Szerb Antal: Budapesti kalauz

Kedvelem Szerb Antal visszafogottan előkelő, de minőségi humorral megspékelt stílusát. Azonban akaratlanul pergett előttem a városi kalauzolása alatt a saját filmem.(sajna nem vagyok egy Szerbantal, de ezt már úgyis tudja aki olvasgat, úgyhogy csak úgy HAnyagul lejegyzem amit gondoltam) 
A mai kalauz először is kalucsnit húzatna a marslakó lábára, óvandó a holdjáró cipőjét a kutyaszartól. 
Aztán nem az emberek fontosságát tenné margóra az épületek, építmények kizárólagos terhére, hanem a galambokat, mert azóta a tereken, parkokban átvették többségi jogon az uralmat. 
Hídak. Itt szót kéne ejteni a hídfelújításokról, amik tovább tartanak és többe kerülnek, mint anno a megépítésük. Ráadásul ma már nem is Széchenyi jut a hídépítésről egy pesti eszébe, hanem az aktuális főpolgármester mamája. 
Dunapart, a pesti parton már nem a piaristák sétálnak csuhasuhogtatva, jó sörözgetve , inkább a hajléktalanok botladoznak szatyorcsörgetve, műborozgatva. Már ahol nem foglalták el a helyet a puccos és méregdrága irodaházak, amik elzárják a még (m)álló régi épületek elől a kilátást. 
A Dunaparton nem Ürményi, a hétszemélynök, áztatta a vízbe fájós lábait és diskurálgat a bókoló Kazinczyval , hanem a diszkóhajók éjjeli vendégei eresztik bele a túlfogyasztásuk folyományát. 
A budai oldal annyiban különbözik mára a pestitől, hogy téli havazáskor macerásabb autózni. 
A Belvárosi utcarészleteket jobb is ha nem hánytorgatjuk fel. Maradjunk annyiban, hogy amit mégottfelejtettek , azért is visszajöttek. 
Gellérthegy, lovak ide már csak úgy jönnek, ha köréjük van építve egy autókaszni. 
A párcsere körjáték ma is dívik, csak azt most iparszerűen játsszák zsetonnal. 
Tabán-. Haha. Akkor másképpen nem volt már Tabán. Ő Krúdyt emlékezte bele, mi az LGT-t. 
Várkert, A turultól nem kell megijedni, nem bántott még soha senkit. Komoly madár díszmagyarban, kissé előrehajlik, mint a tüzes parlamenti szónokok. szép bemutatás, de hát szegény turullal megint csak riogatnak.

Halászbástya , giccs , de már annyi valódi tornyosvárfokos borzalom van városszerte, hogy ez nagyon is felértékelődött. 
Ami nem változik viszont, az ma is elmondhatjuk, hogy az ország két szörnyű, apokaliptikushónapjában érájában, kiírták a kapura: Minden a miénk. És sajnos ezt komolyan is gondolták. 
(Az ön által is várt próféta viszont még mindig nem jött el)

Mátyás-templom. Van ami időtállóan állandó. Igen , ahogy találóan mondja, a katedrálisok körül az állványok. (viszont ma már tudjuk, hogy ez azért van, mert ha leszednék , nem lenne, ami tartsa) 
Vérmező, Na a kihasználatlan tereink egyre fogynak. Ilyen táblák már nincsenek, hogy „A rézsüke bántalmazása szigorúan tilos”. Azt se tudjuk mi az, hogy rézsüke, mert a mai táblákon az áll: Építési terület. idegeneknek belépni tilos! 
Pasarét. Pasák pedig vannak. Rétek viszont alig. 
Óbudai Izrael törzsei már nincsenek. Centralizálódott Óbuda. Most butik-kibucok működnek. 
Batthyányi- tér. A választottak édes titka. Elmegyünk mellette és cinkosan összemosolygunk: mi tudjuk, hogy gyülekezőpont, ha időnként feltámad a tenger. 
Józsefváros, fínomelméjű bölcsészek, szőke leányok . hahahahahahahaha. 
Vásárcsarnok, kiskocsmák, de már nem olyan párizsiasan , bár a tyúkok még lármáznak , rendőr viszont nincs. 
A Kálvin-tér mintha azért nőtt volna olyan nagyra, hogy órákon át várhasson, mint régen, valakire, aki már nem jön erre soha. Hacsak a négyesmetró… hacsak… 
Margitsziget, ahol Arannyal ellentétben nem a tölgyei alatt napszüretkor íródnak Őszikék, telnek a maradandó kapcsos füzetek, hanem az éjjeli kocogó légszomjában őzikéket vizionál , térdet fordít, majd kiönti fájdalmas látomást egy múlandó posztban. (belterjes humor, nem magyarázom)
És végül Újpest.. na neee. Hajrá Fradi! 
(bocsánat minden Szerb Antal rajongótól, magam is az vagyok;) 
u.i.: „Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud beszélni róla.” aki szereti azért, aki nem, az meg azért. Én az első célcsoportba tartozom.

*a dőltbetűs részeket tiszteletem jeléül Szerb Antaltól vettem kölcsön