Ha szakszerűnek tűnőt akarnék írni (de nem akarok, csak gondoltam ez jó bevezetés) úgy kezdeném, hogy ez a formáját nézve rekonstrukciós sőt korrekciós regény, mert egy rövidtávú visszatekintése annak a kiegyensúlyozatlan kamasznak, aki egy nem mintakörnyezetben keresi a mintát, az útját. Majd a történéseket önmagának tollba mondva egyes részeit le is reagálja akképpen, hogy vagy magyarázkodik vagy elmondja miképpen kellett volna tennie adott esetben másképpen. Azt is mondhatnám, hogy szánalmas, de hát könnyű lenne törvényt ülni egy olyan kamasz fölött, akinek a családi közeg inkább csak tagok egy kupacban élése, mint bármi más, amit a család szó lelkileg sugallhat, de az egyéb környezete sem éppen tanpélda. Kamaszsága okán zavaros érzelmei vezérelte tetteit meséli el, egyben kommentálja is az éppen aktuális hangulata szerint. Ahogy a pillanatnyi fellobbanását uraló, szinte bármire képes hajlama éppen aljassá vagy ellenkezőleg odaadóan feláldozóvá fordítja a tetteit, gondolatait. Például egy sarkalatos dologban, ahogy a pénzhez való nagymértékben függő viszonyát, a büszkeséggel keverő, önmagát kiszolgáltatottá silányító tévképzettel váltogatja. Mindeközben ítélkezik az emberekről a pillanatnyi érzelmei szerint, majd ugyan olyan hévvel változtatja meg a hozzáállását az addigi bizonyosságához képest. Nem érzi a különbséget a súlyos és súlytalan dolgok között, akut reakciói vezetik. Na de Ő egy kamasz. Ellenben a regénybeli felnőtt társai sem sokban különböznek, sőt mint társadalmi példa éppen hogy hatnak rá, hisz szépen leképezik az emberi jellem sokszínűségét, főleg a szürkébbik zónából. Viszont őket nem ment i fel a háborgó hormonszint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése