2014. augusztus 29.

Vámos Miklós : A New York - Budapest metró

„Marton Gyula, a magyar színész, kábé másfél órát töltött aznap a Halászbástyán. Ezalatt hetvennégy privát fényképre nyomakodott rá – igaz, általában csak a háttérbe. Az eredmény: legalább három világrészbe utaznak majd a vonásai a fényérzékeny anyag emlékezetére bízva” …

Vámos könnyed történeteit mindig üdítő olvasni. Igazán szórakoztató stílus, fanyar humor, finom irónia. A saját amerikásmagyar író tapasztalatain alapuló regénye főhőse Marton Gyula , akinek az  álma, hogy amerikai magyar színész  és drámaíró legyen  és ezért mindent meg is tesz. Na ez alatt a minden alatt eltelt időben, jó kis történetek főszereplőjévé válik. A csetlés botlástól a nyelvi nehézségekből fakadó vicces helyzeteken és a helyzetbe kerülés érdekében megtett mindennapok eseményeivel való  sodródás vagy éppen az események közti kormányzás jó kis sztorizásra alkalmas novellafüzéres jellegű regénnyé dagasztotta a Dzsúla vendégszerepléseit

2014. augusztus 28.

Erdős Virág: Másmilyen mesék

Már óvatos vagyok, mert megtapasztaltam, hogy ha túladagolom virágportékáit , odatapad a szempadlásomra és kifolyik a sűreje a menekülő mellénézésemnél, de kis adagokban kivirágzik és bőszen fotoszintetizál a színes nyelvezet a fényt csillogó szemem alatt. Tetszettek a rímről pattant mesék, mert bár fegyelmezetlen versek tere kerekedett fel ebben megent, ezekkel meglebegtet egy –egy versberendezett ejnyebejnyeket, de ezzel egyetemben megnevettet, mert jeles elme-veretet jeleznek e versek fentnevezett mesterfejbe teremtetett eredete megett. (eh, ebbe belekeveredtem rendesen, de rendben befejezem, ezennel berekesztem elmebeteg levelemet, nem mekegek)

Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

Nem olvastam eddig Galgóczi Erzsébettől semmit. Tulajdonképpen nem is ismertem, de így ismeretlenül is valamiért a szocialista közhelyírók táborába gondoltam oda. Mérhetetlenül nagyot tévedtem. Éppen az ellenkezője jellemzi. Tiszta rálátása volt a korra. Ebben a két kisregényt tartalmazó kötetében is tűpontos látásmódjáról tanúskodik, anélkül, hogy mindenféle hangzatos frázisokat vagy jelszavakat puffogtatna. 
Mindkettő központi figurája a buta és téves eszmékre épülő kirakatkor, értékeit tekintve parlagon hánykolódó és semmivégre elhasználódó nője (embere) . Bár míg a Szent Kristóf kápolnája c. írásban hagy némi fejlődést és ezáltal reményt a zátonyra futott sorsú hősnőjének, addig aTörvényen belül c.-ben teljesen kilátástalan jelenűnek és jövőjűnek rajzolja meg az alakot. Pontosabban a jelenét le is zárja és a jövőt el is veszi tőle rögtön az elején. Agyonlövik egy illegális határátlépés során. Tulajdonképpen itt kezdődik a regény, ahol véget ér Szalánczky Éva élete és megkezdődik a határőr Marosi nyomozásának, valójában a be nem vallott hiúsága önigazolásának az útja. 
Ezennel nyilvánosan megkövetem Galgóczi Erzsébetet a róla, nem nyilvánosan belém férkőzött alaptalan gondoltakért.
 
Remek író.

Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

A gyerekek végtelenül szabadok. Még akkor is, ha egyes felnőttek megpróbálják értelmetlen szigorral lehúzni a felhők közül őket. Nem azt látják a dolgokban, mint a kiokosodott felnőttek. Sokkal egyszerűbb minden. Mint egy film. Vannak a jók és a rosszak. A jókat elrejti az ingovány, a rosszakat elnyeli. A felhők fölött süt a nap. 
Sose add fel az álmaidat. Annyira ne, hogy ha felnősz, inkább építs hozzá még egy emeletet. 
Ha ez gyerekkönyv, remélem, ezt tényleg olvassák a gyerekek. Kicsit Fekete Istvánt juttatta eszembe és nem csak a természet megidézése miatt.

2014. augusztus 26.

Rejtő Jenő: Az utolsó szó jogán

Ezekből a rejtői poszthumusz novellányi szösszenetekből megtudhatjuk,hogy milyen az instant regényírás egy kávé után, de még lapzárta előtt. Kiderül, hogy egy leányi szűzi tisztesség egyszer, de legfeljebb csak kétszer használható fel. Bepillantást kapunk a hóhérszakma halálos komolyságáról és hallatlan nehézségeiről. Na szóval csupa olyan ismeret, ami nélkül nincs rejtőség vagy ha mégis, akkor az direkt nincs. 

2014. augusztus 25.

Fabricius Gábor: Puha Neon Fejlövés


Miről szól ez a könyv(?): pénz, hatalom, szex, média, pszichokoktélja. Állítólag évekig keringett a füzet a szereplők között, akik a saját extravagáns vagy éppen extramutáns sztorijukkal bővítették.
Tegyük fel, hogy elhiszem a kerettörténetet. Tegyük fel, hogy elhiszem , hogy sok év alatt senki(alig valaki) szivárogtatta ki. Tegyük fel, hogy valós történetek. 
Na de akkor is kérdezem: ÉS?! 

Viktor Pelevin: Kristályvilág

 Pelevint mindig öröm olvasni, mert úgy vonz bele a bizarr képzeletvilágába, hogy hiszem is amit képzeleg, mert amennyire elrugaszkodott a valóságtól annyira valódivá is válik olvasás közben. Na meg szórakozik is velem(de inkább rajtam) olvasójával, mint például a Freudos novellában, ahogy hagyja, hogy az intellektuális elbizakodottságom vezessen, majd a végén jól kiröhög(tet magammal).
A rekonstruktőrben meg egy groteszkmódon feltárt  földalatti párhuzamos világgal hökkent meg, ahol egy irányítópult mögött ott van Sztálin és egyéb ismert figura, akik a látható felszínen csak a másolataikkal szerepelnek.
Vagy a két drogos katonatiszt, akiknek a küldetéstudatukat kokainba feloldva köszönhetjük hogy  Lenin élt, él és élni fog.
Nagy mágus ez a Pelevin. Kiemelkedő alakja a mai orosz, de inkább a világirodalmi térnek,  legyen az regény vagy mint ez a könyv, novelláskötetbe bűvölt kafkai világ. Na de mit kafkázok, amikor alanyi jogon pelevinezhetek is.



William Styron: Feküdj le sötétben

Styron nagyon emlékeztet  Fitzgeraldra. 
  A dekadens kor és hedonista képviselőikből áradó  közvetített gondolatok és a negédes beszéd közti kontraszt.  Céltalanság, unalom,  a már klubon belülieknél a felsőbbrendűség tudat, a felkapaszkodóknál a  váltig tagadott,  ám vágyott pénz utáni, mindent felülíró hajsza …
előítéletesség, rasszizmus, szülői bűnök, házastársi vétkek emberi gyengeségek, öncsalások, személyes drámák, amik vázként támasztják meg az egész társadalom visszamaradt bigott és erre válaszul túl szabados rákfenéjét. A szabadnak mímelt déli négerekkel való bánásmód álságos felszíne, a melegségnek hazudott családi pokol külcsinye. a túlzott, már-már szerelmes szeretet és a tébolyulttá fokozódó, féltékeny gyűlölet.

Mindezzel tölti ki Styron a két temetés közt elmesélt depresszív családi és ezen keresztül egy egész generációt jellemző  tragédiát. 

2014. augusztus 22.

Vámos Miklós:Apák könyve

Meglátni és megszeretni , azután elveszni vagy elveszejteni, az a családi sors. A gyermekek leendő anyjáért ha kell zsidóvá lesznek, ha kell katolikussá az elsőnek érkező férfiak. A Prófétikus Tudás ott van a génekben. Meg a könyvben. Az Apák könyvében, ahová nemzedékeken át gyűlik az apák bejegyzése. Az elsőszülöttek története utólag előrevetít, a végzetük előremutatóan visszahat. A jövőt megmutatja a múltból örökölt emlékezet. A sorból kilépni lehetetlen, mert ugyan egy ízben megszakadni látszik az örökletes végzetében állandó családlánc, de egy dévaj mellékszál visszarendezi a hiányzó szemet a sorba. 
Mindeközben meg zajlik a nagyszínpados történelem a nyelvi és a nemzeti függetlenségben szerepet vállaló nagyjaink főszereplésével. Markánsodik a Magyarság a magyarságáért, korlátozódik a Zsidóság a zsidóságáért. Pogromok jönnek, pogromok mennek. Örökölt ősi nevek keresztelődnek meg, át és ki. Évek századai évezredet váltanak. A haladás szikrafénye lehagyja a maradiság kormoló füstjét. De mégis marad a maradhatatlan, mert akármelyik korban is fut a családi sors, az évezredes sorstalanság tüze mindig lángra kap, és öröktől fogva táplálja valami megmagyarázhatatlan őrület. De minekutána az aktuális korok tébolya nem az emberségesen fenntartható logikáról és a rendeltetés nem a meglepő változásokról ismerszik meg, így a sors csak azért adja meg a túlélést, hogy újra csak beteljesülhessen a kor családra mért fintora meg a tradicionális végzet. Hiába minden meglepő változásnak induló újélet, hiába az újvilág. A rendeltetés mindig a történet kezdetéhez lejt. A világ másik oldaláról is visszaforog az a darab föld, amin az Apák állnak. 
Az fátum ellen nincs medicina. Az Úr azon akaratából, amely a mindenható mivoltával a földen es az egen ural,eljöve az esztendeje ama szemvilági káprázatnak, amikor megest elsötétül napvilág idején az égnek a boltozata… egy Macintosh apró fájljában újra indul a szétszaggatott történet.
Nagy írói tudásnak a bizonysága ez a könyv. Úgy halad korhű párhuzamban a nyelvezet a telő regényidővel, hogy szinte észrevétlen, de mégis érzékelhető marad a simuló szóhasználat és írásmód, amint áthalad a történet az évszázados változásokon.

Agatha Christie: A kristálytükör meghasadt

A lábadozó Miss Marple, orvosi rendelvényre gyilkosságot kap. 
De nem veszi be. 
Nem is a ki? hanem a miért? lesz az, ami miatt kell ide a gógyi.

Steven Saylor: Rubicon

Gordianus mesterből előbújt az apa. Jól meg van bolydulva az ókor, (mikor nem) mert éppen Caesar és Pompeius hadakozik egymással a hatalomért. Na, ebbe keveredik bele Gordianus és családja, amikor is hol az egyik hadakozó, hol a másik akarja éppen a vesztét vagy valami mását. Azt nem mondom, hogy nem maradt körmöm a végére, de a szokványos krimiizgalom hiányát kompenzálta a korhűen megírt , kalandos cselekményszál. Azért nagy szemetek voltak ezek a római főmuftik, na.

2014. augusztus 18.

Bächer Iván: Vándorbab


Afféle könnyed tollon átforgatott, kockás terítőn tálalt sztorizgatós ételkönyv Krúdy módra. 
Igaz az ételek  nagy részébe bele se kezdenék, a többinek is a jórészét kitolnám a tányér szélére, (ide értendő a kicsinykét szó is, amit alaposan túltolt Iván) na de a történeteket nagykanállal fogyasztottam.  Igaz,  volt, hogy kicsit túl volt cukrozva, vagy sok volt a ráhalmozott máz, de ez már csak az én irodalmi kulináris mércém rovátkáján okozott némi standarttól való eltérést, amiről éppen Bächer mester tehet, mert igencsak magas polcra tette előzőekben már nálam az ilyen ízes  hangú csemegéket. Örömmel gusztálgattam a  terítéket, ízlelgettem a fogásokat, de -   és bár a tollforgató gurmandé minden tiszteletem-, már nem fogyasztok feltét nélkül. 

Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

Horrorisztikus figurák egy bombatépte világban próbálják fenntartani a fenntarthatatlant. 
PKD szerint a világ, egy utópisztikussá mutálódott világégés után. Meg még azután. Nem sablonzombikkal és kétfejű kutyákkal. Sokkal szabadabb, de írófantáziailag betegebb képzelőerőt mutatnak a teremtett figurák.


Simone de Beauvoir: Minden ember halandó

Élni vagy nem meghalni? Nem ugyan az . Fosca minden perce egy véget nem érő múlt. A halhatatlanság élhetetlenné teszi az emberi létet. Jó kis filozófálgatós kérdést feszeget.

2014. augusztus 15.

Niccoló Ammaniti: Ahogy Isten parancsolja

Ahogy az már megtapasztaltam, ismét egy erős regény  Ammanititől.
Egy egyedülálló skinhead apa , egy zavart,  szélsőséges nézeteken nevelkedő, dühös kamasz, egy komplett  őrült szatír és egy gyerekét elveszített , kiégett apa egyenként is minimum  egy szociális  tanulmány lehetne , de együtt már egy peremre szorult társadalmi réteg kórképévé  állnak össze.
A zsák mindig megtalálja a foltját, mint ahogy ők is egymást. Egy ilyen lecsúszott baráti társaság kétes alapokon álló erkölcsű szószólójának egyszer csak egy remek ötlete támad.  A nagy rablás, amitől új lendületet remélnek adni a posványos életüknek.
Aztán elindul a tarantinói sztori. Durva, erőszakos történések közül kikandikáló barátság, apai, gyereki ragaszkodás, felderengő remény és eluralkodó őrület. Mindez már groteszk sőt burleszki elemekkel, de valahogy nincs kedvem nevetgélni. Teszi mindenki azt, amit a meggyőződése, hite vagy éppen a fixa ideája szerint tennie kell, még akkor is, ha az így kívülről látva nyilvánvaló, hogy ilyet az Isten, még  a legmorcosabb vagy legszarkasztikusabb napján sem parancsolna senkinek.




Mario Vargas Llosa: Halál az Andokban

Véres és elég ijesztő  sztorit kanyarintott a saját hazájáról és népéről a morgolódásom ellenére is kedvelt,  perui irodalmi Nobel-díjasom.  (ja, csak így jelzősen birtokba véve)


Lituma tizedes nyomoz  az andokbeli démonok után, mialatt a  Fényes Ösvény terroristái szedik az áldozataikat a lakosság, az utazók és az általuk dekadensnek gondoltak között. Az őslakosok pedig élik az élhetetlenül keserű életüket a sár és kőlavináktól veszélyeztetett hegyeik között, míg saját véreik kihasználva a babonás félelmeiket, hasznot húznak belőlük. Mindeközben a tizedes mellé beosztott Tomás rendőr elmeséli a reménytelen ám kitartó szerelme történetét, amitől kicsit oldódik az egyre mélyebb emberi sötétségbe belevesző  cselekményszál. Még mindig rejtély számomra, hogy amilyen bosszantónak tartom Llosa írásmódját, olyan olvasási kényszeressé  tud tenni a regényeivel. Persze hogyne lenne így, amikor képes a végéig fokozni a figyelmemet, és amikor már azt hiszem,  most már csak a fölösleges végszavazások jönnek, na akkor mond még két olyat, hogy nincs mese, minden előítéletességem ellenére fogok még tőle olvasni. Mert azt meg kell hagyni, hogy van egy stílusa és ahogy például ez a regény is jól fel van építve a minden szerkezetkorlát nélkül váltakozó beszélőjével és a hirtelen párbeszédváltásaival, az igen csak a kedvemre való.

2014. augusztus 13.

Henning Mankell: Kennedy agya

Egy svéd régésznő egyik útjáról hazatérve holtan találja a felnőtt fiát. Minden jel arra mutat, öngyilkos lett, de Louise nem tudja elhinni ezt a fiáról és elkezdi összeszedegetni az elhullajtott morzsákat, ami  elvezeti a volt férjéhez, egy spanyol, titkos lakáshoz és Afrikába, ahol is beletenyerel egy pofátlanul nagyvolumenű korrupcióba, ami a helyiek kiszolgáltatottságából profitál.


Mankell nagyszerűen formálja krimiszerű regénnyé a társadalmi problémákat. Ez a könyve is ilyen, hogy az olvasó sokkal többet kap egy szimpla kriminél, mint ahogy ezt a Wallender és egyéb regényeinél is megszokhattuk.
Itt a főszereplő egy civil nyomozóvá lett belenyugodni képtelen szülő, aki elkeseredett kutatásba kezd a fia halála okán. E közbe belefut a nyomorgó  harmadik világ és a segélyszervezetek zavaros és aljas ügyeibe. És hogy mi köze Kennedy agyának mindehhez? Hát úgy konkrétan semmi, de valójában pont erről a jelenségről van szó.

Graham Greene: A tizedik

 Érdekes regényke az embert próbáló idő emberi viselkedéséről, reakcióiról, adott pillanatban majd ugyanennek a helyzetnek a feldolgozása később, egy másik szituációban. Tényleg alig választódik el olykor, hogy valaki gyáva, haszonleső, ügyeskedő, hős vagy áruló lesz.
A történet a II. Vh. francia megszállása alatt játszódik, ahol a németek az ellenállók miatt, bosszúból túszokat ölnek.  A történet főalakja egy túsztársától megvásárolja az életét úgy, hogy az meghal helyette, cserébe a családjára íratja a vidéki birtokát.

A meghasonulások és váratlan reakciók sora akkor bontakozik ki, amikor a megvásárolt élet tulajdonosa visszamegy a birtokra és beköltözik az áldozat családjához… nem bonyolult sztori, de mégis tartogat meglepetést a végére.

George Orwell: Hódolat Katalóniának

Számomra Orwell is azok közé a haditudósítók közé írta be magát, (Hemingway, Steinbeck, Capa…) akik miatt érdekel a harci helyzet.
A nagysikerű és ismert szatíráin, disztópiáin kívül érdemes ezt a könyvét is olvasni, mert egyfelől az írói készsége miatt olvasmányosan, a gondolkodó és elemző készsége miatt pedig tartalmilag minőségi élmény úgy olvasni erről a spanyol polgárháborús korszakról, hogy mind érintettségében, mint benneélésében majd visszatekintve rálátásában ízelítőt ad Orwell az eseményekből.
Mivel ez egy korai naplója, így érezhető, hogy a későbbi regényeire milyen szinten hatottak az itt szerzett tapasztalatai a diktatúra vonatkozásában, amik nagyban formálták a társadalmi kritikusságát.


2014. augusztus 5.

Krasznahorkai László – Max Neumann: ÁllatVanBent

Egy kép és az abból lassú méregként kiszivárgó, mély sóhajtással felszakadó, egyre hangosodó sötét gondolat. Újabb Krasznahorkai féle vállrázogatás, erősáramú kábelvégekkel. Erre a nagyfeszültségre ereszt Neumann vizionálisan egy kis kondenzvizet, hogy a hatás hajpörkölésig, szemkisülésig belénk égjen. 
A könyv minden stációja egy emocionálispárhuzam támadása az álhamisangyali biztonság kényelembe punnyadt, lefojtott rettenetet elhazudó rózsaszínvilágbékéje ellen. 
Ha nem árulnák el az alkotók, képtelenség lenne eldönteni melyik formáció inspirálta a másikat. Nagy mágusok külön –külön is, de így együtt elérik, hogy különösen nagy erővel sugárzó plasztikusságából fenyegetően felmorajló, a fülzúgásig hangosodó univerzális félelem támad, bemászva egészen a perszonális zsigerekig.

Eötvös Károly: A balatoni utazás vége

Már a Balatoni utazás után biztos voltam benne, hogy ezekből a jóízű anekdotákból akarok még.
Tudtam mire számíthatok, és mégis annyira elvarázsolt, mintha most olvasnék először Eötvös balatoni meséiből. Többek között kiderült belőle az előző részben megkezdett Szegedy Róza és Kisfaludy történetének a szép, ám szomorú vége. A hírességek mellett a helyi iparosoknak, borászoknak  is méltó emléket állít ebben a könyvében, nem beszélve a mára már a feledésre ítélt monoszlói visszhangról.

Nagy rajongója vagyok az ilyen XIX. századi színes és kedélyes hangú történetírásnak, úgyhogy csak biztatni tudok mindenkit, hogy vegye elő ezeket az elfeledett írásokat, mert egyrészt kis adagokban fogyasztható és amellett, hogy igen szórakoztató a stílus, még nagyon informatív is.

Mika Waltari: Palmu felügyelő tévedése (Palmu felügyelő 2.)

Fura volt Mika Waltaritól krimit olvasnom. Nekem Ő valahogy Szinuhe meg Az emberiség ellenségei.
Tán ezért hangolódtam rá lassan. Nem mondom, hogy különösen jó krimi, inkább amolyan közepesnél jobb, de meglehet csak a közös múltunk miatt nem tudom Őt krimi íróként a helyén kezelni.

A történet szerint egy nem túl szimpatikus, ám annál gazdagabb pénzvigécet holtan találnak a saját fürdőjében, de a rendőrség nem igazán akar nyomozni, mert baleset szaga van az esetnek. Igaz a helyszínen tartózkodók sem igazán tudják, hogy akkor minek véljék a dolgot. Vagy nem akarják tudni.  Palmu felügyelő és írói ambíciókkal megáldott segédje kapja a feladatot, hogy nézzen körül a helyszínen, ha már bejelentés érkezett.
Meg is történik a terepszemle némi kérdezősködéssel, de hiába a fura körülmény és a zavaros tanú meghallgatás, úgy tűnik a rendőr főnök már előre eldöntötte, hogy itt nem lesz nyomozás. Aztán ugyan onnan újabb halottról érkezik bejelentés a rendőrségre, ezért kénytelen Palmu felügyelő komolyan nyomozni az ügyben. Lassacskán olvadozik a vaj a fejeken.
Jó figura ez a Palmu a maga szűk látókörével, de a nyomozói téren nagy tapasztalatával, még akkor is, ha jelen könyvben az esethez fűződő  tévedése adja a címet.