Egy párizsi zsebtolvaj hathatós beavatkozásának köszönhetően
Agatha végre beteljesíti régi álmát és megnyitja a nyomozóirodáját.
Otthon minden a régi, kivéve, hogy az új szomszédja nem
pasi. Na ez nem is baj, mert legalább a soros szerelem nem zaklatja fel
Agathát. Egy hetven felé járó félénk hölgy nem jelenthet semmi veszélyt . Aztán
azon kapja magát Agatha, hogy a félénk idős hölgy a titkárnője, és nem is
rossz, sőt, mintha túl is tenne rajta talpraesettségben.
Az irígség szele megérinti, de mivel rentábilis Emma
foglalkoztatása, így erőt vesz magán és összeszorított szájjal vállalja el a
kezdetben macska-, majd autókereső és
félrelépő házastársak utáni nyomozásokat. Emmát sem kell félteni, mert szépen
belejön az irányított önfényezésbe, úgyhogy jó párosnak ígérkeznek. Aztán beindul az üzlet , egy gyilkossági
kísérlet kiderítésével bízták meg. Nincs mese, kell egy profi nyomozó az
ügynökségbe. Így Patric Mullen
csatlakozik a csapathoz.
De jaj megjelenik Langodron a maga jóképűségével. Egy kis
apró probléma van vele, hogy ő a megbízója volt
és egyben leendő férje. De Agatha, mint tudjuk olyan hirtelen szerelembe eső fajta, hát újra van
miért hajat festeni és hosszan válogatni a ruhák között.
És mint egy jó bumeráng Charles is felbukkan, aki az egyre magabiztosabb Emmában felébreszti
a nőt. És ha egy korosodó nőben felébresztik a nőstényoroszlánt, akkor az
veszélyes tud lenni, Többnyire saját magára. És ez sajnos kilátszik. Viszont
ami nem látszik az mégveszélyesebb.
A nyomozás szépen halad. Már ha azt, hogy Aggie
megint nyakig belekerül a pácba és több jelentkező is van, aki halva akarja
látni, azt szépnek lehet nevezni.
Viszont Agatha, akármilyen meglepő is, ismeri Harry Pottert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése