2014. augusztus 25.

William Styron: Feküdj le sötétben

Styron nagyon emlékeztet  Fitzgeraldra. 
  A dekadens kor és hedonista képviselőikből áradó  közvetített gondolatok és a negédes beszéd közti kontraszt.  Céltalanság, unalom,  a már klubon belülieknél a felsőbbrendűség tudat, a felkapaszkodóknál a  váltig tagadott,  ám vágyott pénz utáni, mindent felülíró hajsza …
előítéletesség, rasszizmus, szülői bűnök, házastársi vétkek emberi gyengeségek, öncsalások, személyes drámák, amik vázként támasztják meg az egész társadalom visszamaradt bigott és erre válaszul túl szabados rákfenéjét. A szabadnak mímelt déli négerekkel való bánásmód álságos felszíne, a melegségnek hazudott családi pokol külcsinye. a túlzott, már-már szerelmes szeretet és a tébolyulttá fokozódó, féltékeny gyűlölet.

Mindezzel tölti ki Styron a két temetés közt elmesélt depresszív családi és ezen keresztül egy egész generációt jellemző  tragédiát. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése