Cserna Szabó András: Veszett Paradicsom

A borító megvett. Az édenkonzervbe sűrített Ádámok de méginkább  Évákok. Persze csak igen laza kapcsolat  ez, de hát valamihez mégiscsak pozicionálni kellett a novellák felfűzését. Van bennük nő, úgyhogy legyen mondjuk a darabok címe női név … na kb. ennyire szigorú a dramaturgia, de hogy a nyitó novellával párhuzamoljak, talán ez a vezérmotívum volt piacképes a novellafüzér kereskedőnél.

Na nem mondom, hogy világmegváltás történt  volna, mert bár a Cserna-Szabó, ha nagyon nemszigorúan nézzük , akkor mondhatjuk, hogy egy kortárshangon randalírozó  novellistafenegyerek, de azért ez a borító meg cím kicsit többet ígért mint a töltet. Mert valljuk be nem sűrített paradicsom ez,  annak ellenére, hogy a novellák jó nagyot harapnak térből és időből, de annak ellenére mondom, hogy alapjában jól szórakoztam egy jelentős részén, ám  mégiscsak egy novellás kötet akkor ütős, ha a gyengébb darabok nem számítanak latba, mert könnyen át lehet lépni rajtuk. Azért ezt most nem mondhatom el  a borító ígérte várakozásomkor  beleképzelt,   a valóságban nagyrészt abszurd  és a rigalánclazaságot sem  mellőző,  többnyire eléggé bizarr szórakoztatófaktorú írások ellenére.  

Most úgy tűnhet, nem is tetszett a könyv . Na  ez így nettó nem igaz, mert megvan benne  az a  humor, amit szeretek, meg van benne a groteszkség, ami elmaradhatatlan jelzője egy CS-SZ A írásnak, meg van benne az ötlet , megvan az az irodalommintás  lenyomati  homage á és/vagy beszólás a tisztelt vagy éppen fricskázott írókollégáknak (és másegyebeknek)  úgyhogy nem is értem mit nyígok, de ha egyszer mégis van benne valami mellényzsebben elférő vákuumnyi hiány, ami miatt fel kellett nyikkannom , na!

Ilyenkor mindig kétségeim támadnak, hogy én adtam e a könyvre túl nagy köpenyt vagy tényleg szoros volt vállban a konfekció méret. Majd az idő eldönti. Ha szállóigévé minősül legalább egy mondat, akkor már nem éltünk - te az író és mi az olvasók - hiába (a lehetőséggel).

Olvassátok, de tényleg.