2014. január 21.

Philip K. Dick: Ubik


 Ha lenne ubikom először ráereszteném a zinternetre és akkor kénytelenek lennének az emberek kinézni az ablakon,(azon az ablakon!)  a lábukra állva átmenni a szomszédba a szájukkal beszélni és a fülükkel hallgatni  amit a másik beszél, a szemükkel meg figyelni (ez az un. élőbeszélgetés) aztán  a szájukkal mosolyognának és a karjukkal ölelnének. (igen, úgy!  az arcizmok használatával, szorosan hozzáérve a másikhoz) De nincs ubikom, úgyhogy : J és *ölel­* és <3.   ééérted ;)  Persze csak óvatosan az ubikkal, mert aztán az is meglehet, egy reggel arra ébrednék, hogy valahol dél-franciaországban mamutokat karcolok egy barlangfalra.

Ja, a könyv meg régi dickereknek ismerős szitu. Az új olvasóknak meg dickcreation kóstoló. 
Ugribugri a jövőben és a múltban, a létezésben és a nemlétben, kicsit ködös, kicsit tisztul, de csak azt hiszed, mert a következő oldalakon újabb álom kontra valóság meglepi jön. Vagy nem. De az tuti, hogy mindenki él. Vagy mindenki halott, de van aki élvezi. Már ha tudja, hogy akkor most mi van. Mert valami van. Valami  entrópikus mátrixba tekergő  möbiusz labirintus. Benne vagyunk. Vagy most megyünk bele. Vagy jövünk ki belőle?  Azt  csak  Jory , a kvázivilágteremtő hullaegofaló  tudja. Háááát majd kiderül. Vagy nem.  Minden esetre legyen nálad törölköző ubiks pray. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése