Lackfi János: Halottnéző

Ismerős a helyszín, ismerős hangulat, ismerősek a figurák, a tárgyak, de a történetek valahogy nem állnak össze regénnyé. És valahogy zavart, hogy nem csak az írói eszközként használt
gyerekmód-mesélőszemszög vezet , hanem kibuggyan mögüle a már felülről rálátó felnőtt. Valahogy csapong a kettősség érzet. A legerősebb az eleje. De még így is jóérzéssel olvastam. Mégiscsak a későkádári éra gyerekkorban való benneélés elfogultsága és az íróval való rokonszenvezés vitte el a könyvet.