Arnon Grunberg: A betegség nélküli ember

"Naiv volt, és a naivitás rosszabb a hülyeségnél, még talán a gonoszságnál is rosszabb."

Sam, a széplelkű és idealista építész, más emberek boldogságának a manipulátora… gondolja magáról, de akkor a mesésen vérszomjas kelet megmutatja neki milyen az, amikor valaki belekerül egy kafkai szituációba és a  naivitás meg a kihívás zamatával fűszerezett jószándék átcsap brutális valóságba. Összecsap a nyugati álságosan védettnek hitt kultúra a keleti naturalisztikusan, a humanitást tekintve felülvizsgálat nélkül eljáró hagyománykövetéssel.

Mindezt  Grunberg olyan kegyetlenül őrületbe hajló groteszkmódon mutatja meg, hogy attól kódul még az olvasó is, és nincs is kedve kinevetni Sam-et a maga bugyuta naivsága miatt, ahogy azt képzeli az élet egyszeri kegyetlen leckéjét úgy tudja megszelídíteni, ha visszaül arra a bizonyos lóra, ami egyszer már ledobta és még maradandó nyomokat hagyva jól meg is taposta csak úgy lenyomatilag, hogy legyen valami emlék is, amit hordozhat, mint egy emlékeztető fotóalbumot. 

De Sam a végtelenségig hülye és valami megmagyarázhatatlan belső hajtóerő meg a tévesen biztosítéknak vélt védőbúrának gondolt európaisága arra sarkallja, bizonyítsa  be, hogy mivel a szándékai kizárólag az építészet tiszta szakmaiságát és új szemléletű funkcionalitását  akarják továbbadni, terjeszteni, mintegy közjóként , ez a lehetetlen badarság, miszerint a padlón végzi a saját környezetében is, még egyszer nem fordulhat elő vele.  Nem lehet, hogy ő kerül újra a talpak alá, és egyszer csak ott találja magát egy képtelenség közepén. De amilyen naivan bolondos és ábrándosan hisz a jószándék erejében, fel sem fogja, hogy nem kifelé tart az őrületből, hanem éppen hogy  belemenetelt és az idegen környezet  számára érthetetlen térfelén bukdácsol az ott “természetes”  és tradicionálisan tanult értelemszerű reflexkövetkezménybe. Kétszer nem lehet túlélni a magára húzott hülyeséget. 

Hát eléggé komikus az már igaz, de van kedve a fenének nevetni ezen.

Itt lapult ez a kis egylevegőnyi regényke egy ideje, de vannak könyvek, amik csöndben várnak a sorukra, hogy  jókor találják meg az olvasóját. 

A címet nem igazán tudtam helyretenni, hacsak nem valami nagyon elvonatkoztatott szimbólumnak szánta Grunberg a szándéki tisztaság tekintetében, mert a későbbi tartalom és forma lehetne erre magyarázat, minden esetre ha valaki megfejtette elmesélhetné.

Köszi T az ajánlást. Ezért jövök neked egy haboskakaóval. Igazad volt, nekem való. Jöhet  a többi.