eszenciáját.
Szó esik e könyvben  Egy gyilkosság , egy rejtély, és egy házasságról. Aminek a végén ott a nagy talánynak a kibontása, miszerint nyírj ki egy embert, szakíts szét egy szerelmespárt, csapd be a családot… és fogd rá a Gyuszira. A Verne Gyuszira.

Másodikként  egy tanmese Az élet öt adományárul.  
És akkor jön a Tündér és azt mondja: – válassz egyet a Hírnév, a Szerelem, a Gazdagság, a Gyönyör és a Halál közül.  Na te melyiket választanád? Vigyázz, csak egynek van értéke.

Ezután segít Mark Twain aziránt való eligazodásban az arra vállalkozóknak, hogy Hogyan meséljünk történeteket? Megtudhatjuk példának okáért az, hogy a humoros történet az amerikai találmány. De egyéb mást is, és ezekre ékes például elmesél néhány mintatörténetet alapos, beszúrt magyarázatokkal, a történetmesélészerkezetileg megkomponált technikai élettanát. (jaj) 
Olvasható még ebben a fejezetben
 Egy kutya meséje , ahol előkerül egy kutyacsalád memoárjából egy életrajzi történet arról, hogy … de tudod mit? Olvasd el, erre nincsenek emberi szavak.(illetve Mark Twainénál jobbak.) 

Végül a
 Mennyország volt? Vagy pokol?- ban kiderül, hogy miképpen válik a hazugság emberségből igazzá és egyben égető pokollá.

Rubin Szilárd: Csirkejáték

Na ez az. Feszültség végig. Megoldatlanság, megoldhatatlanság, feloldhatatlanság. Értelmetlennek tűnő ellenállás, értelmetlennek tűnő szerelemtartás, önpusztító és önlejáratássá silányuló görcsös ragaszkodás az elvekhez, a kimúlt szerelemhez, az elmúlt időhöz. Meddig lehet fokozni a mégegylapáttal érzést az olvasóban? Ezt nagyon mesterien csinálta Rubin Szilárd. Amikor már azt hiszed itt a cérna feszítésszilárdságának a határa, akkor húz még egyet a zsinegen, ami el is pattan, de furamód a másik pillanatban oda is teremt egy másik szálat , ami mentén ugyan azt a történetet feszíti tovább. Addig, amíg totálisan kifacsarva nem hullanak le a szereplők és maga az olvasó is a nagy precízséggel mozgatott marionettzsinórról.

2014. július 4.

Spiró György: Kerengő

Teljhatalom, intrika meg möbius-szalag pálya . Ebbe a Spiró teremtette szatirikusan tálalt valódiságszagú  monarchiabeli városkába koncentrálódik minden, ami ezzel a három  jelzővel jellemezhető , a hatalomba kerültek és az őket ott tartó szolgalelkű vagy /és nyúlszívű de mindenképp haszonleső, egymás hátán felkapaszkodó, vagy ha kell, eltaposó,  talpnyaló bagázs.  Aztán persze az ilyen társadalom által kitermelt egyéb díszletbe illeszkedő mellékszerepet játszó  számos egyén és csoport is hozzáteszi  a maga operettesen elnagyolt erkölcsmentes vagy egyedileg összetákolt repertoárját, hogy szépen, olajozottan működjön a hosszú szőnyeg végén a hatalmas asztal mögül mozgatott  marionettszínház.  Forog a mókuskerék, a mókusok kilövésre vagy további körbefutásra vannak ítélve,  futják a köreiket, de az alkotó sem pihen,  hisz dolga tengersok.  Annyi, hogy egy egész jegyzetfüzet megtelt vele.  Van még művészlélek, aki szabadnak hiszi magát vagy a gondolatait. De egy fő-fő és leg-leg meg fő-leg-leg Porházy, ezt nem engedheti meg magának.  Pontosabban magának még csak csak, na de másnak. Meghúz egy szálat, és lendületbe lép a madzagszínháza.  És ez csak egy télközépi  keddi nap. 
Persze századfordulós időbe van vetítve, de –és ez így a megírása után negyven évvel eléggé tompítja a fikció és szatíraélét- nagyon is mai modellt  mutat.

Csodálkozom magamon, hogy pont az eső regénye maradt ki, de most így utólag azt mondom ennek most volt itt az ideje nálam.

Philip K. Dick: Galaktikus cserépgyógyász

Ha egy mondatban, akkor ezt: „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”
Innentől lehet, hogy spoiler, lehet, hogy csak egy egyéni értelmezés. Csak szólok;)

Egy élhetetlenné RENDszerezett világban megjelenik az az etnitás, ami(aki) képes magába fogadva összekovácsolni úgy mindenféle létformát, akik a közös erő, tudás, akarat egysége általi biopolimerizációban megszabadíthatják a kívánt lehetségest a nem kívánt lehetetlenségtől. Persze az ember és a csúszómászó az, aki a közös szimbiotikus létezés helyett a szabad ám egyéni utat választja. Majd éppen a csúszómászó az, aki rávezeti a cserépgyógyászt, hogy nem csak toldozni- foltozni lehet a régit törött darabkákat, hanem újat is lehet teremteni. 
Hát mi ez, ha nem ….

Stephen Vizinczey: Érett asszonyok dicsérete

Egy kisfiú férfivé érése a szomorú történelmi háttér díszletei előtt, túlfűtött gondolatoktól a suta próbálkozásokon keresztül a beavatott szeretőségig. Kislányokkal, rosszlányokkal, de főleg gyakorlatias asszonyokkal, empirikus oldalról megvilágítva a tananyagot. 
A téma irodalmi vonala kevésbé volt míves, de nem mondanám silány kufircnaplónak sem, bár nem hiszem, hogy valaha is bevonul a klasszikus casanovai irodalmi térbe.

Van benne egy férfimókára vonatkozó „felvilágosító” vers, amit témaszabadossága okán nem idézek be, de az öreg Faludy is megnyalta volna, ha nem is mind a tíz ujját, de legalább hatot.

2014. július 3.

M. C. Beaton: Hamish Macbeth és a tökéletes oldalborda

(Hamish Macbeth 4.) 
Megérkezik Lochdubh-ba  Mr Thomas és  a túlzottan  kedves neje Trixie, hogy egy panziót nyissanak.  Kissé fura módon próbálják beindítani a vállalkozást, mert a panzió minden berendezését kéregetés útján kívánják beszerezni a falu lakóitól. Persze nem csak ez miatt akad ki  a férfilakosság nagyobbik része, hanem mert a kedves Trixie, háztartási , életviteli és házastársi tanácsokkal látja el a nejüket, amitől ők kifordulnak az addigi megszokott langyoska  hétköznapjaikból. Szóval akad bőven ellenszenv iránta. A pokolba kívánják,  de azt senki sem gondolja komolyan, hogy valaki tényleg el is küldi egy zavaros mérgezési esettel. Természetesen sok a gyanúsított, a felzaklatott férjek, a megcsalatva érzett nejek és a földjét veszélyeztetve érző gazdálkodó között. De Hamisht nem lehet kihozni a lakonikus nyugalmából, ha nyomozásról van szó. Talán egyedül  az örök, de elérhetetlen szerelmet szimbolizáló Priscilla soros udvarlója miatt zaklatott kissé, de Macbeth ezt is megoldja. Mint ahogy a gyilkossági ügyet.
az olvasó meg amennyiben nem támaszt nagy elvárásokat ehhez a  maga műfajában is habkönnyű sorozathoz, az egy frissítő agymosás élményével lehet gazdagabb, két fajsúlyosabb olvasmánya között.

2014. július 1.

Agatha Christie: Szunnyadó gyilkosság

Ahol felbukkan Mrs Marple, ott nincs elévülési idő. 
18 évnyi titoktekervényeket úgy csipeget össze holmi látomásokból kiindulva, hogy a sokszereplős szövevényből egy józan észt felborító fonottkalácsgyilOk sül ki.

Lackfi János: Halottnéző

Ismerős a helyszín, ismerős hangulat, ismerősek a figurák, a tárgyak, de a történetek valahogy nem állnak össze regénnyé. És valahogy zavart, hogy nem csak az írói eszközként használt
gyerekmód-mesélőszemszög vezet , hanem kibuggyan mögüle a már felülről rálátó felnőtt. Valahogy csapong a kettősség érzet. A legerősebb az eleje. De még így is jóérzéssel olvastam. Mégiscsak a későkádári éra gyerekkorban való benneélés elfogultsága és az íróval való rokonszenvezés vitte el a könyvet.

Lakatos Menyhért: A hosszú éjszakák meséi / A paramisák ivadékai

Örök mesetéma a jó és a rossz harca. A feltétel nélküli bizalom és hit, a tisztánlátás, az eredendő jóság, a méregként beszivárgó szerzett gonoszság, csupa emberi harc az elemekkel. Aztán ki-ki az erejének, akaratának, gyengeségének, irányíthatóságának köszönhető vagy kárhozó oldalra áll. Lakatos Menyhért a szépségesen szép nyelvezettel meserajongóvá tudna tenni. Ha már nem lennék így is az.