Háy János: Napra jutni

Elindul a gyerek egy udvarból, ahol ott van az apa, az anya meg pár rokon, barát vagy éppen nem barát. Addig addig tipeg topog, megy-megyeget a gyerek, amíg kikerül az udvarból. Először csak a mesékben, aztán az álmokban a sajátjaiban, majd egyszer csak útnak indul… De addig is jön-megy, botladozik apával, anyával meg a többi botladozóval.  

Vártam ezt a könyvet, mert mindenféle tudomúgyismilesz gondolatom ellenére, meg mert ez a regény a szokásos emberközpontú gyerekszemszög ellenére nem lazázós kórpanoráma, mint a bogyósgyümölcskertészfia, nem olyan íroniadús társadalmi látlelet mint a Gyerek, de mégis inkább csak a gyerek, aki abban a közegben van, ahol a többiek, de egyre inkább szeretne nem ott lenni. Ez inkább csak a gyerek, mert bár apa , anya, meg akik még…, de inkább csak azért, hogy meghatározza az ottlétük és a mikoruk magát a gyereket.

Néhány fejezet ismerős volt máshonnan de nem volt zavaró, mert bár a fejezetek magukban is egy egy kis történetek, de úgy együtt húzzák meg az ívet.

A regényvég kicsit olyan szomszédok-sorozatos , de nem egy bénaság szintű összefoglaló jelleggel, hanem hogy egy kicsit mindenki kap egy reflektornyi fényt, hogy lássunk bele az ő fejükbe is a történet szempontjából. Tetszett.

(ez meg ilyen személyes jellegű örömködés, hogy kaptam bele Háytól egy sk.  szomorú manó rajzot)

Arnaldur Indridason: Távoli hangok

(Erlendur felügyelő 5.) 

A télapó halott. Halott , és nem élvezi, annak ellenére, hogy a látvány ami a kiérkező nyomozók elé tárul, nem ezt sugallja. Mert az van, hogy a télapót  holtan találják egy óvszerrel a rendeltetésszerű használata helyén, szemmel láthatóan a  funkcióját betöltve. Azért nem ilyen groteszk rémmeseszerű a dolog, mert mint kiderül a szálloda télapója egy szerencsétlen alkalmazott, akiről annak ellenére, hogy a legrégebbi bútordarab,  szinte senki sem tud semmit. Illetve nem akar tudni semmit.  Ám a kedvenc izlandi  nyomozónk kitartó kutatgatásának és a karácsonyi készülődését is alárendelve az ügynek szép lassan kideríti, hogy a szállodai  ajtónálló  igazából egy nemzeti büszkeség volt. De hogy miképp lett egy valahai csodagyerekből egy halott télapó, azt a nyomozás során Erlendur  sarkában haladva, a  helyenként felbukkanó családi problémáival együtt megtudhatja a skandináv  jelzős krimiket kedvelő olvasó.

Gion Nándor: Testvérem, Joáb

A Joábok­* köztünk éltek, élnek és valószínűleg élni fognak.  Az a korszak, amibe belehelyezi Gion a történetét egyáltalán nem fikció. A hatvanas évekbeli zsarnokság irányítói és korrupt kiszolgálóit örökíti meg a bibliai szimbólumokkal párhuzamolva a kőrealista regényében. Hiába kisstílűek, a megfélemlítésen alapuló hatalom mindenhatóság érzete eltorzította őket. Csalóvá, korrupttá, ügyeskedővé, rendszerszolgáló hithű kommunistává, stb… mindez úgy történik, hogy semmi ellenállást sem tanúsítanak ez ellen a negatív integrálódás ellen  szereplők, hagyják, hogy beszippantsa őket a kor szellemisége. Fura is, hogy akkor ez meg is jelenhetett, bár jellemző volt az is a kort jellemző hatalomra, hogy úgy kacsintott ki a működési mechanizmusából a plebszre, minta a regénybeli karakterek és viselkedésük nem is a tükörképei, hanem  valami rajtuk kívülálló ejnyebejnye jelenség megformálói lennének.

Körbefont mindent ez a közeg. Ott ólálkodott a  munkahelyeken, a szabadidőben de még a szerelem sem maradt mentes ettől az önző rátelepedéstől. Nagyon jó karaktereket rajzolt meg Gion, mert szinte tapintható a feszültséggel teli párbeszédek légköre.

* Sámuel 2:17-23; 3:23-27; 11:15-25; 20:7-11;Királyok 1„Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket" (Péld 21:2, új prot. ford.).Joáb története az erőpolitikáról, ármánykodásról, félreértelmezett lojalitásról, féltékenységről és makacsságról szól. Abban a korban az emberek életét nem biztosította erős központi kormányzat vagy átfogó nyugdíjprogram. Az erős tovább élt, a gyengébbek pedig hamar eltűntek a történelem színpadáról. Izráel nemzetté válása arra az időre tehető, amikor Joáb volt Dávid katonai vezetője. A bírák korára jellemző nemzetségi viszályok és törzsi rivalizálás után a király személye lett az (Saullal kezdődően, majd Dávid és Salamon esetében még inkább), aki egyesítette Izráelt, noha a Biblia beszámolójából világosan kiderül, hogy az évszázadok alatt megszilárdult nemzetségi szemlélet 30 vagy 40 év alatt nem múlt el nyomtalanul. Joáb életét beárnyékolták a különböző háborúk, ellenségeskedések, sőt még a tömeggyilkosság is – amint a Bibliában olvashatjuk.Valószínűleg mi nem bonyolódunk Joábéhoz hasonló ügyekbe, mégis előfordulhat, hogy története kapcsán szembesülünk saját jellemünk árnyoldalaival. Dávid gyenge-erős emberének, Joábnak a rossz példája által ráismerhetünk saját jellemhibáinkra.

forrás: http://adventista.hu/bibliatanulmanyok

Rejtő Jenő (P. Howard): A láthatatlan légió

Senki sem az, akinek mondja magát, ennek ellenére mindenki jól jár a végére. 

Persze ’hajóavégéig ’ fekete temetési posztóban végig kell masírozni a sivatagon, egy-két becsületbeli csatát megvívni, még akkor is, ha a légionárius alapfelszerelésként a takaró és kinin helyett, több száz teniszütővel és gumikesztyűvel szerelték fel a katonásnak távolról sem nevezhető alakulatot . Ebből kifolyólag kilátásba helyezik a vezérkar felpofozását, de ezt a programot lefokozás majd kirúgás terhe mellett elnapolják. 


Azután van a bizonytalan nevű fürdőköpenyes hölgy (különös ismertetőjegye, hogy olykor bajt kavar és szinte mindig hazudozik), aki a sivatagot átszelő, szabályszerű parancsnoki konflis potyautasa, a minden körülmény dacára talpig úriember milliárdos seregszponzor és egyben pertóleumkutató gróf oldalán. 
Végül mégis sikeres expedíciót zárnak, pedig minden látszat ennek ellenkezőjét vetíti előre. Azért befigyel a szerelem is, a roppant szigorú etikett mellőzése ellenére és figyelmen kívül hagyva a protokoláris szabályokat. 

Borisz Akunyin A koronázás (Fandorin 7.)

A korona megóvása elég nehéz feladat. Nehéz, mert a korona az nem  csak tárgy, hanem minden ami hozzá kapcsolódik. A személyek,  a gazdagság,  a kiváltság, presztízs, a hatalom, a korlátok és még sorolhatnám… Ebben a történetben Fandorinnak mindezt tekintetbe véve kell visszaszereznie a kis trónörököst és vele együtt megóvni mindazt, amit jelképez a váltságdíjul érte kért koronaékszerek. A legszörnyűbb dolog már megtörtént, amit egy aljas haszonleső és a leggonoszabb bűntől sem visszariadó banda követ el. A gyerekrablás. Az udvari védelmi és nyomozó  gépezet csődöt mond, ezért Fandorin, mint akinek már volt ilyen emberrablókkal való tapasztalata, kapja meg az ügyet. Nincs könnyű dolga, mert valamiért mindig egy lépéssel előtte járnak a bűnözők, de nem hiába van Fandorinnak meg a hírneve. Eléggé terhes volt ezt a résztét a sorozatnak olvasni az érzelmi súly miatt.

Viszont mint akunyini olvasmány, úgy hozta a szokásos színvonalat.

Jeff VanderMeer: Kontroll

John Rodriguez, azaz Kontroll, a soros Déli Végek-trilógia rész  főszereplője megbízást kap, hogy a befuccsolt expedíciók letárolt kutatási anyagából bogozza ki a szálakat, vágjon rendet az irányítói káoszban, hogy valamennyire kézbe tarthassák a dolgokat és végre képet kapjanak az X térségről. Nincs könnyű dolga, mert a hozzáférhető információk nagy mennyiségűek, eléggé szerteágazóak és felettébb zavarosnak tűnnek. A kutatás közben fény derül egyéb dologra is. Egyfelől a Déli Végek nevű titkos ügynökség  kutatást irányító rendszer belső működéséről , másfelől olyan kapcsolódó dolgokról is lehullik a zavarfátyol, ami Kontroll magánéletének a múltbéli családi titkait nyitogatja. Nem modom, hogy most sokkal többet tud az olvasó, mint az X után, de az utolsó néhány oldal legalább ad valami reményt, hogy a harmadik kötetben végre fény gyúl a X-ben. 

És hogy hogy kerül a nyúl a határzónába? Na azt legalább megtudhatja az, aki legalább a könyv feléig eljut.

(A borító újra csak pazar.)

Philip Roth: Szellem el

Roth egyik fő karaktere az immár  öregedő, neves író Zuckerman, önkéntes elszigeteltségben él a társadalomtól. Egészen jól működik ez a választott magány, hisz mindent maga mögött hagyott, ami zavarta az addigi életében. A politika, az emberi ármány, a testi vágyak a fölösleges körök és az ismertsége okán rátelepedett zaklatások, sőt fenyegetettség.

Úgy hitte már leszámolt mindennel, ami a társadalmi cirkulációhoz kötötte, de utoléri az egyik legfélelmetesebb méltóságromboló kór, az inkontinencia. A kínos állapotromlás okán, kénytelen volt felkeresni a nagyvárosban az orvosát. És valami megmagyarázhatatlan indíttatásnál fogva egyszer csak abba a helyzetbe vezette magát, hogy egy fiatal írópárnak ígéretet tett a lakhelyük kölcsönbeadására, majd egy önjelölt titán az ő segítségét akarja egy irodalmi ikonjának a meggyalázásához, mindehhez még az ifjúkori nőideálját egy kopott lakásban, agytumortól elfogyóban látja újra. És mindennek tetejében a régvolt férfiúi érzései is nyiladozni kezdenek a kiszáradt belenyugvás kórói közül. A testisége éppen visszatérőben (de minek), miközben a szelleme meg éppen szökőben van(fájdalmas szembesülés) 

Mit tehet ilyenkor egy író?

 Regényt alkot magában, ami a valóság és a vágyai keverékéből próbál kivezető utat vágni az egyre kényelmetlenebb helyzetből.

Ha ez a regénye amolyan zárókő akar lenni, akkor kevés. Kevés, mert az öregedés félelmeiből eléggé kis spektrumot mutat,(többnyire az inkontinencia körül forog, míg pl. a feledékenységről alig, és hol van a többi…)  a politikai nézeteiből (a regénytömeghez) képest sokat. (oké, hogy nem fér bele a liberális világképébe Bush és az olajmágnás politikaformálói, de valahogy nagyobb volt ezen a súly, mint ami az összhangzásba jól szólna.)

Bár a befejezés tényleg remek lett, azért a kitöltő rész kicsi hiányérzetet hagyott bennem annak ellenére, hogy amint belekezdtem, nem  tudtam  letenni a könyvet. (na jó egyszer muszáj volt)

Szabó Magda: Freskó

Szabó Magda nekem egyébként is námberván. Ez a könyve meg csillagoshatos. 
Ahogy bontakozik ki a történet, úgy emelkedik Annuska azok fölé, akik magukalattinak szeretnék tudni. A karakterek annyira utálatossá válnak saját gondolataik kivetülésétől, hogy azt már az olvasó a bőrén érzi. A libabőrén.

Anna Gavalda: 35 kiló remény

Tartalmilag egy szuper kis írás. Egy srác családi eredetű iskolai szocializálódási problémája, röviden, de tényleg érdekesen megírva. 

Egyébiránt meg egy marék termeszhangya a kiadó gatyájába, amiért ilyen formában nyúlják le az olvasni szeretőket.(oké, nem kötelező megvenni, de az elv!) Minden kiterjedésében egy zsebtelefonregiszter méretű könyvecske, szellős sorokkal és kisiskolás méretű betűkkel. Simán lehetett volna egy hasonlóan kis terjedelmű regényével egy könyvbe szerkeszteni.

Arnaldur Indridason: Kihantolt bűnök

(Erlendur felügyelő 4.) 

Kihantolt bűnök. Tök jó cím, mert az, hogy találtak egy  építési helyszínen egy csontvázat, az csak a kezdet. De az igazi kihantolt bűnök  ezután kerülnek felszínre, legyenek azok sokévvel ezelőtti családi testi és lelki agressziót feltáróak, vagy éppen a nyomozást végző Erlendur felügyelő magánéletéből előkerülő, a jelenét nyomasztó terhek.

Remek krimi. Szép fokozatosan épül, szép fokozatosan súlyosbodik és a meg-, vagy felodás sem hepiend, de hogy is lehetne annyi borzalom után ilyet várni. Viszont a felügyelő karaktere a maga emberségével újra tett egy lépést a krimit kedvelő olvasói énem felé.

Jószívvel ajánlom azoknak, akik vacilálnak, hogy belekóstoljanak a skandináv jelzővel illetett krimikbe.

Siegfried Lenz: Gyászperc

Először fura volt, hogy váltakozott a mesélő szemszögének az iránya. Aztán ráhangolódva már az ő perspektívájából figyeltem a mondatokat. Egy fura szerelmi történetet mesél el, ami nem szokványos, hisz tanárnő és tanítvány között szövődik. De mielőtt kibontakozhatott volna bonyodalom a környezetük rosszallása vagy nagyvonalú elnézése tekintetében, tragikus hirtelenséggel véget is ért. A fiú megélt érzelmein keresztül látunk bele a történésekbe. Nem mondom, hogy érdektelen könyv, de kevéskének éreztem. Egynek jó.

Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában

Megmenteni a haza, egy hölgy és egy katona becsületét az ugye alap. 

Végigszökni a Kongótól az őserdőn és a sivatagon át Marokkóig úgy, hogy közben kiiktatnak kézitusában egy kisebb híradósegységet és egy oázist teljes lakosságát, az sem nagy kunszt Csülöknek, Senkinek és Tuskónak. 
Na de azt, hogy ki volt a Nagy Levin?!?….

Olykor feltűnt a jólöltözöttség legcsekélyebb jelét sem mutató, de ebben a hitében kapitális tévedésben leledző  Török Szultán, aki a látszat kedvéért minden találkozás alkalmával elárulja és a földig pofozza barátait. Persze, mint az igaz barátok, ők ezt nem vették zokon, sőt, amikor alkalmuk nyílt rá, viszonozták is a szívességet néhány bizalomerősítő viszontrugdosással.

Majd Yvon,a megmentett hölgy, csak hogy leplezze Csülök előtt a mérhetetlen vonzódását iránta, hozzámegy Senki Alfonzhoz.

És végre teljesült Potrien őrmester álma is. A köztársaság elnöke megkérdezte tőle, hogy – Ugyan, kedves Potrien, milyen volt az útjuk Párizsba…?

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A kamasz

Ha szakszerűnek tűnőt akarnék írni (de nem akarok, csak gondoltam ez jó bevezetés) úgy kezdeném, hogy ez a formáját nézve rekonstrukciós sőt korrekciós regény, mert egy rövidtávú visszatekintése annak a kiegyensúlyozatlan kamasznak,  aki egy nem mintakörnyezetben keresi a mintát, az  útját. Majd a történéseket önmagának tollba mondva egyes részeit le is reagálja akképpen, hogy vagy magyarázkodik vagy elmondja miképpen kellett volna tennie adott esetben másképpen. Azt is mondhatnám, hogy szánalmas, de hát könnyű lenne törvényt ülni  egy olyan kamasz fölött, akinek a családi közeg inkább csak tagok egy kupacban  élése, mint bármi más,  amit a család szó lelkileg sugallhat,  de az egyéb  környezete sem éppen tanpélda. Kamaszsága okán zavaros érzelmei vezérelte tetteit meséli el, egyben kommentálja is az éppen aktuális hangulata szerint.  Ahogy a pillanatnyi fellobbanását  uraló, szinte bármire képes hajlama éppen aljassá vagy ellenkezőleg odaadóan feláldozóvá fordítja a tetteit, gondolatait. Például egy sarkalatos dologban, ahogy a pénzhez való nagymértékben  függő viszonyát, a büszkeséggel keverő,  önmagát kiszolgáltatottá silányító tévképzettel váltogatja. Mindeközben ítélkezik az emberekről a pillanatnyi érzelmei szerint, majd ugyan olyan hévvel változtatja meg a hozzáállását az addigi bizonyosságához képest. Nem érzi a különbséget a súlyos és súlytalan dolgok között, akut reakciói vezetik.  Na de Ő egy kamasz. Ellenben a regénybeli felnőtt társai sem sokban különböznek, sőt mint társadalmi példa éppen  hogy hatnak rá, hisz szépen leképezik az emberi jellem sokszínűségét,  főleg a szürkébbik zónából. Viszont őket nem ment i fel  a háborgó hormonszint.