Ha olvastad úgyis tudod amit én nem, ha nem olvastad döntsd el, akarod e tudni.
Egy a nem éppen tisztességes üzletet űző munkáltatóit meglopó cyberbűnöző Case, nagy szarba kerül, mert a volt alkalmazói megmahinálják a szervezetét úgy, hogy ha nem csinálja a megbízói utasításait, egy beépített méregcsomag beszivárog a szervezetébe és ki fog nyiffanni. De annál is rosszabbul érinti, hogy a jó kis drogfüggése is veszélyben van, mert a cucc nem tűri a drogokat, így hanyagolnia kell a mesterséges kómát. Hogy nyugodtan tovább röpködhessen a saját éterébe, cserébe meg kellene hekkelnie egy szuperfontos orosz számítógépes védelmi rendszert. Vagymit.
Különböző fura szerzetek segítenek neki, akik szintén nem a föld világosabbik oldalán mozognak, és éppen halni akarnak vagy már nem is élnek. Na itt aztán van szoftvertörés , mesterséges intelligenciák harca , elmentett tudatok lázadása, meg fogságból kiszabadítások kavalkádja rendszertelen sorrendben, aztán majdnem mindenki azt kapja amiért harcol vagy harcba küldték. Vagy mégsem.
Vagy valami ilyesmi.
Egyébként meg:
Ha ez a cyberpunk másodgenerációs alapirodalma, akkor tán kicsit elkéstem ezzel a könyvvel, mert a nyolcvanas években ez nyilván egy sci-fis szubkultúra alapjai lehetett, de ma a mátrix és társai után azért ez kicsit túlhaladott irodalmiprogramnyelv (hamárugye)
Minden esetre nem mérvadó a véleményem, mert gyógyíthatatlan outsider vagyok ebben a műfajban, mert bár Dick megvett kilóra (eddig nem találtam olyat, akinek sikerült lekoppintania), azért próbálkozok. Ez viszont már sok nekem. Nem tudok azonosulni egy ilyen valóságot mímelő szintetikus kóma működtette virtualitással. (mondom nem sikerült Dick világát elérnie)
Azt viszont elismerem, hogy a punknyelvezetű,(bár inkább én high-tech eszközlistázásnak nevezném) átkonstruált maffiásított cyberklón világ menekülős-üldözős, ember-mesterséges elme versenyfutása azért, hogy visszakerüljön a világot meghatározó valakik érdekei által képzelt térbe száműzött univerzum emberelmefogságának az élhetővé szintetizálására alkotott művilágába, nekem így gibsoni módon tálalva kaotikus és túlpörgetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése