Csupa mosoly Durrell történeteket olvasni, vagy éppen hallgatni, kiváltképp Szacsvay
László felolvasásában. Akkora szeretettel és olyan huncut humorral írja meg
Durrell ezeket a történeteit, amitől azonnal egzotikus helyeken, különös
állatokat szeretnék menteni. Teljesen belelkesülök. Persze nyilván bottal sem
piszkálnék meg egy denevért vagy egy akármilyen kígyót, de így hallgatva olyan
kedvet tud csinálni.
Legyen az a vámpírdenevér, aminek állítólag fájdalommentes
a harapása, kiváltképp a láb nagyujját kedveli, persze ha a várakozás alatt a
csalilábujj nem fagy le a takaró alól kilógatás miatt.
Cukik lehetnek a folyton csókolózó majmok, vagy ott van a törpebagoly, ami szerelmi szerencsét hoz az
argentin hiedelem szerint. Hát nem is tudom, inkább egy milkacsokiszivecskét
kapnék szívesebben ha már…
A fakúszó kígyóról nem is beszélve. Nem szeretnék szemtől szembe
találkozni vele, pedig olyan helyesen ír róla.
A hely pedig, Calilegua is nagyon klassz kis vidék lehet Argentínában , bár elég puritánnak tűnik az európai urbánus igények szerint.
Itt más szabályok vannak. Például alapszabály, hogy nem szabad
túlfizetni a helyi indián segítőket, mert amíg tart a pénzük bevetik magukat a
kocsmába és addig nem jönnek vissza , amíg van piára való.
A helyi viszonylatokban a Gin jutalomfalat és egyben
fegyelmezőeszköz is, mármint annak a megvonása. De szerencsére Durrell házigazdái jóravaló emberek és nem kínozzák a vendégüket.
A közlekedési körülmények egy komplett vándorcirkuszi produkcióra
hasonlítanak, kiszámíthatatlan felbukkanással, füsttel, vad színekkel és hangos csinnadrattával. De az
utazóközönség nagyon kedves és segítőkész, kiváltképp, ha megtudják, hogy miket
szállít Durrell, mert nekik ez kicsit csodabogárság, hogy a vadon termő állatokat
valaki képes fáradtságosan összegyűjteni, hosszú heteken keresztül gondozni és elszállítani olyan
helyere, ahol alapjáraton sosem találkoznának velük.
Azon túl, hogy az európai állatkertek sokat köszönhetnek az
elhivatottságának, nagy ajándék ez nekem is , ahogy D. az állatbarát és
fajtamentő ezeket a sztorikat nagy tehetséggel meg is tudta írni.
Huncut humor! Ez az, ezt kerestem a saját bejegyzésemhez is, mert ez az, ami tényleg átjárja ezeket a kis sztorikat. :)
VálaszTörlésOlyan jó volt olvasni a lelkesedésed ebben a posztban, mindig belőlem is hasonló érzéseket hoz ki Durrell, régebben rengeteg könyvét olvastam, de még így is visszavan a fél életmű. :)
Örülök, hogy meghallgattad!
a molyon volt egy Durrell kihívás, na akkor jó sokat elolvastam tőle és rendesen rá is kaptam. Cuki:)
Törlés