2015. július 27.

családi karika






Szóval éppen meghitt családi körben(zoknipárosítás közben) elemezgetik nekem a metro-, és retroszexuális pasik közti zsigeri ellentétet ivarérett korú gyermekeim. A jelzős szerkezetek amolyan felnőtttársadalomban  sajnálatosan és elítélendő módon bevett , olykor vulgaritásba hajló szóhasználatot sem nélkülöztek, bár igyekszem a beszélgetés hangnemét  a szülői megítélés általi keretek kötött szabott  jóízlés határain belül tartani.

Egyik ámulatból a másikba esek, hogy elszaladt mellettem a pasitermészeti alapismeretek tantárgy
 (merugye én már igazából nem kívánok  a jelen használatban lévő pasimon kívül újabb jellemrajzokat megismerni szerelemügyileg) , hallgatom a kinyilatkoztatásokat.
Ez a téma, alaposan belemélyedve sok érdekes kérdést vet fel, amiből is a nemek összemosódására vonatkozó résznél kaptam fel a fejemet.
Na gondoltam itt az ideje, hogy latba vetve anyai tekintélyemet és mérhetetlen élettapasztalatomat, letegyek gyermekeim fejlődésvonalába egy újabb mérföldkövet, ami reményeim szerint majdani boldogulásukat szolgálhatja a társadalomban való eligazodás kusza útvesztőjében, midőn életük során elérnek egy sorsformáló útegálza..úletá…útelágazódáshot(ez tényleg nehéz szó na!)

Miután jeleztem, hogy szeretnék szót kapni (nemkönnyűám), minden retorikai készségemet a cél érdekében bevetve, komoly összefüggésekkel és életszerű példákkal próbáltam levezetni a mondandóm üzenetértékének fontosságát, mintegy verbális tussal kiemelve a kardinális pontokat, Hátkérem, nem kis örömömre azt vettem észre, hogy gyermekeim csüngenek a szavaimon. Aki átélt már hasonló tantrikus élményt, annak nem kell magyarázni micsoda földöntúli örömmel tölt el ez egy szülőt. Én is éppen egy rózsaszirom gyengédségű kéz simogatását éreztem anyai lelkemen, amikoris az alábbiakra lettem figyelmes.

Az addig szavaimat ivó pillantásoknak vélt tekintetek, lassan átváltoztak el-elmerengő tekintetté és mintegy mellettem elbeszélve, tájékoztatta verzió egyes azonosítójú gyermekem másodszülött státuszú testvérét, hogy amennyiben erősen koncentrál a feladatra, úgy simán meg tudja nyalni a könyökét.

Én ott ültem köztük és mint aki csipkerózsika álmából arra ébred, hogy a királyfi helyett a zablától feltört pofájú lova csókolta meg, elindultam, hogy levessem magam a lakás legmagasabb pontjáról.

2015. július 26.

Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára

Amiből megtudhatjuk, hogy a legegyszerűbb érvényesülési forma, a házhoz szállított mesterséges világhír, csőben sütve. Vagy szekrényben. 

Recept: 
Végy egy léha milliomost, adj hozzá egy érzékeny műötvöst, egy hóhért, egy futballbírót a feleségével együtt, egy kórboncnokot, aki mellesleg szépen énekel, legyen ott egy nadrágtalan portás, egy betegesen leprás földrajztudós, dobj be néhány világcsavargót kék szakállal vagy vörös hajjal, midőn az operairodalom remekeit eljátssza. Kártyán. Meg helyenként búgóhangú női személlyel (szerelembeesés végett) és a tetejére tűzz egy kalapon világító gyertyát, hogy lássanak ha részegen csónakázol a kikötőben. 
Ezeket mixeld össze hülyeséggel és kérd meg Fülig Jimmit, hogy ha már megunta a kedélyes pofozkodást, szedje rendezetlen írásba az egészet. 
Na ez kész!

2015. július 21.

Alice Munro: Anyám álma

Kedvelem a novella műfajt és hogy miért arra éppen Munro az egyik jó példa. 
Olyan érzékenységgel tud megragadni, leírni megfogott pillanatokból kibontakozó helyzeteket , amit rövid műfajban igen kevesen. Nem szeretem a címkézéseket, de ha valakiről elmondható, hogy nőirodalmat ír, hát róla igen.. Értő és érző finomsággal ír a női szereplőiről.  Nem csehovoznék vele kapcsolatban, mert  a címkézés és kategorizálás mellett ez a másik amit nem igazán kedvelek, ha egy írót előző méltán elismert, irodalmi ikonná vált kollégájával párhuzamolják önmaga írói mivolta, nagysága helyett, de kétségtelen, hogy a leírókészégének a teljességében  van párhuzam.  
 Nem a novellaműfaj dicséretét akarom most zengeni (dehogynem), csak Munro kapcsán nehéz nem szóba hozni, hogy a nem nagyregénnyi történetírás pontosan olyan teljes tud lenni, mert aki értően csinálja az megadja az olvasójának a teljesség érzést olvasás közben és után is.

Ez a novella is ami az Egy jóravaló nő szerelme c. kötetben található és innen ragadta ki hangoskönyve a kiadó, hogy Für Anikó hangján megszólaltatva adjon egy belső olvasáson túli élményt, egy álom leírásával indul (nagy helyzet, kép és belső gondolatleíró Munro) és végig narratívan meséli el, bontja ennek az álomnak a születését, a körülményeit a megszületendő gyermek elbeszélő hangján.  Nem, nem gyermeki látószögből, hanem nagyon is tárgyszerűen de nem szárazan, éppen hogy nagyon színesen , a valóságos naturát kitöltve minden, Munro által nagyon tudott minimalista de nem tartalomszegény  láttatással,

A kötetben a nyolc novellából vannak erősebb írások is, de ez nem jelenti azt, hogy ez ne lenne jó.  Mert nagyon is az, ahogy az emberi kapcsolatokat, a bonyolult összefüggéseket és a kiszámíthatatlanságot megmutatja a távlatokból való rálátás tükrében, ebben a nőkkel, női szerepekkel teli család visszatekintő elbeszélésében.

2015. július 16.

Weöres Sándor: Füves könyv

Sok kis Weöresség innen-onnan. A legtöbbet már olvasgattam itt-ott. De mindig jól esik.
Most is.

És a  mai eszencia:

"A délibáb míly valószínű
           A valóság míly valószínűtlen"

Weöres Sándor




Jorge Luis Borges: Körkörös romok

Okosan csalafintor történetek, ahol az olvasó nem csak kivételesen érdekes és izgalmas történeteket kap, hanem bizarrul különCleges világokba vezeti be Borges, ahol érdemes hagyni, hogy a kacskaringósra kimódolt filozofikusan fantaszta úton vezesse, nem is érdemes előre tekintgetni, mert a kanyarok mindig csak az éppen megtett utat engedik belátni, aztán egyszer csak minden vége jelzés nélkül ott a the end. A kiadvány sorozatát címkéző fantasztikusság csak annyiban jellemzi ezt a gyűjteményt, amennyiben a minőségére használjuk jelzőként. Mert az teljesen jogos, hogy fantasztikus írás. De kb. úgy sci-fista , mint Calvino. Fantasztikus világot teremt, olyat ami nem gépalapú vagy technikailag jellemezhető, hanem inkább az írójának az irodalmi és történelmi műveltségéből fakadó  teremtett világ fantasztikuma. De kell hozzá az olvasói éberség is, mert különben elszalad mellettünk a csoda. 



2015. július 15.

szemtelenül agyatlan

Egyszer csak ott álltak. Egyikünk sem tudta kik és honnan jöttek. Korán volt. Nagyon korán. Néztünk egymásra kérdőn. Aztán odaballagtam, hogy megkérdezzem , kik, honnan és mi járatban.  Ahogy közeledtem feléjük, kezdett hatalmába keríteni egy olyan érzés, hogy tudnom kéne ezekre a választ. Bár egyre határozottabban zakatolt az agyamba, hogy tudom tudom tudom… de akárhogy is akartam, ennél közelebb nem jutottam a válaszokhoz. Végül  odaértem és akkor megvilágosodott bennem. Basszus!

Na mindjárt meg is fogalmaztam egy fontos falvédőszöveget, ott korareggel a kapuban, szememben egy terjedelmes álomadaggal.  Kávé előtt sose zavarj el senkit a kapuból, míg meg nem győződsz róla, hogy darabszámra stimmel a benti létszám.
És akkor már tudtam.
Ezek itt a gyerekeink.


2015. július 14.

Agatha Christie: N vagy M

Háborús atmoszférájú levegő. Egy panzióban gyűlnek össze a kémek és azok, akik le akarják őket leplezni. Vegyes társaság. Első látásra nehéz eldönteni ki kivel van vagy van e egyáltalán valakivel. Álcák barátkoznak álcákkal. Fedő sztorik szórakoztatják a fedősztoris társalgások mögött fedezékben lévő társaságot . Tudni lehet, hogy kik és miért vannak ott, csak azt nem lehet tudni pontosan, hogy személy szerint kik azok. 
Nagyon úgy tűnik, itt senki sem fog meghalni – gondoltam olvasás közben. Mondjuk nem baj, de ugye egy kriminél valahogy elvárás. Főleg, ha azt a krimit a nagy likvidátor Agatha Christie írta. Aztán a végecsavar ott van, de… Oké, ez ilyen. Bohókás, kedvelhető főszereplőpáros, jópofa humor, de kicsinykét ez most nekem kevés volt.

Ha csak így nem





(köszike szép találat:)

2015. július 10.

Gerald Durrell: Fecsegő fauna

Csupa mosoly Durrell történeteket olvasni, vagy éppen hallgatni, kiváltképp Szacsvay László felolvasásában. Akkora szeretettel és olyan huncut humorral írja meg Durrell ezeket a történeteit, amitől azonnal egzotikus helyeken, különös állatokat szeretnék menteni. Teljesen belelkesülök. Persze nyilván bottal sem piszkálnék meg egy denevért vagy egy akármilyen kígyót, de így hallgatva olyan kedvet tud csinálni.

Legyen az a vámpírdenevér, aminek állítólag  fájdalommentes a harapása, kiváltképp a láb nagyujját kedveli, persze ha a várakozás alatt a csalilábujj nem fagy le a takaró alól kilógatás miatt.

Cukik lehetnek a folyton csókolózó majmok, vagy ott van a törpebagoly, ami szerelmi szerencsét hoz az argentin hiedelem szerint. Hát nem is tudom, inkább egy milkacsokiszivecskét kapnék szívesebben ha már…

A fakúszó kígyóról nem is beszélve. Nem szeretnék szemtől szembe találkozni vele, pedig olyan helyesen ír róla.

A hely pedig, Calilegua is nagyon klassz kis vidék lehet  Argentínában , bár elég puritánnak tűnik az európai urbánus igények szerint.
Itt más szabályok vannak. Például alapszabály, hogy nem szabad túlfizetni a helyi indián segítőket, mert amíg tart a pénzük bevetik magukat a kocsmába és addig nem jönnek vissza , amíg van  piára való.

A helyi viszonylatokban a Gin jutalomfalat és egyben fegyelmezőeszköz is, mármint annak a megvonása. De szerencsére Durrell házigazdái jóravaló emberek és nem kínozzák a vendégüket.

A közlekedési körülmények egy komplett vándorcirkuszi produkcióra hasonlítanak, kiszámíthatatlan felbukkanással, füsttel, vad színekkel  és hangos csinnadrattával. De az utazóközönség nagyon kedves és segítőkész, kiváltképp, ha megtudják, hogy miket szállít Durrell, mert nekik ez kicsit csodabogárság, hogy a vadon termő állatokat valaki képes fáradtságosan összegyűjteni, hosszú heteken keresztül gondozni és elszállítani olyan helyere, ahol alapjáraton sosem találkoznának velük.

Azon túl, hogy az európai állatkertek sokat köszönhetnek az elhivatottságának,  nagy ajándék ez nekem is , ahogy D. az állatbarát és fajtamentő ezeket a sztorikat nagy tehetséggel meg is tudta írni.