2014. január 4.

James Herriot: Egy állatorvos történetei

Kicsit tartottam tőle, mert ugyan az ajánlások igen ígéretesek voltak, de talán épp ez miatt féltem, hogy csalódás lesz a valóság.  Hm.. angol, vidéki állatorvos történetei. Kicsit langyi ez így. Na de mi bajom lehet tőle? (főleg, hogy előtte a munkavédelem rejtelmes előírásait böngészgettem száraz paragrafusokkal tűzdelve) Hangoskönyvben füleltem meg. Azt kell mondjam az ajánlások nem túloztak. Tényleg  nagyon szórakoztató sztorik, nagyon szórakoztató stílusban. Herriot imádni való, mint ahogy a megszólaltatott hősei is. Életre kelnek a tehénszagú istállókban szorgoskodó  és a földeken hajnalban vasvillázó emberek hétköznapjai a hatalmas humanizmussal átitatott mesélőjéből áradó visszafogott, de annál szerethetőbb derűjétől. Ugyan nem kaptam kedvet a szarvasmarha tenyésztéshez vagy a póni szépségversenyekhez, de kedvet kaptam további történetekhez Herriot tollából.

7 megjegyzés:

  1. De örülök, hogy tetszett! :o) nekem nagy kedvenc.. Ha azóta nem lenne meg, kölcsön tudom adni a további részeket! ;o)

    VálaszTörlés
  2. Még egy van, ha elfogy, kérek, mert nyami:)

    VálaszTörlés
  3. Na leesett a nagy kő, ami nyomott. Mióta utáltad a második Dopplert, azóta mindig félek egy kicsit, ha olyan könyvet olvasol, amiről én jót írtam és esetlegesen befolyással lehettem arra, hogy elolvasd. :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát az biztos feltétel a csalódásra, hogy a könyv az a tiéd legyen:P A többit inkább Stippitől kérem el, mert az garancia;)

      Törlés
    2. Én is szeretlek ;)

      Törlés
    3. merném máshogy?;)

      Törlés