Ez a fajta vetület a mániás
depresszió elszenvedőiről , – úgy mint a betegséggel küzdő anya, és az anyával
küzdő család, gyerekek, fiú- irodalmilag feldolgozva, emberileg és
tapasztalatilag nagyon tanulságos, olvasóilag szórakoztatva élvezhető.(hm ez is
kicsit groteszk azért) Vámos Miklós nagyon jól adagolja a félelmeket,
érzéseket, tudatokat és tudat nélküliséget, jellemzéseket a szituációkkal és a
váltogatott belső monológokkal. Kicsit az anya is és kicsit a fiú is lehet az
olvasó. Kicsit szeretheti, kicsit utálhatja is mindkettőt, attól függően, éppen
kinek a fejéből, lelkéből beszél ki a könyv oldalain keresztül. Nem is igazán
tudom eldönteni kinek nehezebb.
Van az a groteszk élethelyzet, ami annyira szomorú, hogy annak a nevetséges
mivoltát még a halál sem tudja felülírni. Azon túl, hogy kiválóan zárja le a
végtelenül szomorú történetet VM, kicsit jobban megérthetjük a könyve által a
saját dr. Maros Andorné Piroskáinkat is, meg a Viccesladóinkat is. Mert nem
mind hülye, aki hülyeségeket csin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése