Milos a vasúti gyakornok peronmeséje, amiben két hervadozó szerelmi próbálkozás
és ez okból megkísérelt véresen elkeseredett csuklógyakorlata közt elmeséli,
ahogy a mindig ideges állomásfőnök úr szalutál a templomtoronynak és röpteti a
lengyel hiúz galambjait, akik meg szarnak a fejére. Hubicka forgalmista úr pajkos csajozásai egyik
kanapényüstölő délutánján miként a távírász kisasszony fenekén próbálgatja a
pecsét, ami aztán kib..izé üti a biztosítékot a helyi vasútvonal mentén. Mindeközben csak haladnak át a transzportokban a vagonok, amikből hol egy törött állati láb, hol egy meredt emberi kéz villan ki . Hol egy megszállócsapatot hozó tehervagon, hol egy lőszeres szállítmány robog át…Míg egyszer csak az artista múltú Viktória kisasszony önzetlen segítsége folytán jótékonyan elhúzódó az ejaculatio praecox okán, szólnak Milosban a fanfárok az égen meg a drezdai bombák. Aztán a vasutasokban felhorgad a férfias hazafiasság és kirobban az eget néző semmittevésből az állomás népe, Milos előtt felsejlik a mentalista nagyapja tankot megállító koponyája, a főnök úr galambjai nyugtalanul turbékolnak, Hubicka forgalmista úr hideg verejtékben úszva szabadot jelez, és feszült izgalommal figyelik az elhaladó, szigorúan ellenőrzött szállítmány 14. vagonját a golyó ütötte fiatalságtól lassan pirossá váló szállingózó hóban… Eh, maradtatok volna otthon a seggeteken.
Hrabalremek egy szomorúba hajló vidámkodás dobtáras géppisztolyra és háborús menetrendre hangolva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése