2013. október 31.

Szerb Antal: Budapesti kalauz

Kedvelem Szerb Antal visszafogottan előkelő, de minőségi humorral megspékelt stílusát. Azonban akaratlanul pergett előttem a városi kalauzolása alatt a saját filmem.(sajna nem vagyok egy Szerbantal, de ezt már úgyis tudja aki olvasgat, úgyhogy csak úgy HAnyagul lejegyzem amit gondoltam) 
A mai kalauz először is kalucsnit húzatna a marslakó lábára, óvandó a holdjáró cipőjét a kutyaszartól.
 
Aztán nem az emberek fontosságát tenné margóra az épületek, építmények kizárólagos terhére, hanem a galambokat, mert azóta a tereken, parkokban átvették többségi jogon az uralmat.
 
Hídak. Itt szót kéne ejteni a hídfelújításokról, amik tovább tartanak és többe kerülnek, mint anno a megépítésük. Ráadásul ma már nem is Széchenyi jut a hídépítésről egy pesti eszébe, hanem az aktuális főpolgármester mamája.
 
Dunapart, a pesti parton már nem a piaristák sétálnak csuhasuhogtatva, jó sörözgetve , inkább a hajléktalanok botladoznak szatyorcsörgetve, műborozgatva. Már ahol nem foglalták el a helyet a puccos és méregdrága irodaházak, amik elzárják a még (m)álló régi épületek elől a kilátást.
 
A
 Dunaparton nem Ürményi, a hétszemélynök, áztatta a vízbe fájós lábait és diskurálgat a bókoló Kazinczyval , hanem a diszkóhajók éjjeli vendégei eresztik bele a túlfogyasztásuk folyományát. 
A budai oldal annyiban különbözik mára a pestitől, hogy téli havazáskor macerásabb autózni.
 
A Belvárosi utcarészleteket jobb is ha nem hánytorgatjuk fel. Maradjunk annyiban, hogy amit még
ottfelejtettek , azért is visszajöttek. 
Gellérthegy, lovak ide már csak úgy jönnek, ha köréjük van építve egy autókaszni.
 
A
 párcsere körjáték ma is dívik, csak azt most iparszerűen játsszák zsetonnal. 
Tabán-. Haha. Akkor másképpen nem volt már Tabán. Ő Krúdyt emlékezte bele, mi az LGT-t.
 
Várkert,
 A turultól nem kell megijedni, nem bántott még soha senkit. Komoly madár díszmagyarban, kissé előrehajlik, mint a tüzes parlamenti szónokok. szép bemutatás, de hát szegény turullal megint csak riogatnak.
Halászbástya , giccs , de már annyi valódi tornyosvárfokos borzalom van városszerte, hogy ez nagyon is felértékelődött. 
Ami nem változik viszont, az ma is elmondhatjuk, hogy
 az ország két szörnyű, apokaliptikushónapjában érájában, kiírták a kapura: Minden a miénk. És sajnos ezt komolyan is gondolták. 
(Az ön által is várt próféta viszont még mindig nem jött el)
Mátyás-templom. Van ami időtállóan állandó. Igen , ahogy találóan mondja, a katedrálisok körül az állványok. (viszont ma már tudjuk, hogy ez azért van, mert ha leszednék , nem lenne, ami tartsa) 
Vérmező, Na a
 kihasználatlan tereink egyre fogynak. Ilyen táblák már nincsenek, hogy „A rézsüke bántalmazása szigorúan tilos”. Azt se tudjuk mi az, hogy rézsüke, mert a mai táblákon az áll: Építési terület. idegeneknek belépni tilos! 
Pasarét. Pasák pedig vannak. Rétek viszont alig.
 
Óbudai
 Izrael törzsei már nincsenek. Centralizálódott Óbuda. Most butik-kibucok működnek. 
Batthyányi- tér.
 A választottak édes titka. Elmegyünk mellette és cinkosan összemosolygunk: mi tudjuk, hogy gyülekezőpont, ha időnként feltámad a tenger. 
Józsefváros,
 fínomelméjű bölcsészek, szőke leányok . hahahahahahahaha. 
Vásárcsarnok, kiskocsmák, de már nem olyan párizsiasan , bár
 a tyúkok még lármáznak , rendőr viszont nincs. 
A Kálvin-tér mintha azért nőtt volna olyan nagyra, hogy órákon át várhasson, mint régen, valakire, aki már nem jön erre soha. Hacsak a négyesmetró… hacsak… 
Margitsziget, ahol Arannyal ellentétben nem a tölgyei alatt napszüretkor íródnak Őszikék, telnek a maradandó kapcsos füzetek, hanem az éjjeli kocogó légszomjában őzikéket vizionál , térdet fordít, majd kiönti fájdalmas látomást egy múlandó posztban.
 (belterjes humor, nem magyarázom)
És végül Újpest.. na neee. Hajrá Fradi!
 
(bocsánat minden Szerb Antal rajongótól, magam is az vagyok;)
 
u.i.:
 „Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud beszélni róla.” aki szereti azért, aki nem, az meg azért. Én az első célcsoportba tartozom.

*a dőltbetűs részeket tiszteletem jeléül Szerb Antaltól vettem kölcsön

vannak napok



Van, hogy süt a nap, és egyszerűen jól érzed magad. Nem tudod szavakba önteni, mert benne van a családod, 
a barátaid, a közértes csaj, aki kedvesen köszönt, az autóstársad, aki annak ellenére, hogy neki lett volna elsőbbsége kiengedett egy képtelen közlekedési helyzetben.

Van, hogy eszedbe jut a fiaddal töltött közös este egy felejthetetlen jazzkoncerten és a másnap, ahogy együtt szurkoltok neki a csajával, bár olyan szívesen hallgatnád még az ovis kalandjait.
Van, hogy ilyenkor, jóérzéssel gondolsz vissza, hogy a lányod milyen csodálattal hallgatta a zenét, amikor először vitted operába, pedig addig meg volt győződve róla, hogy a csakis a Queen a király(nő). És van, hogy csak úgy felhívod a férjed, hogy halld, ahogy mondja, ő is szeret.

Van, hogy sír egy barátod, mert igaztalanul bántották, és te szeretnéd megvigasztalni, de inkább csak hülyeségeket mondassz, mert azt gondolod, amíg nevet talán nem is látja olyan borúsan a dolgokat. Persze tudod, hogy ez csak pillanatnyi felszabadultság, mert ő nagyon érzékeny lelkű és az az utolsó vérig belsőharcokat vívó típus. Azért reméled, hogy attól, mert meghallgattad, valamennyire jobban érzi magát. És teljes szívedből kívánod is neki.

Van, hogy ugyan azon a napon egy másik barátod téged nevettet meg, csupán azzal, hogy belemegy egy kis komolytalan adok-kapokba. Persze jól tudjátok, hogy ez csak móka. (azért arra, nem vennétek mérget, hogy egy kívülálló nem tartana elmebetegnek ilyenkor titeket)

Van, hogy tetszik egy tinglitangli futó sláger, amit egyébként eltekernél a rádióban.
...
...
Van, hogy semmi sem tud kibillenteni a kedvemből. Még az sem, hogy amíg ezt leírtam kihűlt a kávém.

Talán a napos idő miatt van, talán azért mert ma olyan kerek a világ, vagy csak a zene ami szól, az tett szentimentálissá. De az is lehet, beindult az agylágyulás korai szakasza.


Na dógozzunk emberek...

2013. október 30.

Gerlóczy Márton: Létra

Gangregény féleség önhelyrerakással a végén. Gangregényt olvastam már jobbat. Mindjárt kettőt is. Békés Páltól és Szécsi Magdától.* 
A konkluzív ejnyebejnye a végén meg … kedves Márton, elég baj, hogy az olvasó szájába kellett rágni a végén, hogy micsoda csúnya dolog ítélkezni. Ezt anélkül is odagondoljuk, mi halandó olvasók, hogy teccettél mondani volt.  
De ennél több baj is van ezzel a könyvvel. Konkrétan: kevés. Nem tudom sürgetett e valaki vagy csak ilyen ujjgyakorlat ez, de lehetett volna kicsit piszkálgatni még a kéziratot. Viszont a létrakép bekérő marketingért egy csillagos ötös. Kár, hogy semmi köze hozzá a könyvnek. Azért egyszer majd használd fel őket, hátha…

*Csikágó, Szia Frici

majd ez így...

szépen lassan telik a régi emlékekkel meg az új élményekkel. 





Na most az van, hogy eltávot kaptam a zárt osztályról , úgyhogy szerintem, majd itt bujkálok az ápolók elől. Azt azért jobb, ha tudják, nem állok jót magukért.


Néha úgy fog látszani, hogy könyves blog, de azt csak az ufóknak szól, úgyhogy meg ne ijedjenek, nem raboltak el a bölcsészek. A sorok közt ott lesz a laposelemes atomnyalóka receptje is.

Aki jön, hozzon fagyit.

Krasznahorkai László: Az utolsó farkas


Kedves Krasznahorkailászló, a vitathatatlanul egyedi és méltán elismert írói kvalitása előtti tisztelgésem ellenére megkérem, hogy az ilyen egyvégtében, pontatlanul megírt, végtelenül záródó nyitott mondatait fejezze be, mert megőrjít a pillanatnyi feldolgozásnyi időt sem engedő, ennél fogva a vezetőszárat és a rám mesélt oldalra leskelődést nem engedő szemellenző ledobásra kényszert érző olvasói magatartásom hasztalan küzdelmének okán eredő kicsinységérzés, amit rám borít és nem ereszt, a meneküléskényszert, amit minden szertelen gyermeki dacom latbavetésével sem tudok érvényesíteni az írása fölött, bár igazából nem is akarok szabadulni, mert érzem, hogy ha tovább haladok a történetben megkapom a választ a reménytelennek tűnő gondolati menetelés végén, amikor már magam sem tudom hogy a vadász, a farkas vagy az őt megsirató tolmács vagyok e, erre meg fogja magát és nemes egyszerűséggel    (.)

Neil Gaiman: Farkasok a falban


Hátööö… Viszont az illusztrációtól asszem rémálmaim lesznek. Azok a szemek! 
Egyébként meg vagyok győződve, hogy valami retardált család életképei közé csöppentem bele olvasóilag. 
Farkas van a falba, de nem, de de. De nem. De de . DE NEM! DE DE! …
 
Hülyegyerek ez biztos egér vagy patkány vagy hangya … vagy a hetesbusz… Nemá. 
De! Miva? Farkas mi? Hülyegyerek. Aluggyunk vaze. 
Jönnek a farkasok, jönnek a farkasok. Fejvesztve szalad a család egy tubával, mint akinek elmentek otthonról.
 
. ( Denevér, mi? Hülyegyerek, mi?
 Sátáni belső kacaj )

(remélem az elefántok összetapossák őket, mielőtt egy nyikkot is szólnának, hogy sivatag meg északisark meg fűnyírószag.)
 


Na menj te a francba Gaiman.

John Irving: Árvák hercege



Homer, a jófiú, a szép kis zártvilágban kifejlődött elveivel elindul az (nagybetűs) ÉLETBE, és rázizzen, hogy nem csak fekete meg fehér minden. Emberség árad a könyvből. Igazi, békebeli. Szép könyv.
(a film sem lett rossz, csak nem értettem, a pókember mit keresett benne)

Neil Gaiman: Tükör és füst


Nagy hangsúlyt kapott ebben a válogatásban a kamaszos fantáziával dúsított önfoglalkoztató gyakorlatozás, átjárja a bontakozó kangörcs, de van azért felnőttes írás is, ahol tiszteleg a fantasy és az írómesterség nagyjai előtt, úgy, hogy a maga tehetségét is csillogtatja. Szépen felgöngyölített mesevalóságok. Hogy is van az a télapós dolog? Vagy van e annál durvább mese, ahol az anya kinyírja a mostohalányát? Van. Csak a gyerekeknek nem lehet elmondani a valóságot, mert még a végén megkérdeznék, mi az, hogy nekrofil. 
Nyilvánvaló, hogy Gaiman, mint
 realityfantasy szerző meglehetősen kedves nekem, mert ezekre a vegyes szösszeneteire is a korrekt 3 csillag helyett rajongói négyet adok. 
De azért mert például a Kések királynője a Keresem a lányt és a Leszállítjuk nagykeráron c. írások kiválóak. Na és persze a végén a Hófehérkés a mostoha verziójában…

2013. október 28.

Carl Sagan: Az éden sárkányai


Pulitzer ide, pulitzer oda, ez a könyv (és Sagan írói tevékenysége) többet tett a tudományok emberközelivé emeléséhez, mint a kötelező általános oktatások.
Remek, átfogó betekintés nyújt a tengermélyi moszatállapot genetikai kódjaitól az evolúciós lépcsőkön és melléklépcsőkön keresztül a Tejút-galaxis várakozásbeli fejlett civilizációi felé való kitekintésünkig. Persze van ez a fejlett uralkodó faj, az ember, aki a természetes szelekcióval szabályozott evolúciós építőfolyamatot alaposan megbolygatta, szóval ez az ember meglehet rengeteg mindent a maga fajának a megerősítése érdekében megtanult, de ugyanezt a tudást egyben a pusztítására is használja. Na majd meglátjuk hová vezet ez megfelelő felhasználói intelligencia nélkül, mert azért lássuk be a természet törvényeihez képest az emberi tudás és akarat csak egy pattanás az univerzum erőinek a seggén.
Bár azóta néhány dologban túlhaladott ismeretileg az írás, de a szellemisége és a lényegi tartalma is aktuális.

Christopher Moore: Ördögöd van!

Van akiben bujkál a kisördög, és van aki mögött ott settenkedik egy bazinagy emberzabáló . Így járt Travis is a papnövendékből lett ördögtulajdonos, aki Aladinként bevonzotta magának a fenevadat, aztán most meg Catchölhet, éjjel nappal, mert nem győzi zabáltatni. Persze még ha beérné a dögje valami szupertáplálóésszőrfényesítő whiskas félével, de nem ennek emberhús kell. Na ezzel lesz tele a töke Travisnak, meg azzal, hogy a láthatatlanul elmúlt hetven éve alatt nem tudja megélni a saját örömeit. És ha az nem számít elég bonyodalomnak, hogy embereket zabál a from Édenkert ördöge, nincs magánélete, hát akkor még befigyel a sztoriba egy lúzer vagány, akiről utólag csak a cipője árulkodik, egy tesze-tosza , de jól fókuszáló fotós a türelmét veszett pincérnőjével, két, első ránézésre fura, másodikra viszont határozottan lökött kocsmatulajdonos, amelyből az egyik szerencsére beszél ógörögül . Itt van a későbbi sztorikból ismer, semmin sem csodálkozó rendőr, Riveira, és persze az arab kávéárusnak látszó dzsin, aki kénytelen félrevezetni némileg a kiválasztott halszűz halászt, aki igazából vegyesbolti benzinkutas, de madam szeretett volna lenni, szóval ezt a zennyugalmú embert, hogy aztán minden jóra forduljon.
Persze akadnak még hímfeminista szektatagok akik gügyeségük okán földszellemnek hiszik az ördögöt és ezzel majdnem teret adnak a pusztító erőnek, a világbékéért vegetariánizáló pogány forradalmi erők és egy erőszakosférj likvidáló aerobikvalásalapító.
Szóval Moore egy pokolian hülye ördöngős történetet kavart így elsőre is.
(ha eltekintünk a nyomi borítótól, ha beleszámítjuk , hogy eredetileg nem pont ördögről van szó, hanem démonról, ha eltekintünk azoktól az elsőregényes túlkapásoktól, hogy pl. telezsúfolva szereplőkkel egy rövid történet, ha figyelembe veszem, hogy ez a könyv sosem került volna a kezembe, ha előtte nem olvasom a többi könyvét, így ráhangolódok Moore beteg humorára… szóval mindezen túl is hahaha.)

Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai



Na csapjunk bele a közepibe, mert még sok merész és hősies dolgot kell kifundálnom, nem érek én rá itt beszédet tartani.
Hallgassanak ide. Jó fiú ez a Huck, én mondom maguknak, Tom . Tom Sawyer, aki a barátjának mondhatom magam. Sok mindenre megtanítottam, de az meg is láccik mert rendesen a talpára esett, ahogy majd meg is lássák a saját szemükkel is. Kicsit babonás ugyan, de ki ne lenne az, akit hol az özvegy vesz szent pártfogásába, hogy majdnem belehal az unalomba, hol az iszákos apja üti az iskola miatt, hol meg elsiratott hullaként egy négerrel (meg két önjelölt úricsalóval)utazza végig a folyót egy tutajon. Megpróbált ő jó útra térni, de istenuccse’ nem tudott, mert mindig közbe gyött valami fontosabb huncutság vagy ha más nem, hát én magam, hogy valódi világhírű kalandokba keverjük magunkat. Na, abba nincs is hiba, mert ahol mi keverjük a lapokat, ott senki sem nyerhet. Na de ilyen vót akkoriba a kezdődő amerika. Csupa kaland meg kalandor.
Amúgy meg olvassák el oszt meglássák, hogy nem a levegőbe beszélek. Na mostmá tényleg megyek , mert a három bagolyhuhogás az fontos haramiagyűlést jelez. Azt meg jól tudja minden valamire való csirkefogó, hogy a bandavezér nélkül nem lehet megtartani.