Spiró György: Fogság

Már olvastam régebben, de akkor valahogy erősebben hatott rám az, a mindenáron való ellenvélemény keresés a könyvvel kapcsolatban. Valahogy tagadni akartam magamnak a tagadhatatlant. 
Most újra érett az olvasás és meg is történt az, amiért akartam az olvasását. 
vigyázat, túlmoralizálás veszély!;) 
Uri , születésétől fogva rövidlátással sújtott, ugyan az átlagnál műveltebb, de mégis hétköznapi római zsidó életén, az akkori ismert keresztényvilágbeli helyeken átélt utazásán, sodródásain keresztül megismerhetjük a Krisztus utáni időszámítás kezdetekor formálódott világi és vallási vonatkozású, erkölcsi , filozófiai, politikai és hétköznapian életszerű viszonyokat. Ami szerethetővé teszi a könyvet a vaskos terjedelme ellenére az, hogy úgy mesél Spiró, hogy nem tömi tele az ember fejét fölöslegesen száraz adatokkal, tankönyvízű műolvasatokkal. Mindezek ellenére mégis nagyon aprólékosan láttatja az egekbéli csillogó magasságoktól a poros aljaélettérig minden létező szintet. Minden olyan helyből és minden olyan eseményből kap az olvasó egy kis ízelítőt Uri sodródásit végigkísérve, ami jól jellemezte a korszakot, az embereket, a helyi és magasabb össztársadalmi rétegekben hiearchikusan egymásra épülő polgári és vallási viszonyokat. 
Sokszor elég kendőzetlenül írja le az akkori uralkodó morált, erkölcsöt vagy annak hiányát. Főleg a római könyvben vannak megbotránkoztató esetleírások a teljhatalommal bíró császárok és egyéb helyi urak viselt dolgairól. 
Egyébként ha kiragadnék a könyvből, jellemzően az emberi értékeket minősítő ábrázolásokat , csupa ismerős jelző és fogalom kerülne elő. Úgymint, érthetetlen erőszak, szégyenletes pedofília, embertelen kegyetlenkedés , rettenetes kiszolgáltatottság, üldözés, népirtás, csalás, ármány, számítás, népnyúzás, árulás, érdekházasság, hatalommal való visszaélés, sikkasztás, adócsalás, butaság, irigység, tovább is van ..mondjam még? Csupa öröktől hordozott és a gyakorlatba átültetett negatívum, a gyarlón, telhetetlenségében torzult, önzően és bután reagáló ember természetéből eredő, önnön értelmét és érzelmét fogvatartó zsigeri reakciókról , ezek örökösen ismétlődő és pusztítóan újrateremtő körforgásáról . Mi , ha nem ez az igazi fogság. 
Nincs is különösebb lezárása , maradandó tanulsága esetleg a remény megcsillantása a regénynek. Csak mint a rögvalóságban. Uri úgy hal meg, ahogy élt. Magányosan, kiszolgáltatva a körülményeknek, nyomorban, kicsit álmodozva egy szebb, emberibb életet. És Vége.