2012. december 5.

amúgy...

A napvégi  zombiüzemmódban a gondolataimba merülve beléptem egy kereskedelmi egységbe és azt észleltem a látóterem csücskében, hogy minden átmenet nélkül egy hormonzavaros ember méretű figura elkezdett seggetrázni majd ordenáré hangon hohohózni, amikor kartávolságba értem. A közelben tartózkodó anyuka-kislánykombó legnagyobb megdöbbenésére beindult az önvédelmi reflexem, és bár nem vagyok egy agresszív utcai verekedő, de mint Chuck Norris fénykorában,  bevittem a piros köntösös dögnek egy pörgőrúgást, kézzel.  Majd miután tisztáztuk a félreértést, elnézést kértem tőle és  a szavát vettem, hogy többet ilyet nem csinál, mert  akkor bosszúból az ölébe ülök.   

Amikor elmeséltük a napunkat otthon kicsit  furán néztek rám a gyerekeim, amikor azzal kezdtem, hogy ma megvertem  egy mikulást.