2014. május 22.

Rejtő Jenő (P. Howard): A láthatatlan légió

Senki sem az, akinek mondja magát, ennek ellenére mindenki jól jár a végére. 
Persze ’hajóavégéig ’ fekete temetési posztóban végig kell masírozni a sivatagon, egy-két becsületbeli csatát megvívni, még akkor is, ha a légionárius alapfelszerelésként a takaró és kinin helyett, több száz teniszütővel és gumikesztyűvel szerelték fel a katonásnak távolról sem nevezhető alakulatot . Ebből kifolyólag kilátásba helyezik a vezérkar felpofozását, de ezt a programot lefokozás majd kirúgás terhe mellett elnapolják. 

Azután van a bizonytalan nevű fürdőköpenyes hölgy (különös ismertetőjegye, hogy olykor bajt kavar és szinte mindig hazudozik), aki a sivatagot átszelő, szabályszerű parancsnoki konflis potyautasa, a minden körülmény dacára talpig úriember milliárdos seregszponzor és egyben pertóleumkutató gróf oldalán. 
Végül mégis sikeres expedíciót zárnak, pedig minden látszat ennek ellenkezőjét vetíti előre. Azért befigyel a szerelem is, a roppant szigorú etikett mellőzése ellenére és figyelmen kívül hagyva a protokoláris szabályokat. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése