Rövid könyv, hosszú utóélettel. Pilman professzornak van igaza, hogy csak a szemétben kotorászó, hinni akaró, reménykutatás zajlik? Vagy a Rókának , aki eladja a reménytárgyakat, miközben a saját élete csupa reménytelenséggé fajul ? Miért kell egy külső láthatatlan erőt felruházni azzal, amihez mi magunk gyengének hisszük magunkat ? Honnan tudjuk, hogy azok vagyunk e, ha nem is próbáljuk mankó nélkül megtenni az utat. Miért egy húsdarálón keresztül vezet az út a boldogsághoz ? Mit képes feláldozni az ember, hogy ő maga jusson oda, ahonnan a vágyai teljesülését várja. Vajon a boldogságot elég kívánni vagy mélyen akarni és hinni is kell? Na, csupa kérdés ez a könyv.
A film forgatókönyve meg.. . eléggé messze esett a Pikniktől. Nem is tudom, érdekel e maga a film újra. (csak valami nyomasztó masszára emlékszem, de az igaz, hogy rosszkor néztem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése