Vámos Miklós:Apák könyve

Meglátni és megszeretni , azután elveszni vagy elveszejteni, az a családi sors. A gyermekek leendő anyjáért ha kell zsidóvá lesznek, ha kell katolikussá az elsőnek érkező férfiak. A Prófétikus Tudás ott van a génekben. Meg a könyvben. Az Apák könyvében, ahová nemzedékeken át gyűlik az apák bejegyzése. Az elsőszülöttek története utólag előrevetít, a végzetük előremutatóan visszahat. A jövőt megmutatja a múltból örökölt emlékezet. A sorból kilépni lehetetlen, mert ugyan egy ízben megszakadni látszik az örökletes végzetében állandó családlánc, de egy dévaj mellékszál visszarendezi a hiányzó szemet a sorba. 

Mindeközben meg zajlik a nagyszínpados történelem a nyelvi és a nemzeti függetlenségben szerepet vállaló nagyjaink főszereplésével. Markánsodik a Magyarság a magyarságáért, korlátozódik a Zsidóság a zsidóságáért. Pogromok jönnek, pogromok mennek. Örökölt ősi nevek keresztelődnek meg, át és ki. Évek századai évezredet váltanak. A haladás szikrafénye lehagyja a maradiság kormoló füstjét. De mégis marad a maradhatatlan, mert akármelyik korban is fut a családi sors, az évezredes sorstalanság tüze mindig lángra kap, és öröktől fogva táplálja valami megmagyarázhatatlan őrület. De minekutána az aktuális korok tébolya nem az emberségesen fenntartható logikáról és a rendeltetés nem a meglepő változásokról ismerszik meg, így a sors csak azért adja meg a túlélést, hogy újra csak beteljesülhessen a kor családra mért fintora meg a tradicionális végzet. Hiába minden meglepő változásnak induló újélet, hiába az újvilág. A rendeltetés mindig a történet kezdetéhez lejt. A világ másik oldaláról is visszaforog az a darab föld, amin az Apák állnak. 
Az fátum ellen nincs medicina. Az Úr azon akaratából, amely a mindenható mivoltával a földen es az egen ural,eljöve az esztendeje ama szemvilági káprázatnak, amikor megest elsötétül napvilág idején az égnek a boltozata… egy Macintosh apró fájljában újra indul a szétszaggatott történet.

Nagy írói tudásnak a bizonysága ez a könyv. Úgy halad korhű párhuzamban a nyelvezet a telő regényidővel, hogy szinte észrevétlen, de mégis érzékelhető marad a simuló szóhasználat és írásmód, amint áthalad a történet az évszázados változásokon.