Na ez kellően ironikus lett és kellően etológikus.
Pontosabban éppen annyira, amennyire a civil olvasónál nem csapja ki a
biztosítékot, ha a lazán tálalt humánetológiai ismeretekkel tudományosan
kívánják tágítani a jártasságát egyébként komoly tudósok. ( na jó, ez azért
inkább teória)
Talán egy pöttyet sok volt a (persze valljuk be önmagunk
fontosságát túlértékelve jogos) cinizmus az emberi faj kipellengérezése
közben. Míg a szórakoztatófaktora a könyvnek magas az össztársadalmi szinten,
addig a fanyalgófaktora is olykor kileng mégpedig a politikai
odamondogatásoknál. Na nem azért, hogy ne lenne igaz, csak mintha cseppet sok
hangsúly lenne rajta.
Persze a világért sem akarnék senkit lebeszélni erről a
könyvről, mert addig, amíg a tudomány és
az emberiség így tud nevetni önmagán, addig nem vagyunk kipusztulásra ítélt
faj. Még akkor sem, ha a magunk teremtette önhitt világuraképzelgős szélsőségeink, így egy csokorba gyűjtve elég elkeserítőek ránk nézve. Jó, mondjuk én tényleg a világ ura vagyok és
tényleg semmi, de semmi nem igaz rám ezekből a viccesnek álcázott lesújtó megállapításokból meg az is van, hogy én felül
is emelkedek ezeken a dolgokon, mert olyan intelligenciával vagyok megáldva,
hogy tisztába vagyok vele, hogy ezek a dolgok mindenki másra igazak de rám nem,
és én amúgy is egyszer bújócskába
megtaláltam csáknoriszt, pedig ott sem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése