Rubin Szilárd: Csirkejáték

Na ez az. Feszültség végig. Megoldatlanság, megoldhatatlanság, feloldhatatlanság. Értelmetlennek tűnő ellenállás, értelmetlennek tűnő szerelemtartás, önpusztító és önlejáratássá silányuló görcsös ragaszkodás az elvekhez, a kimúlt szerelemhez, az elmúlt időhöz. Meddig lehet fokozni a mégegylapáttal érzést az olvasóban? Ezt nagyon mesterien csinálta Rubin Szilárd. Amikor már azt hiszed itt a cérna feszítésszilárdságának a határa, akkor húz még egyet a zsinegen, ami el is pattan, de furamód a másik pillanatban oda is teremt egy másik szálat , ami mentén ugyan azt a történetet feszíti tovább. Addig, amíg totálisan kifacsarva nem hullanak le a szereplők és maga az olvasó is a nagy precízséggel mozgatott marionettzsinórról.