2014. január 31.

Önnek egy üzenete érkezett

Az ablak mögött semmi forgalmiértékkel bíró eszköz nincs, kivéve Ernőke, foglalkozására nézve egy nadrágtartó fogas(!). Vedd komolyan, mert ez nem egy Lázár Ervin idézet.  Csak mondom.

Miért született a fenti tacepao?

Van ugye az ablak. Aránylag keveseknek kell elmagyarázni annak a gyakorlati funkcióját.
Azonban van/nak mégis olyan/ok, aki/k azt gondoljá/k, hogy egy ablak kizárólag azért van, hogy az abban elhelyezett üveganyagú táblában, az önnön és/vagy mások szórakoztatására egy viszonylag kemény tárggyal folytonossági hiányt képezzen/ek.
Na most annak a valaki/knek  a fenti jól látható üzenettel felhívtuk a figyelmét, hogy a nevezett cselekménnyel azontúl, hogy a tulajdonosnak bosszúságot, a biztosítónak folyamatos kárt okoz (és itt nem enyhítő körülmény, hogy az üvegesmesternek viszont rendszeres bevételt), szóval jelezném, hogy ez csúnya dolog. Továbbá értelmetlen is, mert a nevezett ablak mögött semmi olyan nincs, ami megérné, hogy kockáztassa a kedves játékos kedvű, hogy egy szintén játékoskedvű, elnevezését tekintve Ernőke, ám fajtájára nézve rottweiler típusú, őrzésre kiképzett eb, kedvet kapjon egy pajkos futkosással egybekötött gatya és annak élőszövetet hordozó tartalmának a  megszaggatásához. Bár nevezett kutyus a telhetetlen játékigényénél fogva igen jól szórakozna, de kétlem, hogy ugyan olyan örömet okozna a hirtelenjében kiszemelt játszópajtásának is.

 (a történet margójára)

Azt hitte viccelünk. Nem tévedett. Mi valóban vicceltünk. 
Ernőke nem.
Béke tomporaira!


2014. január 29.

Nagy hű-hó

Mindenki figyeljen, mert nem mondom többször: Télen esik a hó.
Mitöbb!

statisztika:------------->

2014. január 28.

Esze Dóra: Kurt Cobain kardigánja


Aham, értem én, (talán) és ha tényleg értem(talán), ahogy a homage á meg egyéb valamihezképességek na meg szimmetrikus párhuzamolások és a másokhoz hozzáköszörült saját hangolás ésatöbb. Szóval van ebben egy pikant éra. Az például van. Meg refrén. Az is van dögivel. Meg van ebben valami olyan, ami nem hagyja, hogy abbahagyjam az olvasást, mert olyan, hogy minden izé ellenére érdekel, főleg mert egyre jobban nem érdekelt és ez mindig kíváncsivá tesz, hogy akkor most miért? Miért nem. Nagyon nem is tudtam meg, mert bár vannak benne jóságok sőt kitűnések, úgyhogy azt mondanám ha mélyen elgondolkozok, hogy mit is gondolok erről, mert gondolok: Azt gondolom, hogy jónak tűnik az akarat, de a jóakarat az kevés, mert a modernitás az nem a jót akaráson múlik, kell egy kis többlet. Esetleg kevesebblet. Ezt sem tudtam eldönteni. Azt sem, hogy azok a vagyok a könyvbe kellenének, vagy belém az olvasójába. Ez nyilván nézőpont kérdése, de itt most az én nézőpontom van kilátásban, úgyhogy maradok ennél. A sokminden az lehetne színesen szinergikus is, csak a színkavalkád még nem a szivárvány szépségreceptje, ahhoz kell a szem is, ami gyönyörködik benne. Ez most nem az én szemem.

Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül

Az örök téma, Nő és Férfi. Férfi és Nő. Mindegy mikor, mindegy hol, ez Ádám és Éva óta kétpólusú világ. És már a régi görögök fizikus-filozófusai óta tudjuk, hogy az ellentétes pólusok vonzzák egymást, még ha közben mágnesviharok is vannak, a vihar csendesedtével letisztulnak a háborgó elemeket felkorbácsoló tényezők, csiszolódnak az élek és visszaáll a természet rendje, összesimulnak a sarkok. Mind ez Móriczosan , virtusmagyarintva.

Kőrösi Zoltán: Magyarka


Három nő, három sors. Egyik élete sem volt leányálom, de mindé másképp, más okból volt keserves. Ahogy nőtt a könyvbéli keserv, úgy helyeződött át az aktuális hangsúlya a másik generációra, annak az asszonyi (emberi) tehernek a sokszoros súlya úgy, hogy megteremtődött általa a sajátjuk, az önmaguk környezetében. 
Járták a reményeik szerinti útjukat, de valahogy a csomópontoknál lejtmenetbe jutottak. Nem is a hová a kérdés, hanem az út, ahogy oda jutottak. A saját történelmi korba illesztett környezetükben az adott női lehetőség, a saját mikrokörnyezetükben az adott és/vagy megtalált, lehetőségek saját (saját?) döntésekből leépülő pályákat rajzoltak nekik, ami a harmadik generációban ért a legmélyebb pontra.
 
Így, hogy tudom a történet bölcsőjét, jobban tetszik az, amivé ringatta azt Kőrösi Zoltán. 
Most már merem mondani, hogy félreismerhetetlen a stílus, a visszatérő mondatokkal, a máshol született, de a saját környezetbe szeretettel továbbdajkált  intertextuális örökbefogadásokkal, a szépen formált szavakkal, gondolatokkal.

2014. január 27.

Spiegelmann Laura: Édeskevés

Na akkor gyorsan a kötelező kör: Kit érdekel ki (nem)írta*. Ez meg van írva. Jól. 
Nem lányregény. A XXI.sz népmeséje. A királylány be van lőve, bűzlik a piától és a keze helyett a száját adja minden próbatételre jelentkezőnek. A bukottak feje helyett a magjuk hull a porba. 
A maga ellen forduló tipródás , önsorsrontásba hajszolja magát, míg feledni próbálja az érdemtelenül zálogosított érzelmeit. A könyv vulgaritása igazodik a kor és kór szellemhez. Lehet mellénézni, de attól még van. Lehet eufemizálni, de a mai valóság ( mondjuk így irodalom, mint olyan) baszik a Jókai féle csipkekendők mögé titkolt hölgysóhajokra, vagy a Jane Austeni hímezgetésbe fulladó életfonalőzikebökdöső önlélekgyilkolásába, még ha szereti is azt a fajta elitista irodalmiasságot egyébként.


* már tudni ki igen: k.kabai lóránt

Shan Sa: A gójátékos

Talán igaz a hír, hogy kitin van a szívemen. Nekem ez fájt. A történet lágya inkább az agyamat támadta. Oké, szóvirágsziromhullás , sőt mondatvirágtengeráramlás… de még ez is kevés. Nem nyafognék, de most már késő,(...) kitint nem old a jégszívében.
( bocsánat ;)

China Miéville: Konzulváros

Érdekes fikciós integrációs-nyelvtani kísérlet, bár a nyelv részének lenni ötlet, nem is annyira friss felfedezés, mert például a Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és aTeremtés növendékei -ben már szerepeltek megszemélyesedő nyelvtani alakokká konfigurált lények. Igaz más körítéssel és céllal.
Civilizáció un. jó szándékú , de ártó rákényszerítése, bennszülöttek civilizációs ártalmakkal való függővé tétele, elkorcsosítása, az eredeti faj megosztása, a rászoktatás okán extra igény a „szerekre”, fellázadás, majd annak a kegyetlen megtorlása. És persze a hatalmi ármány, gyarmati sakkjátszma. Ugye ez nem is olyan futurisztikus. Mindig így működött a terjeszkedő és manipuláló civilizáció. 
Mindezen túl jó könyv, nem túlnyomóan technikaorientált sci-fi elemekkel. Érdekes és olvasmányos, még ha nem is lettem a rajongója


Vámos Miklós: Anya csak egy van

Ez a fajta vetület a mániás depresszió elszenvedőiről , – úgy mint a betegséggel küzdő anya, és az anyával küzdő család, gyerekek, fiú- irodalmilag feldolgozva, emberileg és tapasztalatilag nagyon tanulságos, olvasóilag szórakoztatva élvezhető.(hm ez is kicsit groteszk azért) Vámos Miklós nagyon jól adagolja a félelmeket, érzéseket, tudatokat és tudat nélküliséget, jellemzéseket a szituációkkal és a váltogatott belső monológokkal. Kicsit az anya is és kicsit a fiú is lehet az olvasó. Kicsit szeretheti, kicsit utálhatja is mindkettőt, attól függően, éppen kinek a fejéből, lelkéből beszél ki a könyv oldalain keresztül. Nem is igazán tudom eldönteni kinek nehezebb. 
Van az a groteszk élethelyzet, ami annyira szomorú, hogy annak a nevetséges mivoltát még a halál sem tudja felülírni. Azon túl, hogy kiválóan zárja le a végtelenül szomorú történetet VM, kicsit jobban megérthetjük a könyve által a saját dr. Maros Andorné Piroskáinkat is, meg a Viccesladóinkat is. Mert nem mind hülye, aki hülyeségeket csin

karri-R

Ott állt a tömegben. Minden feltűnés nélkül beleolvadt a sokaságba. Nem volt semmi különleges rajta, hacsak azt nem lehet különlegesnek nevezni, hogy egy hatalmas női válltáska lógott az oldalán. Manapság ez nem kirívó. Senkit sem érdekel. Aki mégis végigfuttatta rajta a tekintetét ,a következőket láthatta. Homlokba húzott szétnyúlott sapka alól kikandikáló frufru, Ujjban kissé hosszú, vastagbordás kötött garbó, kicsit rálógva az alja a kopott kordnadrágra.   Lerugdosott orrú, viseltes cipő, mindehhez egy kibolyhosodott , majd térdig érő sál. Első ránézésre bölcsészhallgatónak nézhetnék. 
De mekkora tévedés.  
Alig tíz perc múlva ő lesz a világ egyik legnagyobb gyorsétteremláncának a vezető krumplisütője.

2014. január 26.

Borisz Akunyin: Török csel

Ez a második Fandorin könyv(em). Sikerült fenntartania a figyelmemet annak ellenére, hogy ez nem az a klasszikus nyomozás volt, mint az első alapján várni lehetett. Tetszett 2-ből 2 tetszés, az jó tendencia.

Fandorin az orosz-török háborúban kutat egy kém után, aki szinte háborúfordító ügyességgel dolgozik. De ott van Fandorin a koravén államtanácsos és titkos nyomozó mellett a kényszersegítőjévé rekedt csinoska Varja is,mint női szál. Fandorin itt másodvonalas szerepet kap, mert jobbára a háborús képbe beleszamaragolt hölgy mentén történnek a dolgok és halad a történet de ez nem kisebbíti a könyv olvasóértékét. Igaz, amikor kiderült a kém indítéka, a történelmi vonatkozások utólagos ismeretében, kicsit drukkoltam is neki, azért mégiscsak jó Akunyinolvasóként az vártam, hogy Fandoriné és a katonai körökben nagy népszerűségnek örvendő segítőjéé legyen a siker. Siker?…

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Az első könyv jó volt. Tényleg. Klassz ötlet, egyre figyelemfelkeltőbb részletek. 
Aztán a második rész átcsapott nyálas romantikába, bosszantóan fölösleges nyűglődésbe, de bíztam, hogy túllendül rajta. Egy ilyen terjedelmű könyvbe belefér. Na de a végén az a levél, az mindent lenullázott. Jaj miért kellett az. Semmi jelentősége, célja nem volt a történet és a befejezés szempontjából, viszont egy utolsót rúgott, az addig kitartó olvasókba.

Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Spoiler(nemannyira), bár úgyis megdöglünk;) 
Jót tett egymásnak Gaiman és Pratchett. Remek humor, jó világvége forgatókönyv. Gondoltam ezt egészen a könyv háromnegyedéig. Aztán valahogy a végére elfogyott a humor, az ötlet. Ellaposodott. Még pár durranótöltetet elsütöttek, de az már inkább csak olyan füstölgő optikai tuningok voltak, mert a szívzörejes hangeffektek elmaradtak.
Minden esetre eddig ez a világvége forgatókönyv tetszik a legjobban. Összeér a pokol és a menny a földön, egy piperkőc, hedonista jampi és egy slampos, ínyenc antikvárius személyében. Jól elvannak itt az árnyékvilágban, mígnem a főnökeik ki nem találják(tálalják), hogy eljött Az Idő, hogy beszüntessék ezt a játszóterüket. Ám előtte kis erőpróbát tartanának csak úgy kivagyiságból, meg mert mögmonták, mint rúzsasándor . 
Na itt van az a pont, ahol összefognak az égiek és a lentiek, mert mégiscsak jó hely az a föld.
 
Bedobja magát a veterán boszorkavadász egy varrótűvel, egy médium, aki robogós közlekedőedényként funkcionál a cél érdekében, egy gyakorló ügyiboszi, aki kiegészül agy gyakorlatlan ügyefogyottal, berobognak a pokol angyalai motorjaikon , követik őket a pokolian hülye motorosok amíg a
 halál hal el nem választja őket, aztán van egy csapat gyerek bringával, és valahol köztük van a LÉNYeg. 
A tanulság ? Tán az, hogy ha békén hagyják az embert a menny és pokolbéliek, egész jól elműködik a maga valóvilágában.
És ezt szolgálati közlemény a világvégeolvasó olvtársaknak:

" Az éjszaka lassan terjedt a Földön. Fénypontoknak kellett volna tarkítaniuk. Nem így volt. Ötmilliárd ember élt rajta. Ami hamarosan bekövetkezik, ahhoz képest abarbarizmus pikniknek tűnik majd- forró lesz, csúnya és végül a hangyáké lesz az egész. " 

na úgy néz ki én jól jövök ki ebből az egészből;)

Bernard Malamud: A beszélő ló

A novella kedvelőknek egy jófajta csemege. Vegyes, több stíluselemekkel játszó írások a zsidó elbeszélések jellemző témáival, figuráival. Malamud mesterien állítja szembe a szürreális elemeket a realista tematikával, a mai kor kételkedő emberét a misztikumban hívő kétpólusúsággal, a fanyar humort a tragédiákban rejlő komédiával vagy az emberi szélsőséges érzelmek ütköztetését a dolgok szomorú irrealitásában.

Bár nehéz választani, hogy melyiket emelném ki a kötetből, örök aktuális Az ezüstkorona  pénzen vett megváltást letudó, hiszékenységig butuló majd önmaga hülyesége miatt dühös embere, de a címadó novellát kétszer is elolvastam annyira tetszett.

Tar Sándor: Te következel

Ha azt hiszem, tudom mi az élet neheze, akkor Tar Sándor egy laza ceruzavonással kirántja alólam a komfortos bizonyosságomat. Lerombolja azt a gondolati síkomat, amiről azt hittem érinti az alsó vonalat, amit húz a könyörhiányos sors. Felületessé silányul a mélységről alkotott képem. Fellazul a ledöngölt talaj, amin szilárdan állva azt hiszem, el tudok képzelni sokmindent. Mégsem kell minden novella után újra és újra felépíteni magam mert bár atomjaimra bomlok, mégsem folyik el az emberhitem, hisz annak ellenére, hogy hihetetlenek ezek az élethelyzetek, mégis minden szavát elhiszem, mert úgy meséli, hogy az kicsit sem mese . Legyen az kutyával falatozó vagy kutyát falatozó embertelen létborzalom.


Spiró György: Fogság

Már olvastam régebben, de akkor valahogy erősebben hatott rám az, a mindenáron való ellenvélemény keresés a könyvvel kapcsolatban. Valahogy tagadni akartam magamnak a tagadhatatlant. 
Most újra érett az olvasás és meg is történt az, amiért akartam az olvasását.
 
vigyázat, túlmoralizálás veszély!;) 
Uri , születésétől fogva rövidlátással sújtott, ugyan az átlagnál műveltebb, de mégis hétköznapi római zsidó életén, az akkori ismert keresztényvilágbeli helyeken átélt utazásán, sodródásain keresztül megismerhetjük a Krisztus utáni időszámítás kezdetekor formálódott világi és vallási vonatkozású, erkölcsi , filozófiai, politikai és hétköznapian életszerű viszonyokat. Ami szerethetővé teszi a könyvet a vaskos terjedelme ellenére az, hogy úgy mesél Spiró, hogy nem tömi tele az ember fejét fölöslegesen száraz adatokkal, tankönyvízű műolvasatokkal. Mindezek ellenére mégis nagyon aprólékosan láttatja az egekbéli csillogó magasságoktól a poros aljaélettérig minden létező szintet. Minden olyan helyből és minden olyan eseményből kap az olvasó egy kis ízelítőt Uri sodródásit végigkísérve, ami jól jellemezte a korszakot, az embereket, a helyi és magasabb össztársadalmi rétegekben hiearchikusan egymásra épülő polgári és vallási viszonyokat.
 
Sokszor elég kendőzetlenül írja le az akkori uralkodó morált, erkölcsöt vagy annak hiányát. Főleg a római könyvben vannak megbotránkoztató esetleírások a teljhatalommal bíró császárok és egyéb helyi urak viselt dolgairól.
 
Egyébként ha kiragadnék a könyvből, jellemzően az emberi értékeket minősítő ábrázolásokat , csupa ismerős jelző és fogalom kerülne elő. Úgymint, érthetetlen erőszak, szégyenletes pedofília, embertelen kegyetlenkedés , rettenetes kiszolgáltatottság, üldözés, népirtás, csalás, ármány, számítás, népnyúzás, árulás, érdekházasság, hatalommal való visszaélés, sikkasztás, adócsalás, butaság, irigység, tovább is van ..mondjam még? Csupa öröktől hordozott és a gyakorlatba átültetett negatívum, a gyarlón, telhetetlenségében torzult, önzően és bután reagáló ember természetéből eredő, önnön értelmét és érzelmét fogvatartó zsigeri reakciókról , ezek örökösen ismétlődő és pusztítóan újrateremtő körforgásáról . Mi , ha nem ez az igazi fogság.
 
Nincs is különösebb lezárása , maradandó tanulsága esetleg a remény megcsillantása a regénynek. Csak mint a rögvalóságban. Uri úgy hal meg, ahogy élt. Magányosan, kiszolgáltatva a körülményeknek, nyomorban, kicsit álmodozva egy szebb, emberibb életet. És Vége.

2014. január 22.

Mark Twain: A lóvátett város

Twainesített tanmese a tisztességről. 
Amelyből kiderül, ha még eddig nem lett volna ismeretes számodra nyájas olvasó (amit ugyan kétlek, de jó a többszöri megerősítés), hogy a tisztesség az nem egy ráaggatott címke vagy faragott címerpajzsdísz, nem örökölhető és nem adományozható. A tisztesség nem külső ismertetőjegy, bár ha tartósan hiányzik, az lassan láthatóvá válik. Ám ennél rosszabb az, ami ugyan nem látszik, de tudod. Hadleyburg elbukott. Legyen ez tanulság minden város minden elöljárójának (is), hogy sose kelljen pellengérre állnia, megvetés, köznevetség tárgyává válnia a benne bízó polgárai szemében. 
Nektek meg drága barátaim az olvasásban, Mark bácsi ezen olvasásra érdemes – igaz első reakcióként banalitásnak tűnő, de sosem elégszer hangoztatott témájú – szatírájának a konklúziójaként csak azt mondom, amit jómagamnak is: Ha meg akarod tudni, mennyit érsz, ne azért imádkozz, hogy ne vigy minket a kísértésbe, hanem hogy olykor vigy minket a kísértésbe.

Móricz Zsigmond: A galamb papné

Na te Zsiga, megint beletenyereltél a szituációba. 
Nagy a lamúr. Mindenki boldog, de nem olyan egyszerű a szerelem. A friss házasok huncutsága, játszmákká komolyodó erőpróbálgatása, egymás kisajátítása és önmaguk egyéni szabadságpozicionálása zajlik. Hol szeretni való, megmosolyogtató, hol bosszantó hol meg egyenesen idegesítő, ahogy csikorog a csiszolódás. 
Jobb körülményekhez szokott kamaszkorból éppen kilábaló csajszi hozzámegy egy kisközösségi szolgálatos paphoz, aki szerelmes a kiscsajba, mint egy ágyú. 
Mi lesz ebből? Móricz nagyon plasztikusan ábrázolja ezt a drámai helyzetet. Szinte valagba rugdosnám az indokolatlanul nyafka, semmisejó lányzót, aki a kacarászás és a nyivákolás közti skálán mozog, de kapna Enók is egy – két tockost, hogy a farkára libidójára hallgatva , papfeleségnek való helyett egy kiforratlan csitrivel évődik-nyűglődik. Persze ha jön a láv nem mérlegel pro-kontra az ember. 
Aztán betoppan a végzet árnyéka Thorsa Gábris nagyhírű lumpen személyében, és ahelyett, hogy megkínálnák egy sóssütivel és elköszönnének tőle, odaédesgették. Nóóóórmális? Galambot a farkasra bízni? 
Persze alapjában senki sem akar semmi méltatlant, de mégis afelé sodródik minden. Főleg, hogy a szereplők maguk is képesek meginogni a bizonyosságukban. Aztán felülkerekedik a hozott, különböző társadalmi szintjükből eredő ösztönös zavarokon az ész a jellem és mindenki helyrezökken egy kisebb kanyarnyi döccenőben …. de mi lesz holnap? Úgy hagyta abba Móricz, hogy ott lebeg a nem lesz ott már gond. Neki legyen igaza.


Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Milos a vasúti gyakornok peronmeséje, amiben két hervadozó szerelmi próbálkozás és ez okból megkísérelt véresen elkeseredett csuklógyakorlata közt elmeséli, ahogy a mindig ideges állomásfőnök úr szalutál a templomtoronynak és röpteti a lengyel hiúz galambjait, akik meg szarnak a fejére. Hubicka forgalmista úr pajkos csajozásai egyik kanapényüstölő délutánján miként a távírász kisasszony fenekén próbálgatja a pecsét, ami aztán kib..izé üti a biztosítékot a helyi vasútvonal mentén. 
Mindeközben csak haladnak át a transzportokban a vagonok, amikből hol egy törött állati láb, hol egy meredt emberi kéz villan ki . Hol egy megszállócsapatot hozó tehervagon, hol egy lőszeres szállítmány robog át…Míg egyszer csak az artista múltú Viktória kisasszony önzetlen segítsége folytán jótékonyan elhúzódó az ejaculatio praecox okán, szólnak Milosban a fanfárok az égen meg a drezdai bombák. Aztán a vasutasokban felhorgad a férfias hazafiasság és kirobban az eget néző semmittevésből az állomás népe, Milos előtt felsejlik a mentalista nagyapja tankot megállító koponyája, a főnök úr galambjai nyugtalanul turbékolnak, Hubicka forgalmista úr hideg verejtékben úszva szabadot jelez, és feszült izgalommal figyelik az elhaladó, szigorúan ellenőrzött szállítmány 14. vagonját a golyó ütötte fiatalságtól lassan pirossá váló szállingózó hóban… Eh,
 maradtatok volna otthon a seggeteken. 
Hrabalremek egy szomorúba hajló vidámkodás dobtáras géppisztolyra és háborús menetrendre hangolva.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Stalker

Rövid könyv, hosszú utóélettel. 

Pilman professzornak van igaza, hogy csak a szemétben kotorászó, hinni akaró, reménykutatás zajlik? Vagy a Rókának , aki eladja a reménytárgyakat, miközben a saját élete csupa reménytelenséggé fajul ? Miért kell egy külső láthatatlan erőt felruházni azzal, amihez mi magunk gyengének hisszük magunkat ? Honnan tudjuk, hogy azok vagyunk e, ha nem is próbáljuk mankó nélkül megtenni az utat. Miért egy húsdarálón keresztül vezet az út a boldogsághoz ? Mit képes feláldozni az ember, hogy ő maga jusson oda, ahonnan a vágyai teljesülését várja. Vajon a boldogságot elég kívánni vagy mélyen akarni és hinni is kell? Na, csupa kérdés ez a könyv. 
A film forgatókönyve meg.. . eléggé messze esett a Pikniktől. Nem is tudom, érdekel e maga a film újra. (csak valami nyomasztó masszára emlékszem, de az igaz, hogy rosszkor néztem)

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei

Niffenegger, Niffenegger. (szomorúan fejcsóvál) de most tényleg. Én igazán bizalmat szavaztam neked az időutazófeleség után. Hát ezt érdemeltem? Még a harmadik harmadig reménykedtem, hogy lesz valami, amiért érdemes volt… Aztán, ahogy haladtál a történettel, egyre fogyott a remény és egyre nőtt a bosszúság, hogy hagytam magam belerángatni ebbe. Ritka nagy marhaság (ez még nem is lenne baj)rosszul dramatizálva (ez viszont végzetes hiba). Hát ennyi. Nem hiszem, hogy lesz még közös projektünk kedves Niffenegger. Azért ne add fel, sokan szeretnek. Viszlát és kösz a halakat.

Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról


Ez a könyv kérem tisztelettel a gigapöti kisstílűség nagystílű csimborasszója, ha szabad ezt mondanom. A senkiház míves palotája. A nulla validszorzója. Hogy sokat ne mondjak hölgyeim és uraim ez maga a gyomok legaljának, a taracknak a versailles-i virágágyása. 
Már ha értikugye. 

Zse-ni-á-lis!