Hogy kerül a csizma a hajnalba

- Hajnalban eszembe jutott Karda Bea.

Ezt az információt, egy dupla adag madártejes jégkrém kanalazgatása közben osztotta meg velem a lányom. Nem köptem ki a fagyit (naja, csak puncsot vagyok hajlandó kiköpni) viszont egy másodpercre megállt a kiskanál a számban.

Hogy mi?- kérdeztem, mert reméltem, hogy csak valami buta félrehallás lehet. Kivárta, hogy most akkor folytathatja, vagy ki kell műteni a kanalat a torkomból. Igyekeztem mihamarabb lecserélni a vagyénvagyagyerekhülye arckifejezésemet a misemtermészetesebbmintkardabeahajnalban blazírt nézésemre.

Majd miután rendbe szedtem a vonásaimat és a derékszögre harapott kiskanalat is sikerült kitépnem szájzárba merevedett állkapcsom közül, szóval ezek után hanyagul felpillantva, mintegy véletlenül újra próbálkoztam: mit ettél lefekvés előtt?

De nem. Tényleg ezt mondta. Karda Bea jutott eszébe hajnalban.

Hát jó. Ha kardabea, akkor kardabea. De miért pont ő?

Mert arra gondoltam-mondja-, hogy ha megöregszem, nem szeretnék olyan szánalmas lenni, mint ő a piros tűsarkú lakkcsizmájában.

Hát, hogy rövidre zárjam a dolgot, megígértem, hogy majd figyelmeztetem, ha hatvan évesen piros tűsarkú lakkcsizmák körül settenkedik a humanicba. Persze, ha még akkor ki tudom mondani, hogy ne légy hülye kislányom.