Nem olvastam eddig
Galgóczi Erzsébettől semmit. Tulajdonképpen nem is ismertem, de így
ismeretlenül is valamiért a szocialista közhelyírók táborába gondoltam oda.
Mérhetetlenül nagyot tévedtem. Éppen az ellenkezője jellemzi. Tiszta rálátása
volt a korra. Ebben a két kisregényt tartalmazó kötetében is tűpontos
látásmódjáról tanúskodik, anélkül, hogy mindenféle hangzatos frázisokat vagy
jelszavakat puffogtatna.
Mindkettő központi figurája a buta és téves eszmékre épülő kirakatkor, értékeit
tekintve parlagon hánykolódó és semmivégre elhasználódó nője (embere) . Bár míg a Szent Kristóf
kápolnája c. írásban hagy némi fejlődést és ezáltal reményt a zátonyra futott sorsú
hősnőjének, addig aTörvényen belül c.-ben teljesen
kilátástalan jelenűnek és jövőjűnek rajzolja meg az alakot. Pontosabban a
jelenét le is zárja és a jövőt el is veszi tőle rögtön az elején. Agyonlövik
egy illegális határátlépés során. Tulajdonképpen itt kezdődik a regény, ahol
véget ér Szalánczky Éva élete és megkezdődik a határőr Marosi nyomozásának,
valójában a be nem vallott hiúsága önigazolásának az útja.
Ezennel nyilvánosan megkövetem Galgóczi Erzsébetet a róla, nem nyilvánosan belém férkőzött alaptalan gondoltakért.
Remek író.
Ezennel nyilvánosan megkövetem Galgóczi Erzsébetet a róla, nem nyilvánosan belém férkőzött alaptalan gondoltakért.
Remek író.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése