Tudtam mire számíthatok, és mégis annyira elvarázsolt, mintha most olvasnék először Eötvös balatoni meséiből. Többek között kiderült belőle az előző részben megkezdett Szegedy Róza és Kisfaludy történetének a szép, ám szomorú vége. A hírességek mellett a helyi iparosoknak, borászoknak is méltó emléket állít ebben a könyvében, nem beszélve a mára már a feledésre ítélt monoszlói visszhangról.
Nagy rajongója vagyok az ilyen XIX. századi színes és kedélyes hangú történetírásnak, úgyhogy csak biztatni tudok mindenkit, hogy vegye elő ezeket az elfeledett írásokat, mert egyrészt kis adagokban fogyasztható és amellett, hogy igen szórakoztató a stílus, még nagyon informatív is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése