Arnaldur Indridason: Távoli hangok

(Erlendur felügyelő 5.) 

A télapó halott. Halott , és nem élvezi, annak ellenére, hogy a látvány ami a kiérkező nyomozók elé tárul, nem ezt sugallja. Mert az van, hogy a télapót  holtan találják egy óvszerrel a rendeltetésszerű használata helyén, szemmel láthatóan a  funkcióját betöltve. Azért nem ilyen groteszk rémmeseszerű a dolog, mert mint kiderül a szálloda télapója egy szerencsétlen alkalmazott, akiről annak ellenére, hogy a legrégebbi bútordarab,  szinte senki sem tud semmit. Illetve nem akar tudni semmit.  Ám a kedvenc izlandi  nyomozónk kitartó kutatgatásának és a karácsonyi készülődését is alárendelve az ügynek szép lassan kideríti, hogy a szállodai  ajtónálló  igazából egy nemzeti büszkeség volt. De hogy miképp lett egy valahai csodagyerekből egy halott télapó, azt a nyomozás során Erlendur  sarkában haladva, a  helyenként felbukkanó családi problémáival együtt megtudhatja a skandináv  jelzős krimiket kedvelő olvasó.