Egyszer csak ott álltak. Egyikünk sem tudta kik és honnan jöttek.
Korán volt. Nagyon korán. Néztünk egymásra kérdőn. Aztán odaballagtam, hogy
megkérdezzem , kik, honnan és mi járatban. Ahogy közeledtem feléjük,
kezdett hatalmába keríteni egy olyan érzés, hogy tudnom kéne ezekre a választ.
Bár egyre határozottabban zakatolt az agyamba, hogy tudom tudom tudom… de akárhogy
is akartam, ennél közelebb nem jutottam a válaszokhoz. Végül odaértem és
akkor megvilágosodott bennem. Basszus!
Na mindjárt meg is fogalmaztam egy fontos falvédőszöveget, ott
korareggel a kapuban, szememben egy terjedelmes álomadaggal. Kávé
előtt sose zavarj el senkit a kapuból, míg meg nem győződsz róla, hogy
darabszámra stimmel a benti létszám.
És akkor már tudtam.
Ezek itt a gyerekeink.
:D :D
VálaszTörlésÁáááá! :P
VálaszTörlés