A Joábok* köztünk éltek, élnek és valószínűleg élni fognak. Az a korszak, amibe belehelyezi Gion a
történetét egyáltalán nem fikció. A hatvanas évekbeli zsarnokság irányítói és
korrupt kiszolgálóit örökíti meg a bibliai szimbólumokkal párhuzamolva a kőrealista
regényében. Hiába kisstílűek, a megfélemlítésen alapuló hatalom mindenhatóság
érzete eltorzította őket. Csalóvá, korrupttá, ügyeskedővé, rendszerszolgáló hithű
kommunistává, stb… mindez úgy történik, hogy semmi ellenállást sem tanúsítanak
ez ellen a negatív integrálódás ellen szereplők,
hagyják, hogy beszippantsa őket a kor
szellemisége. Fura is, hogy akkor
ez meg is jelenhetett, bár jellemző volt az is a kort jellemző hatalomra, hogy
úgy kacsintott ki a működési mechanizmusából a plebszre, minta a regénybeli
karakterek és viselkedésük nem is a tükörképei, hanem valami rajtuk kívülálló ejnyebejnye jelenség megformálói lennének.
Körbefont mindent ez a közeg. Ott ólálkodott a munkahelyeken, a szabadidőben de még a
szerelem sem maradt mentes ettől az önző rátelepedéstől. Nagyon jó karaktereket
rajzolt meg Gion, mert szinte tapintható a feszültséggel teli párbeszédek
légköre.
* Sámuel 2:17-23; 3:23-27; 11:15-25; 20:7-11;Királyok 1„Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket" (Péld 21:2, új prot. ford.).Joáb története az erőpolitikáról, ármánykodásról, félreértelmezett lojalitásról, féltékenységről és makacsságról szól. Abban a korban az emberek életét nem biztosította erős központi kormányzat vagy átfogó nyugdíjprogram. Az erős tovább élt, a gyengébbek pedig hamar eltűntek a történelem színpadáról. Izráel nemzetté válása arra az időre tehető, amikor Joáb volt Dávid katonai vezetője. A bírák korára jellemző nemzetségi viszályok és törzsi rivalizálás után a király személye lett az (Saullal kezdődően, majd Dávid és Salamon esetében még inkább), aki egyesítette Izráelt, noha a Biblia beszámolójából világosan kiderül, hogy az évszázadok alatt megszilárdult nemzetségi szemlélet 30 vagy 40 év alatt nem múlt el nyomtalanul. Joáb életét beárnyékolták a különböző háborúk, ellenségeskedések, sőt még a tömeggyilkosság is – amint a Bibliában olvashatjuk.Valószínűleg mi nem bonyolódunk Joábéhoz hasonló ügyekbe, mégis előfordulhat, hogy története kapcsán szembesülünk saját jellemünk árnyoldalaival. Dávid gyenge-erős emberének, Joábnak a rossz példája által ráismerhetünk saját jellemhibáinkra.
forrás: http://adventista.hu/bibliatanulmanyok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése