Ha azt hiszem, tudom mi
az élet neheze, akkor Tar Sándor egy laza ceruzavonással kirántja alólam a
komfortos bizonyosságomat. Lerombolja azt a gondolati síkomat, amiről azt
hittem érinti az alsó vonalat, amit húz a könyörhiányos sors. Felületessé
silányul a mélységről alkotott képem. Fellazul a ledöngölt talaj, amin
szilárdan állva azt hiszem, el tudok képzelni sokmindent. Mégsem kell minden
novella után újra és újra felépíteni magam mert bár atomjaimra bomlok, mégsem folyik el az emberhitem, hisz annak ellenére, hogy
hihetetlenek ezek az élethelyzetek, mégis minden szavát elhiszem, mert úgy
meséli, hogy az kicsit sem mese . Legyen az kutyával falatozó vagy kutyát
falatozó embertelen létborzalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése