Aham, értem én, (talán) és ha tényleg értem(talán), ahogy a homage á meg egyéb valamihezképességek na meg szimmetrikus párhuzamolások és a másokhoz hozzáköszörült saját hangolás ésatöbb. Szóval van ebben egy pikant éra. Az például van. Meg refrén. Az is van dögivel. Meg van ebben valami olyan, ami nem hagyja, hogy abbahagyjam az olvasást, mert olyan, hogy minden izé ellenére érdekel, főleg mert egyre jobban nem érdekelt és ez mindig kíváncsivá tesz, hogy akkor most miért? Miért nem. Nagyon nem is tudtam meg, mert bár vannak benne jóságok sőt kitűnések, úgyhogy azt mondanám ha mélyen elgondolkozok, hogy mit is gondolok erről, mert gondolok: Azt gondolom, hogy jónak tűnik az akarat, de a jóakarat az kevés, mert a modernitás az nem a jót akaráson múlik, kell egy kis többlet. Esetleg kevesebblet. Ezt sem tudtam eldönteni. Azt sem, hogy azok a vagyok a könyvbe kellenének, vagy belém az olvasójába. Ez nyilván nézőpont kérdése, de itt most az én nézőpontom van kilátásban, úgyhogy maradok ennél. A sokminden az lehetne színesen szinergikus is, csak a színkavalkád még nem a szivárvány szépségreceptje, ahhoz kell a szem is, ami gyönyörködik benne. Ez most nem az én szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése