Egy egyedülálló skinhead apa , egy
zavart, szélsőséges nézeteken nevelkedő, dühös kamasz, egy komplett őrült szatír és egy gyerekét elveszített , kiégett apa egyenként is
minimum egy szociális tanulmány lehetne , de együtt már egy peremre
szorult társadalmi réteg kórképévé állnak össze.
A zsák mindig megtalálja a foltját, mint ahogy
ők is egymást. Egy ilyen lecsúszott baráti társaság kétes alapokon álló erkölcsű szószólójának egyszer csak egy remek
ötlete támad. A nagy rablás, amitől új lendületet remélnek adni a posványos életüknek.
Aztán elindul a tarantinói sztori. Durva,
erőszakos történések közül kikandikáló barátság, apai, gyereki ragaszkodás,
felderengő remény és eluralkodó őrület. Mindez már groteszk sőt burleszki
elemekkel, de valahogy nincs kedvem nevetgélni. Teszi mindenki azt, amit a
meggyőződése, hite vagy éppen a fixa ideája szerint tennie kell, még akkor is,
ha az így kívülről látva nyilvánvaló, hogy ilyet az Isten, még a
legmorcosabb vagy legszarkasztikusabb napján sem parancsolna senkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése