Jo Nesbø : Harry Hole sorozat

Jo Nesbø: Denevérember(1)

Harry, a vérbeli zsaru,aki ezenkívül vérbeli alkoholista is, éppen a piamentes életszakaszában szenved, … aztán… áh, szegény Harry, mindig bekavar a bűn és ő természetesen engedve a kopó zsigereinek, kontinenseken át üldözi. Mert a bűnt üldözni kell. Viszont az nem menekülhet, ha egyszer szimatot fog Hole. Mert Hole az nem egy amolyan segglyukhekus, hiába is a bábeli fucked. És szimatot fog...  és ő nem az a feladós fajta ... de valamiben alulmarad. Hiába a jövőt kecsegtető nő, egy barátság... a Harry az ilyen, na! 

Ausztrál skandináv krimi.

Jo Nesbø: Csótányok(2)

Harryt a menthetetlenül piás Norvég nyomozót kiválasztják egy thaiföldi protokolláris alibi nyomozásra. Viszont egy apró hibát elkövettek a megbízói, mert erről elfelejtették értesíteni és ő, mint minden nyomoznivalóját komolyan vette. Így történhetett meg, hogy beletenyerelt a helyi nagyságok pedofíliától, gyerek prostitúciótól bűzlő titkolnivalóiba. De ha ez nem lenne elég, harcolnia kell a saját alkoholizmusán túl, ami már magában egy sokmenetes padlótfogós mérkőzés, a gyors és hatékony bűnözői osztag izomembereivel is.

Jo Nesbø: Vörösbegy(3)

A második világháborúig visszanyúló eredetű krimi, ami Nesbohoz méltóan remek történetvezetéssel jut el a napjainkba nyomozó Harry Hole által felderített gyilkosságsorozat végkifejletéig. 
Személyes szálak is mozgatják, meg kuszálják is a sztorit, amiből megtudhatjuk például azt is, hogyan indulnak a későbbi könyvekben a visszautaló szerelmi és kollégális gyanú szálai.

Jo Nesbø: Nemeszisz(4)

Hogy kerül Bonnie Tyler és David Hasselhoff egy skandináv krimibe? KITudja! Illetve KIT sem, de én már igen. Érdekel? Érdekeljen. Annyi a csavar, hogy az már rugó.

Jo Nesbø: Boszorkányszög(5)

Gyilok, talány, csipetnyi misztikum, józsaru-rosszzsaru, piás zsaru-
-jóember, ármány és szeretem, szerelemféltés és bizonytalanság, cselszövés, bravúros nyomozás. Szóval jó krimi. Bár vannak benne kitapintható buckák, de nem zavaróak az élmény szempontjából. 
Ha lenne kedvenc írói polcom, Jo könyvei oda kerülnének.

Jo Nesbø: A megváltó(6)

Harry egy bérgyilkos nyomába ered, de a történetben furamód ő a legkevésbé bűnös. Elég messzire nyúlnak a szálak és a jófiúk hada közt sem biztos, hogy mindenki jól értelmezi mit is jelent valójában a megváltás.

Jo Nesbø: Hóember(7)

Megvan minden, ami egy jó krimihez kell. A nyomozó esendő ember, de kiváló szimata van, mozgalmas a történetvezetés, gyanúsított dömping, izgalom, hóember. Ami csöppet kísértett, hogy emlékeztet Hole nyomozó egy filmeshős kollégájára, a nyomoronc nyűgjeivel, elkótyavetyélt csajával, személyes érintettségével, de ez nem baj, mert amúgy remek karakter és nem is tornyot, repülőt szelídít.

Jo Nesbø: Leopárd  (8)

Hongkongból egy tál sült rizs és pár kábszermaffiózó elől akarja haza hozni Kaja, a szép rendőrnő Harryt , aki ide menekült és ópiumterápiában nyalogatja a sebeit a hóember ügy utáni sorozatos megrázkódtatás után. 
Miután az a terve, hogy egy manilai vulkán kráterébe ugorjon, elég elérhetetlen célnak látszott, így jobb híján hazautazott a nővel. 
Nagy szükség van rá, mert elszabadult a városban egy vadállat. Olyan vadállat, ami embervéren él. Sorozatban. 
Persze ha ez nem lenne elég gond, ott vannak a kedves kollégák, akik szintén vért akarnak látni. Áldozati vért. Harryét. 
Na de pia ide, ópium oda, eléggé észnél van… és nagy szüksége is van a józan eszére.

Jo Nesbø: Kísértet (9)

Remek címadás. Csupa kísértet járja át a soros történetet. Minden szereplő harcol a sajátjával, sőt olykor a máséval és ezt összefésülte úgy Nesbo, hogy egy remek, fordulatokban gazdag könyv lett belőle. Persze a főhős Harry, itt is rászolgál a hős jelzőre, még akkor is, ha olykor kicsit túlfut-sérül-úszik-vérzik a lehetőségeinek a lehető határán, de megbocsájtható neki, egyrészt mert már annyira kedvenc, hogy ezt is lehet neki, másrészt feledteti a sztori az ilyen apró túlkapásokat. 
Visszatér minden eddigi öröme és egyben bánata is, összes kínálkozó nyugalma és ezt ellehetetlenítő félelme. 
Ezt így el tudnám fogadni a végének. Persze, ha nem lennék telhetetlen és nem gondolnám, hogy Nesbo meg tudja oldani egy frappáns csavarintással másképp is. Várom.

Jo Nesbø: Police  (10) 

Van az a mondás, hogy akinek a halálhírét keltik, annak hosszú élete lesz.

Lehet ezt a norvégok nem ismerik?  Vagy legalábbis  Nesbo nem hallotta még. Szegény Harry még békében sem tud nyugodni. Mert mire jönne a béke meg a nyugalom,  jön egy ügy. Nem is akármilyen, hanem egy olyan, ahol a kollégáira, barátaira vadászik valaki.

Nem tudom van e arra valami mondás, hogy azzal mi lesz, aki kétszer hal meg, de azt azért mégsem gondolta a sokat megélt  meg-boldogult, hogy a szeretteinek  nevethetnékje támad a felvirágozott oltár felé lépkedve. Na de kééérem! 

jól átcsúszott hollywoodiba, de kit érdekel. Harry Hole for president