John Scalzi: Vének háborúja 1-4.

John Scalzi: Vének háborúja (1.)    

Meglepetésként ért, hogy tetszett ez a könyv. Bár az Agave könyvek nem gagyik, legalábbis amiket eddig olvastam. A futurvonal képzelettávolságon belül van, a sztorija érdekes, kiérezni az embert, a társadalmat és a humort belőle. Egyik sincs dominánsan a másik terhére, úgyhogy ez egy jó kis lájtosan szórakoztató könyv.

John Scalzi: Szellemhadtest ( 2.)

Filmre való. Ezt már az előző könyvnél is éreztem. Kellő értelem, kellő érzelem, kellő futurisztika, minőségi humor. Jó karakterek, jól terjeszkedő, de nem túl bonyolult sztori , ami mögött ott van A Kérdés is. Hol a határa az egyénnek és a köznek, mitől egyedi egy tudat mitől működik az akarat, hol van az értelem eredete, mennyire változik az azonosnak teremtett a különböző hatásoktól, a döntési képesség tanulható e, meg ilyenek… Mi kell még egy jó filmhez? pénz Egy jó rendező.

 John Scalzi: Az utolsó gyarmat ( 3.)

Egy átlagos, új élőhely gyarmatosításnak indult. Az ismert világból kirekesztve, függetlenségi harcra kényszerítéssé vált.. na de mi van e mögött? Fajok sakkjátszmája, ahol nem tudni ki a fekete és ki a fehér. Csak annyit tudnak a bábok, hogy hol bástyák, hol feláldozandó parasztok. 
Akik mindent tudnak, nem tehetnek semmit, aki meg semmit sem tudhatnak, megtesznek mindent. Vajon sikerül?

John Scalzi :Zoë története ( 4.) 

Én szeretem Scalzi történeteit. Sőt , szívesen nézném filmen is őket, mint azt már írta fentebb. Ez most egy kicsit sok lett. Pontosabban több,  mint ami elég. Kíváncsian vártam a negyediket, de őszintén szólva többet vártam, mint egy ismétlést egy tinicsajos megközelítésben.  Ezt el tudtam volna képzelni a soros regényekben egy egy alternatív fejezetben. Igaz ugyan, a végkifejlet az esetben nem engedett volna még egy könyvnyi részt. 
 Van egy olyan stílusa Sclazinak, ami elviszi ezt is, mert azt nem vitatom, hogy jól ír, de kénytelen lesz írni még valamit, hogy ne ez a utószájíz maradjon meg az egyébként nagy kedvvel és jó ízzel fogyasztott tetralógia után.  

Innen majd lehet kicsi spoiler, de szerintem nem jelentős. 

Az olyan jeleneteknél azért fájdalmasan felszisszentem, mint például az amikor a akkor még láthatatlan ellenség 5 képzett fegyveres felnőttet elkapt, a szuperkatona anyját majnem felkoncolja, erre a kamasz kiscsaj egy fegyverismereti gyorstalpaló után elindul a tiniadrenalinnal fűtött félhülye haverjai után, mint mentőcsapat. Na jóólvanmár. Megemlíteném még, hogy bár dicsértem Scalzi stílusát (nem is vonom vissza) de Zoë beszédstílusa kicsit csikorog. Főleg az elején bemutatott kamasz csajszi és a végén bemutatott felelősségteljes lány tekintetében. 
Aztán értem én, hogy magas erkölccsel és felelősségtudattal rendelkezik, de az az előzőekben körülírt kamaszosan bohó, olykor felelőtlen  viselkedéséből meg kicsit túlmagasítottnak éreztem, ahogy kezelte és megoldotta a helyzetet.

Mindettől függetlenül, ez egy jó sorozat.