Kedvelem Szerb Antal visszafogottan
előkelő, de minőségi humorral megspékelt stílusát. Azonban akaratlanul pergett
előttem a városi kalauzolása alatt a saját filmem.(sajna nem vagyok egy
Szerbantal, de ezt már úgyis tudja aki olvasgat, úgyhogy csak úgy HAnyagul
lejegyzem amit gondoltam)
A mai kalauz először is kalucsnit húzatna a marslakó lábára, óvandó a holdjáró cipőjét a kutyaszartól.
Aztán nem az emberek fontosságát tenné margóra az épületek, építmények kizárólagos terhére, hanem a galambokat, mert azóta a tereken, parkokban átvették többségi jogon az uralmat.
Hídak. Itt szót kéne ejteni a hídfelújításokról, amik tovább tartanak és többe kerülnek, mint anno a megépítésük. Ráadásul ma már nem is Széchenyi jut a hídépítésről egy pesti eszébe, hanem az aktuális főpolgármester mamája.
Dunapart, a pesti parton már nem a piaristák sétálnak csuhasuhogtatva, jó sörözgetve , inkább a hajléktalanok botladoznak szatyorcsörgetve, műborozgatva. Már ahol nem foglalták el a helyet a puccos és méregdrága irodaházak, amik elzárják a még (m)álló régi épületek elől a kilátást.
A Dunaparton nem Ürményi, a hétszemélynök, áztatta a vízbe fájós lábait és diskurálgat a bókoló Kazinczyval , hanem a diszkóhajók éjjeli vendégei eresztik bele a túlfogyasztásuk folyományát.
A budai oldal annyiban különbözik mára a pestitől, hogy téli havazáskor macerásabb autózni.
A Belvárosi utcarészleteket jobb is ha nem hánytorgatjuk fel. Maradjunk annyiban, hogy amit mégottfelejtettek , azért is visszajöttek.
Gellérthegy, lovak ide már csak úgy jönnek, ha köréjük van építve egy autókaszni.
A párcsere körjáték ma is dívik, csak azt most iparszerűen játsszák zsetonnal.
Tabán-. Haha. Akkor másképpen nem volt már Tabán. Ő Krúdyt emlékezte bele, mi az LGT-t.
Várkert, A turultól nem kell megijedni, nem bántott még soha senkit. Komoly madár díszmagyarban, kissé előrehajlik, mint a tüzes parlamenti szónokok. szép bemutatás, de hát szegény turullal megint csak riogatnak.
A mai kalauz először is kalucsnit húzatna a marslakó lábára, óvandó a holdjáró cipőjét a kutyaszartól.
Aztán nem az emberek fontosságát tenné margóra az épületek, építmények kizárólagos terhére, hanem a galambokat, mert azóta a tereken, parkokban átvették többségi jogon az uralmat.
Hídak. Itt szót kéne ejteni a hídfelújításokról, amik tovább tartanak és többe kerülnek, mint anno a megépítésük. Ráadásul ma már nem is Széchenyi jut a hídépítésről egy pesti eszébe, hanem az aktuális főpolgármester mamája.
Dunapart, a pesti parton már nem a piaristák sétálnak csuhasuhogtatva, jó sörözgetve , inkább a hajléktalanok botladoznak szatyorcsörgetve, műborozgatva. Már ahol nem foglalták el a helyet a puccos és méregdrága irodaházak, amik elzárják a még (m)álló régi épületek elől a kilátást.
A Dunaparton nem Ürményi, a hétszemélynök, áztatta a vízbe fájós lábait és diskurálgat a bókoló Kazinczyval , hanem a diszkóhajók éjjeli vendégei eresztik bele a túlfogyasztásuk folyományát.
A budai oldal annyiban különbözik mára a pestitől, hogy téli havazáskor macerásabb autózni.
A Belvárosi utcarészleteket jobb is ha nem hánytorgatjuk fel. Maradjunk annyiban, hogy amit mégottfelejtettek , azért is visszajöttek.
Gellérthegy, lovak ide már csak úgy jönnek, ha köréjük van építve egy autókaszni.
A párcsere körjáték ma is dívik, csak azt most iparszerűen játsszák zsetonnal.
Tabán-. Haha. Akkor másképpen nem volt már Tabán. Ő Krúdyt emlékezte bele, mi az LGT-t.
Várkert, A turultól nem kell megijedni, nem bántott még soha senkit. Komoly madár díszmagyarban, kissé előrehajlik, mint a tüzes parlamenti szónokok. szép bemutatás, de hát szegény turullal megint csak riogatnak.
Halászbástya , giccs , de már annyi valódi tornyosvárfokos borzalom van
városszerte, hogy ez nagyon is felértékelődött.
Ami nem változik viszont, az ma is elmondhatjuk, hogy az ország két szörnyű, apokaliptikushónapjában érájában,
kiírták a kapura: Minden a miénk. És sajnos ezt komolyan is gondolták.
(Az ön által is várt próféta viszont még mindig nem jött el)
Ami nem változik viszont, az ma is elmondhatjuk, hogy az ország két szörnyű, apokaliptikus
(Az ön által is várt próféta viszont még mindig nem jött el)
Mátyás-templom. Van ami
időtállóan állandó. Igen , ahogy találóan mondja, a katedrálisok körül az
állványok. (viszont ma már tudjuk, hogy ez azért van, mert ha leszednék , nem
lenne, ami tartsa)
Vérmező, Na a kihasználatlan tereink egyre fogynak. Ilyen táblák már nincsenek, hogy „A rézsüke bántalmazása szigorúan tilos”. Azt se tudjuk mi az, hogy rézsüke, mert a mai táblákon az áll: Építési terület. idegeneknek belépni tilos!
Pasarét. Pasák pedig vannak. Rétek viszont alig.
Óbudai Izrael törzsei már nincsenek. Centralizálódott Óbuda. Most butik-kibucok működnek.
Batthyányi- tér. A választottak édes titka. Elmegyünk mellette és cinkosan összemosolygunk: mi tudjuk, hogy gyülekezőpont, ha időnként feltámad a tenger.
Józsefváros, fínomelméjű bölcsészek, szőke leányok . hahahahahahahaha.
Vásárcsarnok, kiskocsmák, de már nem olyan párizsiasan , bár a tyúkok még lármáznak , rendőr viszont nincs.
A Kálvin-tér mintha azért nőtt volna olyan nagyra, hogy órákon át várhasson, mint régen, valakire, aki már nem jön erre soha. Hacsak a négyesmetró… hacsak…
Margitsziget, ahol Arannyal ellentétben nem a tölgyei alatt napszüretkor íródnak Őszikék, telnek a maradandó kapcsos füzetek, hanem az éjjeli kocogó légszomjában őzikéket vizionál , térdet fordít, majd kiönti fájdalmas látomást egy múlandó posztban. (belterjes humor, nem magyarázom)
És végül Újpest.. na neee. Hajrá Fradi!
(bocsánat minden Szerb Antal rajongótól, magam is az vagyok;)
u.i.: „Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud beszélni róla.” aki szereti azért, aki nem, az meg azért. Én az első célcsoportba tartozom.
Vérmező, Na a kihasználatlan tereink egyre fogynak. Ilyen táblák már nincsenek, hogy „A rézsüke bántalmazása szigorúan tilos”. Azt se tudjuk mi az, hogy rézsüke, mert a mai táblákon az áll: Építési terület. idegeneknek belépni tilos!
Pasarét. Pasák pedig vannak. Rétek viszont alig.
Óbudai Izrael törzsei már nincsenek. Centralizálódott Óbuda. Most butik-kibucok működnek.
Batthyányi- tér. A választottak édes titka. Elmegyünk mellette és cinkosan összemosolygunk: mi tudjuk, hogy gyülekezőpont, ha időnként feltámad a tenger.
Józsefváros, fínomelméjű bölcsészek, szőke leányok . hahahahahahahaha.
Vásárcsarnok, kiskocsmák, de már nem olyan párizsiasan , bár a tyúkok még lármáznak , rendőr viszont nincs.
A Kálvin-tér mintha azért nőtt volna olyan nagyra, hogy órákon át várhasson, mint régen, valakire, aki már nem jön erre soha. Hacsak a négyesmetró… hacsak…
Margitsziget, ahol Arannyal ellentétben nem a tölgyei alatt napszüretkor íródnak Őszikék, telnek a maradandó kapcsos füzetek, hanem az éjjeli kocogó légszomjában őzikéket vizionál , térdet fordít, majd kiönti fájdalmas látomást egy múlandó posztban. (belterjes humor, nem magyarázom)
És végül Újpest.. na neee. Hajrá Fradi!
(bocsánat minden Szerb Antal rajongótól, magam is az vagyok;)
u.i.: „Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud beszélni róla.” aki szereti azért, aki nem, az meg azért. Én az első célcsoportba tartozom.
*a dőltbetűs részeket
tiszteletem jeléül Szerb Antaltól vettem kölcsön