Bosznia az oszmán és osztrák monarchia birodalmak ütközőpontja volt
sok évszázadon keresztül.
Minden sarkos ellenpont kicsapódott ott, ami keletet
és nyugatot elválasztja egymástól szellemiségben, gazdaságban, hagyományban, vallásilag. Nehéz volt itt a tradicionális de nehéz a
haladó gondolkodással is érvényesülni, hisz folyamatosan változik az aktuális
hódítói mentalitás. Ilyen környezetben könnyen
lehetett egy elégedetlenségtől lázongó
csoportban kikötni, aminek a ma legismertebb, Szarajevói eseményekben teljesedett ki a csúcspontja.
Ezen a regénybéli 4 évszázadnyi idővonalon megfordul néhány markáns karakter, jól körberajzolt jellem. A történet szereplői
esszenciálisan hordozzák a két világ képviselőinek jellemzőit, a kötetben
szerepeltetett karakterei nem csak a korszakokhoz és státuszokhoz köthető
konvenciók bemutatásában , de emberi jellemábrázolásban és lélektan
bemutatásában is erősek. De mindkét féltől jól elhatárolhatóak a helyiek, akik
mindig ott voltak és maradtak is, bármilyen szél fújt éppen, bármelyik hatalmi
erő érkezett és távozott, akármilyen személyes tragédiák estek meg vagy éppen
közösségi események sodrása zajlott a vegyes nemzetiségek által lakott városkájukban. Ők csak élték az otthonukban az oda
rendelt életüket, míg a híd körül zajlik a világtörténelem.
Nagyon szépen és szerethetően tud mesélni Andric. Benne van
a keleti bölcs legendamondó lassúsága, de benne van a nyugati tiszta történelmi
racionalitás is .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése