2014. január 26.

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Az első könyv jó volt. Tényleg. Klassz ötlet, egyre figyelemfelkeltőbb részletek. 
Aztán a második rész átcsapott nyálas romantikába, bosszantóan fölösleges nyűglődésbe, de bíztam, hogy túllendül rajta. Egy ilyen terjedelmű könyvbe belefér. Na de a végén az a levél, az mindent lenullázott. Jaj miért kellett az. Semmi jelentősége, célja nem volt a történet és a befejezés szempontjából, viszont egy utolsót rúgott, az addig kitartó olvasókba.

4 megjegyzés:

  1. Én valami ilyesmit írtam egykor vélemény gyanánt: letagadom.
    Egyébiránt jó volna tudni, hogy a sok hempergőzés az eredetiben mely szavakkal fejeztetett ki, mert magyarul hányás volt. (ööö... figyeled: megfordítottam a táplálékirányt, most nem alul, fölül metaforázom:P)

    VálaszTörlés
  2. jó nagy vita volt erről a könyvről. a jóságáról meg a prosztó nyelvezetéről. már csak ez maradt meg belőle(vita) a részletek kevésbé. de nem ezért nem tetszett, hanem a nem jól megírtsága miatt. De a következő (Highgate ..) - höz képest ez még izgalmasnak is mondható;)

    VálaszTörlés
  3. Én szerettem, de én nyálas vagyok ;) Mondjuk emlékezni nem emlékszem rá, az is egy kritika, ha azt nézzük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akkor te jobban jártál. tetszett viszont nem emlékszel rá. nekem nem is tetszett ráadásul emlékszem rá;)

      Törlés