Teljhatalom, intrika meg möbius-szalag pálya . Ebbe a Spiró teremtette szatirikusan tálalt valódiságszagú monarchiabeli városkába koncentrálódik minden, ami ezzel a három jelzővel jellemezhető , a hatalomba kerültek és az őket ott tartó szolgalelkű vagy /és nyúlszívű de mindenképp haszonleső, egymás hátán felkapaszkodó, vagy ha kell, eltaposó, talpnyaló bagázs. Aztán persze az ilyen társadalom által kitermelt egyéb díszletbe illeszkedő mellékszerepet játszó számos egyén és csoport is hozzáteszi a maga operettesen elnagyolt erkölcsmentes vagy egyedileg összetákolt repertoárját, hogy szépen, olajozottan működjön a hosszú szőnyeg végén a hatalmas asztal mögül mozgatott marionettszínház. Forog a mókuskerék, a mókusok kilövésre vagy további körbefutásra vannak ítélve, futják a köreiket, de az alkotó sem pihen, hisz dolga tengersok. Annyi, hogy egy egész jegyzetfüzet megtelt vele. Van még művészlélek, aki szabadnak hiszi magát vagy a gondolatait. De egy fő-fő és leg-leg meg fő-leg-leg Porházy, ezt nem engedheti meg magának. Pontosabban magának még csak csak, na de másnak. Meghúz egy szálat, és lendületbe lép a madzagszínháza. És ez csak egy télközépi keddi nap.
Persze századfordulós időbe van vetítve, de –és ez így a megírása után negyven évvel eléggé tompítja a fikció és szatíraélét- nagyon is mai modellt mutat.
Csodálkozom magamon, hogy pont az eső regénye maradt ki, de most így utólag azt mondom ennek most volt itt az ideje nálam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése