Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Spoiler(nemannyira), bár úgyis megdöglünk;) 

Jót tett egymásnak Gaiman és Pratchett. Remek humor, jó világvége forgatókönyv. Gondoltam ezt egészen a könyv háromnegyedéig. Aztán valahogy a végére elfogyott a humor, az ötlet. Ellaposodott. Még pár durranótöltetet elsütöttek, de az már inkább csak olyan füstölgő optikai tuningok voltak, mert a szívzörejes hangeffektek elmaradtak.

Minden esetre eddig ez a világvége forgatókönyv tetszik a legjobban. Összeér a pokol és a menny a földön, egy piperkőc, hedonista jampi és egy slampos, ínyenc antikvárius személyében. Jól elvannak itt az árnyékvilágban, mígnem a főnökeik ki nem találják(tálalják), hogy eljött Az Idő, hogy beszüntessék ezt a játszóterüket. Ám előtte kis erőpróbát tartanának csak úgy kivagyiságból, meg mert mögmonták, mint rúzsasándor . 
Na itt van az a pont, ahol összefognak az égiek és a lentiek, mert mégiscsak jó hely az a föld. 
Bedobja magát a veterán boszorkavadász egy varrótűvel, egy médium, aki robogós közlekedőedényként funkcionál a cél érdekében, egy gyakorló ügyiboszi, aki kiegészül agy gyakorlatlan ügyefogyottal, berobognak a pokol angyalai motorjaikon , követik őket a pokolian hülye motorosok amíg a halál hal el nem választja őket, aztán van egy csapat gyerek bringával, és valahol köztük van a LÉNYeg. 
A tanulság ? Tán az, hogy ha békén hagyják az embert a menny és pokolbéliek, egész jól elműködik a maga valóvilágában.

És ezt szolgálati közlemény a világvégeolvasó olvtársaknak:

" Az éjszaka lassan terjedt a Földön. Fénypontoknak kellett volna tarkítaniuk. Nem így volt. Ötmilliárd ember élt rajta. Ami hamarosan bekövetkezik, ahhoz képest abarbarizmus pikniknek tűnik majd- forró lesz, csúnya és végül a hangyáké lesz az egész. " 

na úgy néz ki én jól jövök ki ebből az egészből;)