(elérzékenyül, csendet kitart, elcsukló hangon elkezdi)
Köszönöm Guttenbergnek, hogy feltalálta a könyvnyomtatást,
köszönöm anyámnak, hogy megtanított olvasni, köszönöm az irodalom tanáraimnak,
hogy nem utáltatták meg velem. Köszönöm a családomnak, hogy hagynak kedvemre a
könyveimmel szórakozni, köszönöm az íróknak, hogy írnak, és végül de nem utolsó
sorban köszönöm Baráth Katinak, hogy nem hagyta kiszámítható unalomba fulladni
a Dávid Veron sorozatát. Mert sikerült csavarintani egyet az eddig bevált, de
valljuk be már ráncfelvarrásra érett
sémán. És Nem is akárhogy. Hinnye a betyárját! Sose gondoltam volna,
hogy Rózsa Sanyibá’ ilyen furmányosan lopóczkodik vissza egy omnibusszal a mai irodalomba. Mer
biza visszaódalgott Veron sikereinek a farvizén. Ejj, tsuda egy világ ez, hogy a híresen
hírhedt betyárikon, egy korát megelőző, emancipált csaj kriminális történetének a
mellékszereplője, pedig ebben a verontörténetben többnyire a férfiaké a
főszerep . Na de nem ám csak úgy karikás meg bőgatya, hanem a Kufsteint megjárt Sándor bácsival együtt, valami más is visszalopódzik a múltból. Valami
nagyon sötét dolog. És mindezt a rémálmot Veronnak másodmagával kell átvészelnie. Ám ezzel a bajoknak nincs ám vége, mert csak most jön még az igazi kaiseriánus veszedelöm
.
(vajon a gyereket Móriczkának
fogják híni?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése