Szín: A minótaurusz labirintusának a fényében villódzó monitor chatszobája.
Szereplők: A modern bolyongók, akik identitásukat egy egy mitológiai alak nevében vetítik monitorra.
Konfliktus: Zajlik a mítoszpárhuzamába tekert chatfolyam. Meg kell találni a fonalat, a kijáratot vagy csak a kiutat. A kibertér bolyongói próbálják megfejteni a külvilágot, de alig tekintenek ki belőle, mert ott ül rajtuk a maguk kereste félelem , ami a fejükre nőtt, a rettenet sisakja. Kérdés, hogy van e kint. Vagy a kint az nem ugyan az e mint a bent, csak más a grafikája.
A modern labirintusbolyongók, akik a remélt Thészeusztól várják, hogy utat mutasson az internet labirintus barlangjában, mielőtt a minótaurushoz érnek, vagy az ér hozzájuk..
Nem is tudom ebben a regényben(?) hányféle dolgot akart megmutatni egyszerre Pelevin. Mert a mitológikus kibertérben pattogó dramatizált sokszereplős beszélgetések szórt iránynélkülisége, azon túl, hogy a cimkézete szerinti posztmodernitásnak nevezett kategória minden szegletét kitölti, nem igazán fejlődik se előre se hátra. Bár egy labirintusképzelet világban ez nem is olyan meglepő.
Ha az előző könyveinél azt hittem eddig, hogy Pelevinnél elgurult a gyógyszer, akkor most azt kell mondjam, bezárt az összes ügyeletes patika.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése