Jelentem: Kész

Várólista csökkentés 2014   

3. évad  

Akutagava Rjúnoszuke A vihar kapujában

   A bozótmélyben c. novella (persze, hogy ezt emelem ki) kicsit olyan, mint a schrödingeri gondolatkísérlet. A hallgatóság azt látja ami éppen az adott pillanatban az adott elbeszélőből  kilátszik. A szubjektivitás objektivitása. A belső szűrőből kifolyó valóság. Ahány szűrő, annyi valóság. És nem azért mert hazudik bárki is. Ennél sokkal árnyaltabb a dolog. Hisz nem hazugság, csak az ő igazsága. A saját igazságok meg a különbözőségek okán sokszor eltérnek egymástól. 

Akutagava elbeszélései eléggé leegyszerűsítik a bonyolultat, pontosabban realitássá csontozzák a misztikusat.  Szembeállítja az ellentétes pólusokat és ezzel teremt hangulatot a homogenitásba, mozdulatot a statikusságba. a nyilván sztereotípiáim szerinti  keleti bölcsességbe keveredett ironikus nyugati lazaságot.

A többi novella is a keleti rejtett éleslátás realisztikus misztikumát juttatja az eszembe. Igen, így. mert úgy mondd igazat, hogy kétkedést hagy maga után. De az a kétely és annak az oka magunkba keresendő.  Ahány írás, annyi színárnyalat a novelláskötetben, legyen az tetűsszín, ördögösszín, orrosszín vagy éppen elsőbálozósszín. Mindez így együtt egy  kolorkrétás rajzolat Akutagava repertoárjából .

Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

Hát ahogy haladt a történet, mindenki gggyannús lett. Főleg azok, akik egyáltalán nem kéne, hogy gyanúsak legyenek. (hunyorgó szemmel – sokatsejtően néz)Pedig néha a legkézenfekvőbb a megoldás. Na persze olyan nincs, mert AC-nél  még az is meg van csavarintva, egy nehogyasziddcsakennyi -vel.

Vlagyimir Vojnovics: Moszkva 2042

… mert jogosan felmerülhet a kérdés: hogy kerül a kommunizmus tripla plakátikonjai mellé Jézus?

Humorosan, félig delíriumgőzben elmesélt időutazás a megvalósult kommunizmusba.

Vojnovics hozza a szatírikus formáját, kiváltképp a jövő Moszkvájában élősködő funkcionáriusok nevei zseniálisak.

Móricz Zsigmond: Barbárok

Lassan kúszik bele a puszta csendjébe az alattom, hogy a nyersen rosszindulatú, irigy butaság végül vérbe fagyva üljön tort. A puszta kitermelte a maga csöndes egyenességét és fukarszavú gonoszságát. Egy tőről fakadó hajtások, de míg az egyiket a melengető nap, a hűsítő szél és az életet adó eső neveli komorszeliden szikárrá, addig a másik vadhajtássá válik ugyan ezen elemektől, mert a barbár tudatlanság kártékonyan lélekölővé silányítja azt, ami az egyiknek életet ad. És ez a léleknegatív sivárság még csak nem is érti, hogy az elszámolásnál leginkább magával kell számot vetnie. 
Móricz úgy használja a szavakat és a csöndeket, hogy azok pontosan megteremtik azt az atmoszférát, amit hangok nélkül is hallani lehet.

Lawrence Block: A pusztítás és teremtés ideje

 (Matthew Scudder 3.)

Scudder megörököl egy poszthumusz, jól jövedelmező, de életveszélyes zsarolást. 

Ez is csak egy ügy, gondolja Scudder és nekiáll kinyomozni a halott megbízójának a gyilkosát.

Szép komótosan a maga tempójában életveszélybe keveri magát, de valahogy mégis életben marad, viszont az egyik gyanúsítottja elhalálozik egy fejlövéstől, amit saját maga követ el. Bár öngyilkosság történt és az áldozat nem is volt éppen ártatlan, mégis úgy érzi Matt, ő is részese a dolognak.

Nem könnyű egy igazságosztó nyomozó élete, na.

Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban

Egy légionáriusembertipustól elvárható túlcsorduló igazságérzettől sújtott páros, Sába (a frissen borotvált királynő) és Pojác (lánykori nevén Gorcsev Iván) végighaknizza a sivatagot a szökött légionárius társulatával. Nem különösebb arab és légióvezérkarból álló közönségsikerekkel kísért fellépéseiket egy golyó általi betegség szakítja meg. A légióba való visszatapsolás alól egy hosszúra nyúlt, amatőr rádiószereplés és egy kibővített harcászati rögtönzés menti fel őket.

Második felvonásban a párizsi színbe csöppent pesti éjszakát követhetjük nyomon, ahol is a hazai bohémvilág tart munkanélküli szakmai konferenciát. 
Vanek B. Eduárt fellépései, csak mint ketertörténetbeli félhülye oroszlánytartó és házgondnok szerepkörre korlátozódnak, de ez nem tartja vissza attól, hogy kínosan ragaszkodjon a félreértéseken alapuló értelmetlen utasításokhoz és hogy állandóan vasalt ruhában jelenjen meg a színen.

Olyan dolgok derülnek ki, amik az olvasót igazából nem is érdeklik, például holmi kusza szerelemkavalkádról vagy az ötödik flösch halálos mivoltáról. 

És íme egy  alkoholtól megbátorodott olvasó véleménynyilvánításának  titkos hangfelvétele, az előadás után a kocsmapult mellől:

Egyrészt mert kissé elnagyolt és összefésületlen a rejtői(?) előadás szövegkönyve, sok, egységbe nem rendezett írói ujjgyakorlat került gondozatlan kiadásba. Több ismerősen csengő regényhelyzetet egyéb könyveiben jobban kidolgozott (mintha ez lett volna a brainstormingos gyűjteményes füzete), viszont némelyik egységből kivillan a rejtői zseniális humor. 
Csak olyanoknak ajánlom, akik már rejtőhívők, mert a kezdők, könnyen téves következtetésekre ragadtathatják el magukat, ami viszont káros lenne mind a rejtőlegendára , mind pedig a saját további szórakozásukra nézve. 

hukk...

Mika Waltari: Az emberiség ellenségei

MW főszereplőjén keresztül ezúttal Rómából írja meg az ókori életútinaplóját. 

A római erkölcs (mai szemmel) nagylyukú szűrőjén a vallás, a politika és a személyes életvitel szüremlik át, a szokásos, alapos történelmi hűséggel és írói precizitással.

Sokszor olyan érzésem volt, mintha egy mai bulvárhírportált olvasnék. A történelem tényleg ismétli önmagát. Még ha alkalmazkodva is a kor eszközeihez. A világfolyása egy nagy homokórában pereg, ami egy perpetuum mobile metodikájú mókuskerékbe szorult bele. Jaj a legyőzötteknek. De jaj a győzteseknek is.

Marguerite Duras: A szerető

Csupa marcang ez a könyv. Családi , rosszul szeretési, furán szerelmezési, a történet korának az élőhelyét jellemző légköri, élet és halál közeli .. . Nem egy egyenes, selymesen folyó regényvonal. Itt ott egy kiemelés, kinagyítás az egyedileg kiragadott szempontú önéletképsorokból. Mint írásstílus, úgy tetszett is. De…és ez regényolvasóilag nem éppen előnyös vagy helyes, de nem tudtam elvonatkoztatni a mai szociális szemléletet és az anyai figyelmemet a kislány koráról. Lehet, hogy ez az érintettek szempontjából egy kínokkal, érzelmekkel vagy más szempontú indíttatásokkal teli szerelem, lehet, hogy menekülések a valóból, lehet, hogy ópiumnehéz a hely és a társadalmi kettősség levegője, de… és ez a de , ami miatt nem tudom az olvasatomat felülemelni ettől a számomra zavaró ténytől, hiába a többi pozitívum. 
Ma ilyenre beindulna legalább két hivatali gépezet. Egyrészt a gyermekvédelemért felelős hivatal a családi háttér és az iskolakerülés miatt, másrészt a pedofíliát üldöző szerv a nemi- szerv korai munkába állítása miatt Erőteljesen kétpólusú a könyv. Erőteljes lelki folyamatok, erőteljes testiség jellemzi. Francia.

Philip K. Dick: Kamera által homályosan

Ne játssz a tűzzel, mert a fénye, ha túl közel mész hozzá, már nem elbűvöl, hanem elemészt. 
Ha még ura vagy a gondolataidnak, gondolkodj el, hogy akarsz e gondolat, nélkül élni. 
Tükröződik a homályos eszmélet, összemosódik a valóság a vízióval, önmagával harcol a hasadt tudat. Elveszik az önazonosság Aztán csend. De nem a nyugalom csendje, hanem az semmi üressége. 
Nem sci -fi. Annál sokkal futurisztikusabb. Az emberi tudat akarattól függetlenül önálló életre kelt valósága. Már amíg létezik ugye.

Csalog Zsolt: Kilenc cigány

Egy ilyen könyv elmondhatatlanul többet tesz, az úgynevezett cigány kérdés első számú lépéséért, a cigányságot a  sztereotípiákon túl való megismeréséért, mint a pénzzel kibélelt ilyen-olyan politikai kamuprogramok. Sajnálatos, hogy ilyen könyvek nem születnek száz számra és ilyen könyveket nem tesznek be az ajánlott olvasmányok közé, nem terjesztik, propagálják minimum olvasói fórumokon, hogy legalább így járjanak kézről kézre, a tartalmuk fejből fejbe .

Ez a könyv nem törekszik teljeskörűségre, nem célja az eufemizáló nyelvezet vagy kiválasztott reprezentáció. Ez csak úgy megmutatja azt, nyolc  született cigány emberen és egy identitásában cigány emberen keresztül, amit a rátelepedett hályog eltakar vagy eltorzít az idők folyamán az öröklötten  staféta mód továbbadott szemüvegen keresztül fókuszálni lusta szem elől..

Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó

A történetünk főhőse Gorcsev Iván, aki zsenge kora ellenére elnyerte
a Nobel-díjat.
Mondjuk  makaón, de ez cseppet sem kisebbít a díj jelentőségén. 

Fontos momentuma a szorinak Vanek úr, aki titkári minőségében az egész idegenlégió vezérkarát(segédtiszttől a tábornokig bezáróan) leamortizálja mentálisan. 

Továbbá, egy kincset érő Alfa Romeo sűrűn gazdát cserél, igaz nem elsődleges szándékból. 

A végkifejlet pozitív előjelét elősegítendő szerepet kap még Gorcsevet támogatandó, (vagy éppen gátolandó), néhány rablógyilkos, Privát Elekkel az élükön. Vendíner család képviseletében többek között Piroska a sakál és balerina, Tódor Emánuel királytigris és fejszámoló, (aki látszatra pont olyan, mint egy sültmalac citromkarikával). E díszes kompánia hathatós segítségével Gorcsev megmenti egy volt légionárius becsületét és egy kisebb négerkirályságot, elnyeri a szeretett hölgy kezét, és hozzá a többi részét is. 
Vanek úr pedig a kivégzésére készülve, szenvedése jutalmául, tévedésből megkapja a becsületrendet amit késöbb senki sem firtat, mert jobb a békesség