2016. december 21.

Csak úgy mondom...!

Nem szoktam más tollával ékeskedni, de ezt megosztom, mert nagy öröm és hát na... :)

Katt ide




2016. december 20.

2017 évi várólista csökkentés (6. évad)

Ezek várnak mindenképpen, és akkor ahogy azt megkívánja a Lobo féle szabályzat, mostantól nem hiába várnak:


Blaine Harden : Menekülés ​a 14-es táborból ( ajánlásra)

Péterfy Gergely: Mindentől keletre (na ki vele Gergely)

Mario Vargas Llosa: Kölykök (húderégvoltLosa...)

Tony Parsons: A Mészáros (mert megtetszett parsoni krimi-kóstoló)

Anna Gavalda: Billie ( bírom, hogy oan franszia)

Borisz Akunyin: A ​cár könyvtára (A Magiszter Kalandjai 1.) (akkor folytassuk...)

Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág (Gaiman régi cimbi.... általában jót tesz neki a társas írás)

Örkény István: Párbeszéd a groteszkről  (kivel ha nem vele)

Baráth Katalin: Arkangyal éjjel (győzz meg Kati, hogy van élet Veronon túl is)

A betörő, akit temetni veszélyes (A betörő, aki... 8.) (Bertíííííííííííííííííí:)

Georges Simenon: Az elátkozott hajó ( Maigret nélkül is?)

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima (mert már az első alkalommal tudtam, hogy mi még eltöltünk pár könyvet együtt)



A tavalyi versenyzők: itt olvashatók összegyűjtve 


2016. december 17.

2016. december 15.

Bächer Iván : Kék ​Duna Keringő

Tárcák, amiknek egyik jellemzője az aktuális jelenre való reflexió,. A korai 90’ – es évek közéleti tárcaszintű aktualitása ugyan mára már kicsit visszanézősre tompult, de remek kordokumentumok.  Ha nagyívű akarok lenni akár történelminek is mondhatom. Ezek a limitált kiadású tárcagyűjteményes füzetek Bacher véleményein, meglátásain alapulnak, ami vagy egyezik az olvasóéval vagy nem. De a szimpátiától függetlenül érdekes vélemények ezek. Kis válogatás, sok közélettel, viszont azon túl is van élet , pontosabban ami kitölti az életet, aminek az apró pillanatait remekül metszette ki egy egy ilyen írásba Bacher Iván. Mert ahogy ő tud például az ételekről mesélni, úgy kevesen mesélnek, szinte megéhezik az ember.  Felmenőkről, hagyományokról, családi pillanatképekről, úgy fiók mélyén lapuló albumlapozásra inspirál. Vagy ahogy teszem azt sóhajt, úgy kedve támad az embernek sóhajtozni.


2016. december 4.

Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája

...fél életünkben gyűjtögetünk, fél életünkben selejtezünk. Az élet minden éve, mint egy tégla. Ötvenéves koromra olyan teher, hogy nincs erőm húzni. Megértettem! Válság! Selejtezni kell. Mindent átnéztem, kidobtam a fél életemet, a fele embereket, akiket ismertem, szerettem – rokonságot, tanárokat, mindent, ami fölösleges… De te a részem vagy. Lehet, hogy a legjobb részem…
Hétszáznál is több oldal. Csak kivételesen jó író tud ennyi lapot úgy megtölteni, hogy végig fenntartsa a figyelmet, érdeklődést. Persze ezzel kicsit sem lepett meg Ulickaja, mert pont ezt vártam tőle. Ilyen nagyívűt. Nagyívűt Időben , érzelmekben, történelmi vonatkozásokban, családi emlékekben. Mindezekkel nagyon gazdagon, bőkezűen bánik. A két rétegű könyv, ahol a két , egymást másodíziglen követő történelemváltó időben élt négy egymással egy korban élő nagyszülő-unoka távot átfogó generáció a maga világtörténelmi és társadalomfüggő környezete által is alakító és befolyásoló sorsot és átöröklött lineáris azonosságait és öröklött keresztezéseit mesteri egyszerűséggel, egy megtalált levelezés felidézésével vonja összevethető párhuzamba Ulickaja.


Annyira örülök, hogy van Ulickaja és hogy megadta neki a jósorsa, hogy az "utolsó könyve" után is írjon. És ezzel egyúttal nekem is megadva azt az örömet, hogy olvashassam.

Valamikor úgy jellemeztem az oroszokat, talán Dosztojevszkíjről folytatott baráti beszélgetés során, hogy három dologhoz értenek nagyon. Az önkényhez, a zenéhez és az irodalomhoz. Hát Ulickaja méltó továbbvivője ennek a hagyománynak, már ami az irodalmat illeti. 



Hopp , nagyrészt nem is a könyvről írtam, de arra ott a gyári fülszöveg meg a recenzióreflektív blogok;)

Talán mégis annyit a könyvről, hogy ne olvasd fekve, mert légzési nehézségeket okoz. A spanyol inkvizíció licencet fizetett volna érte olyan ménkű nehéz tüdőprés.

2016. december 2.

Yrsa Sigurðardóttir : Emlékszem ​rád

Hátö... mondjuk úgy, hatásvadászatból ötös. Egyebet nem nagyon tudok a könyv érdemi oldalához sorolni. Ez ilyen rövid felsorolás. Viszont a rosszkönyvtürelmiszinthez meg hosszú. És a negatív oldalhoz tudnék még olyanokat, hogy nem sikerül a szálakat rendesen  elrendezni, elnagyolt elemek, uncsi misztikus(ka) panelek, .... de kár is a szóért. Még a tartalmára is sajnálom a karaktereket. Emberek nagyon félnek, mert vannak dolgok amik nem racionálisak, és juj van benne gyerek és még több félés meg ilyenek.  

Mondjuk úgy,  elolvastam helyettetek, hogy nektek ne kelljen. 

Szívesen.