2015. július 10.

Gerald Durrell: Fecsegő fauna

Csupa mosoly Durrell történeteket olvasni, vagy éppen hallgatni, kiváltképp Szacsvay László felolvasásában. Akkora szeretettel és olyan huncut humorral írja meg Durrell ezeket a történeteit, amitől azonnal egzotikus helyeken, különös állatokat szeretnék menteni. Teljesen belelkesülök. Persze nyilván bottal sem piszkálnék meg egy denevért vagy egy akármilyen kígyót, de így hallgatva olyan kedvet tud csinálni.

Legyen az a vámpírdenevér, aminek állítólag  fájdalommentes a harapása, kiváltképp a láb nagyujját kedveli, persze ha a várakozás alatt a csalilábujj nem fagy le a takaró alól kilógatás miatt.

Cukik lehetnek a folyton csókolózó majmok, vagy ott van a törpebagoly, ami szerelmi szerencsét hoz az argentin hiedelem szerint. Hát nem is tudom, inkább egy milkacsokiszivecskét kapnék szívesebben ha már…

A fakúszó kígyóról nem is beszélve. Nem szeretnék szemtől szembe találkozni vele, pedig olyan helyesen ír róla.

A hely pedig, Calilegua is nagyon klassz kis vidék lehet  Argentínában , bár elég puritánnak tűnik az európai urbánus igények szerint.
Itt más szabályok vannak. Például alapszabály, hogy nem szabad túlfizetni a helyi indián segítőket, mert amíg tart a pénzük bevetik magukat a kocsmába és addig nem jönnek vissza , amíg van  piára való.

A helyi viszonylatokban a Gin jutalomfalat és egyben fegyelmezőeszköz is, mármint annak a megvonása. De szerencsére Durrell házigazdái jóravaló emberek és nem kínozzák a vendégüket.

A közlekedési körülmények egy komplett vándorcirkuszi produkcióra hasonlítanak, kiszámíthatatlan felbukkanással, füsttel, vad színekkel  és hangos csinnadrattával. De az utazóközönség nagyon kedves és segítőkész, kiváltképp, ha megtudják, hogy miket szállít Durrell, mert nekik ez kicsit csodabogárság, hogy a vadon termő állatokat valaki képes fáradtságosan összegyűjteni, hosszú heteken keresztül gondozni és elszállítani olyan helyere, ahol alapjáraton sosem találkoznának velük.

Azon túl, hogy az európai állatkertek sokat köszönhetnek az elhivatottságának,  nagy ajándék ez nekem is , ahogy D. az állatbarát és fajtamentő ezeket a sztorikat nagy tehetséggel meg is tudta írni.





2 megjegyzés:

  1. Huncut humor! Ez az, ezt kerestem a saját bejegyzésemhez is, mert ez az, ami tényleg átjárja ezeket a kis sztorikat. :)
    Olyan jó volt olvasni a lelkesedésed ebben a posztban, mindig belőlem is hasonló érzéseket hoz ki Durrell, régebben rengeteg könyvét olvastam, de még így is visszavan a fél életmű. :)
    Örülök, hogy meghallgattad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a molyon volt egy Durrell kihívás, na akkor jó sokat elolvastam tőle és rendesen rá is kaptam. Cuki:)

      Törlés