Danilo Kiš: Fövenyóra

Dezsavű… hm.. megint… megint? Naneee. Őrülten lapozgattam oda-vissza. Nem nyomdahiba. Talán megőrültem. Ez egy nagyszerű írói teljesítmény. Remek szerkezetű könyv. Na és ahogy egy levélből egy félelmetes atmoszférájú, kikerülhetetlenül bekerítő, csontvázig kizsigerelő, szomorúemlékű de valóságos egyéni tragédiából áthalló közössorsot mintázó korregényt kerekít! Szenvedtem. Minden sorát újraszenvedném. Ez valami őrület zseniális.